Kerekes-Katz Petra és Földvári Péter szinte napra pontosan két éve vették át a 6SZÍN (akkori nevén: Hatszín Teátrum) vezetését. Az elmúlt időszak tapasztalatairól, a befogadott és saját produkciókról ültünk le velük beszélgetni, de az interjúból kiderül az is, hogy szerintük mitől működik jól egy színház.
2020 decemberében vettétek át a színház vezetését. Hogyan jött az ötlet, hogy belevágjatok – főleg, hogy ebben az időben már bőven benne voltunk a pandémiában, ami nem volt túl szerencsés időszak a színházaknak sem.
Földvári Péter: Igen, valószínűleg a világtörténelem legnagyobb elmebetegei vagyunk, hogy a pandémia kellős közepén vettünk át egy színházat. (nevet) Petrával egy művészeti ügynökséget is vezetünk, akkoriban Kovács Patrícia is az ügyfelünk volt. Ez az épület, ahol a 6SZÍN működik, részben a Móra Kiadó tulajdonában áll, Patrícia pedig jóban van a kiadóvezető feleségével. Az egyik beszélgetésük alkalmával merült fel, hogy új vezetőket keresnek a teátrum élére. Nekünk a Karinthy Színház kapcsán már volt kapcsolatunk a színházzal és annak a működésével, így konkrét elképzelésekkel pályáztunk.
Mennyire volt más elképzelésetek a korábbiakhoz képest?
Kerekes-Katz Petra: A színház nevét megváltoztattuk, bár ez is csak írásban jelentős: a Hatszínből 6SZÍN lett és elhagytuk a Teátrum szót. Egyébiránt nagy változtatásokat nem akartunk, mert a drasztikus nem mindig jó is egyben. Rengeteg előadást vittünk tovább, a nézőink és a bérlőink is megmaradtak. Egy jól működő rendszeren kár változtatni. A pandémia pozitív hozadéka volt számunkra, hogy nem egy éppen működő, havonta 30 előadást játszó színházat kellett átvenni egyik napról a másikra, hanem volt időnk felkészülni.
F. P.: A pályázatunkba is beleírtuk, hogy nem kívánjuk fenekestül felfordítani az egészet, mert számunka elsősorban a néző a fontos. Ennek a színháznak is megvan a törzsközönsége, nehezen lehetett volna olyan, az előzőtől eltérő műsorpolitikát kitalálni, amivel meg tudtuk volna őrizni őket. Másrészt – ezt mindig hangsúlyozzuk – egy nagyon értékes dolgot vettünk át az előző vezetéstől, remek előadásokkal, amiket eszünk ágában sem volt kiirtani. Megőriztük a partnerséget az Orlai Produkciós Irodával, a Zichy Szín-Műhellyel, a Fórum Színházzal és az Operabeavató csapatával is. Az ő előadásaik mindig is sikeresek voltak, butaság lett volna hátat fordítani nekik, főleg, hogy a szemléletük megegyezik azzal, amit mi is képviselünk. Emellett nagy figyelmet fordítunk a saját bemutatókra is.
Ebben az évadban három saját bemutató is lesz. A saját bemutatóknál milyen szempontok alapján döntötök?
F. P.: Mindenben közösen döntünk Petrával, és mondhatom, hogy ezen a téren is jól kiegészítjük egymást. Én szívem szerint mindenre igent mondanék, jobban el vagyok rugaszkodva a földtől, Petra pedig a reálisabb, átgondoltabb fél. Sok mindenben nem értünk egyet, de ez csak jó, mert ha meg tudjuk győzni a másikat, akkor az a döntés biztosan konszenzuson alapult. Ráadásul két embernek sokkal több ötlete van, mint egynek.
K-K. P.: Szerintem minden igazgató mellett van legalább egy ember, de még inkább egy csapat, akik segítik őt, csak nem vállalják fel, hogy közösen döntenek. Az ember páros lény, ez erre a területre is igaz.
F. P.: A döntés azért is nehéz, mert ma, Magyarországon nincs olyan, hogy valamire ránézel és azt mondod, hogy biztos siker lesz. Ha mégis tud valaki ilyet, az jelentkezzen! (nevet) Az előző évad tapasztalatai is pontosan ezt mutatják. A K2-vel volt egy koprodukció, amire azt mondtuk, hogy ha ez nem fog befutni, akkor semmi sem. Sajnálatos módon mégsem találta meg a maga közönségét, idő előtt le kellett venni. Egy tuti sikerünk van, a Meg se kínáltak, ami egy igazán szerencsés együttállás (Bödőcs Tibor regénye alapján készült, Keresztes Tamás rendezte, Thuróczy Szabolcs játssza) eredménye. Túl van a 70. előadáson, nálunk mindig teltházzal megy, vidékre is sokat utazunk vele. A másik sikerelőadásunk az Egyedül nem megy, ami egy nagyon jól sikerült zenés produkció.
Az idei évadra egyébként öt bemutatót terveztünk, de amikor jöttek a hírek az energiaválságról, lemondtunk kettőt, mert nem láttuk biztosnak a jövőt. Február végén mutatjuk be A hosszú élet titkát Lengyel Andor rendezésben. Rényi Ádám egyik novellájából korábban készült egy kisfilm, ez adta az ötletet, hogy ezekből az írásokból szülessen színpadi adaptáció. Ennek az olvasópróbáját már meg is tartottuk, Márton András, Balla Eszter, Ecsedi Erzsébet és Mohai Tamás fogja játszani. Ezt követi Benoit Soles Turing című drámája, amely ősbemutató lesz, ezt Horváth Patrícia viszi színre, aki nálunk a HATAN Társulat Történetőrző darabjával mutatkozott be. Ebben Simon Kornélt és Száraz Dénest láthatják a nézők. A harmadik bemutató ötlete pedig egy szerencsés találkozásnak köszönhető. Mint említettem, a Móra Kiadótól is béreljük a színházat, ennek a vezetője Janikovszky János, Janikovszky Éva fia. Korábban már volt Janikovszky-előadásunk, A lemez két oldala és a jelenleg is látható Az úgy volt, így mindenképpen szerettük volna folytatni a sort, mert iszonyatosan jó anyag. Jánossal összefutottunk a folyosón, aki mesélte, hogy az édesanyja Naplójából készült egy remek hangjáték, innen jutott eszünkbe, hogy színpadi előadásként is működhetne. Bíró Bence írja, Keresztes Tamás rendezi és Sodró Eliza játssza a főszerepet.
K-K. P.: Nagyon fontos szempont, hogy hiába szeretnénk színpadra állítani a Macskákat, a West Side Storyt, vagy bármelyik Shakespeare-t, de a hely méretéhez kötve vagyunk. Kicsi a színpadunk, a nézőtér 266 férőhelyes, így ehhez mérten kell gondolkodnunk. Azelőtt egyikünk sem szerette igazán a monodrámákat, de jelenleg három is fut nálunk – a már említett Meg se kínáltak, Csákányi Eszter estje, az Amikor találkoztam Barisnyikovval, valamint a Vörösmarty Színház A cégvezető előadását is felhoztuk Pestre –, időközben nagyon közel kerültek ezek is hozzánk. Tulajdonképpen az említett Janikovszky-darab is hasonló lesz, igaz, Eliza kap egy partnert Martinkovics Máté személyében, de igazából végig rajta lesz a hangsúly.
Alapvetően mégis befogadószínházként működtök. Ezt hogyan kell elképzelni a gyakorlatban, mi alapján áll össze a műsor, hogy milyen előadásokat fogadtok be?
F. P.: Folyamatosan jönnek a megkeresések, a társulatok maguk jelentkeznek, hogy szeretnének jönni. A 6SZÍN egy jó adottságú színház, mert ami az előnye, az a hátránya is. Itt vagyunk a Pesti Broadwaytól egy utcányira, rengeteg a színházszerető ember, viszont itt található a Thália, az Operett, Radnóti és a Játékszín – velük kell felvenni a versenyt. Pontosabban nem is versenyről van szó, hiszen egészen más típusú előadások mennek nálunk, de minden a nézőtől függ. Születhetnek bármilyen jó és kiváló minőségű darabok, ha a közönség nem jön be, akkor hiába. Volt, hogy egy 16 szereplős operettet akartak behozni, őket sajnos le kellett beszélnünk, hiszen limitált a férőhely és van egy lélektani határ a jegyáraknál, ami felé nem mehetsz. Egész egyszerűen láttuk, hogy nem fogják tudni kitermelni a költséget. De szerencsére ilyen ritkán akad, aki jelentkezik, ismeri az adottságokat, ha pedig befér a műsortervbe, örömmel fogadjuk.
K-K. P.: Mindenkivel leülünk beszélni, közösen megnézzük, mit lehet abból az együttműködésből kihozni. Arra is figyelünk, hogy a repertoárba illeszkedjen, de szerencsére azért még senkit nem kellett elutasítani, mert színvonalon aluli lett volna.
A napokban egy felhívást is közzétettetek, miszerint azokat a függetleneket, akik az energiaválság miatt nem tudnak most játszani, a szabad esték függvényében befogadjátok.
K-K. P.: Tulajdonképpen nem ez az első ilyen megmozdulásunk. Korábban egy online stream pályázattal nyitottunk a függetlenek felé. Szeretjük a fiatal alkotókat, úgy gondoljuk, érdemes őket megmutatni a nézőknek. Nálunk bátran lehet kísérletezni. Számomra a tavalyi évad Mágnás Miskája volt a legcsodálatosabb: az SZFE-hallgatók vizsgaelőadását általunk több mint 1000 néző láthatta, ez pedig különösen jó visszacsatolás volt nekik. Őrületesen tehetségesek, megérdemlik a nagyobb figyelmet. Azt szoktam mondani, hogy mi egy kis szigetként működünk, ahol ki tudnak emelkedni, ahol olyat lát a néző, amit máshol nem. Általában havi 3-4 esténk a szabad, arra gondoltunk, hogy ha ezzel segítünk a függetleneknek, akkor miért ne fogadjuk be őket. Ők is és mi is jól járunk.
F. P.: Természetesen minket is érint a válság, ugyanúgy, mint másokat. Mi abból a szempontból szerencsésebb helyzetben vagyunk a saját épülettel rendelkező színházaknál, hogy mi is bérlők vagyunk. A tulajdonosok végtelenül kompromisszumkészek, nekik is érdekük, hogy jól működjön a színház. Nekünk nincs állami vagy önkormányzati támogatásunk, csak a jegybevételekből és pályázati forrásokból élünk. Viszont a bérleti díjunkat ugyanúgy ki kell fizetni, ezért nekünk sem jó, ha üresen áll a színház. Miért ne adnánk segítséget azoknak, akik eddig egy raktárban, pincében vagy éppen sehol nem tudtak játszani? Mindig keressük az új lehetőségeket. Most például tárgyalunk egy angol nyelvű produkcióról, ami azt hiszem, hiánypótló lenne, hiszen így a külföldi nézőket is be tudnánk vonzani.
Bár szóba került, hogy nem lehet megmondani, hogy mi egy sikerdarab titka, de egy színház jól történő működésének van?
F. P.: Nem tudom, hogy ettől működik-e, de a lényeg, mi azért csináljuk, mert szeretjük. Falusi Mariann itteni koncertjén fergeteges hangulat volt, imádták a nézők, mi pedig a kollégákkal fent a karzaton „buliztunk”. Amikor este beültem a kocsiba, azt éreztem, ezért is érdemes ezt csinálni. Én világéletemben színházszerető ember voltam, amíg Kaposváron éltem, a Csiky Gergelybe jártam nagyon sokat, aztán jött a Karinthy. Egy dolgot tanultam meg az évtizedek alatt: ha azok, akik létrehozzák az előadást, szeretik azt és egymást, akkor a közönség is szeretni fogja. Hála Istennek minden kollégánk szeret itt dolgozni.
K-K. P.: Ez a titok. Pontosan tudjuk, hogy a csodálatos művészeti titkárunk miatt van havi 30-32 előadásunk, a szervezésvezető miatt van teltház, és folytathatnám a sort a végtelenségig. Minden poszton olyan ember dolgozik, aki szereti a munkáját és egymást is szeretjük. Lehetünk mi a legjobb vezetők, de ha a hangosító, vagy a világosító nem nyomja meg a gombot, ha a ruhatáros vagy a nézőteres nem kedves, ha nincs tisztaság a színházban, akkor megbukik az egész. Egy pillanat alatt tönkre tenné a színház renoméját, ha nem a legjobbakkal dolgoznánk. Egy nagy család vagyunk.
forrás: https://deszkavizio.hu
