Momentán Advent - Göttinger Pál bejegyzése
#momentánadvent DECEMBER 4.
“Én az otthonomért vagyok hálás ebben az évben. A színázasdi eleve eléggé hontalan életforma, és nekem tényleg a sűrűje adatott, bolyonganom kell fel-alá az országban a munkám miatt. De már majdnem negyven vagyok, és most egyszercsak nagy nyugalom áradt el rajtam - szeretem a házat, ahol mostanra kikötöttem, a dolgozószobámat, ahol a köreimet rovom fel-felpattanva a számítógéptől, de a kanapét is, ahol a feleségemmel éjszakánként borospoharakat markolászva meg lehet beszélni, hogy kivel mi van, kivel mi legyen. A kutya közben a gumilabdájáról magyaráz valami nagyon lényegeset, aztán hallva a beszélgetést megnyugszik, odajön, és a fejem alá furakodva szuszogva elalszik. A folyó felől friss szél fúj be a szobába, a város el sem hallatszik idáig - jó nekem.
És még egy dolog az otthonról: noha a nevem mellett még ott virít, hogy "vendég", mégis: kerek tíz éve vagyok a Momentánnál. Ma már az Ó utcában is otthonszag van nekem, van helyem az öltözőben, külön kis előadás előtti játékaim az egyes játszótársakkal, bejáratott útvonalam a színpad széléig, és egy pont a falon, amit végigsimítok babonásan minden kezdés előtt a sötétben, mielőtt veszek egy nagy levegőt, és bemegyek. Otthon érzem magam itt - amilyen idők a mi foglalkozásunkban most járnak, ezért nem lehet eléggé hálásnak lenni.
Ha holnap véget érne, akkor is azt érezném: teljes volt. De mivel úgy néz ki, nem fog véget érni (legalábbis nem holnap), most már úgy vagyok vele, hogy csak a jó részeket érzem. Nem dolgozni megyek be az Impróba, hanem úgy érek haza, mint hosszú nap után a kisgyerek az iskolából - ledobálok mindent, pizsamát veszek, és már mehetek is játszani. Színtiszta öröm, szabadidő. Kegyelem.”
Az idei adventi időszakban arra fókuszálunk, miért vagyunk hálásak. Társulati tagjainknak és vendégművészeinknek is feltettük a kérdést: 2022-ben miért tudsz hálás lenni?
Ma Göttinger Pál m.v. válaszát olvashatjátok:
Ma Göttinger Pál m.v. válaszát olvashatjátok:
És még egy dolog az otthonról: noha a nevem mellett még ott virít, hogy "vendég", mégis: kerek tíz éve vagyok a Momentánnál. Ma már az Ó utcában is otthonszag van nekem, van helyem az öltözőben, külön kis előadás előtti játékaim az egyes játszótársakkal, bejáratott útvonalam a színpad széléig, és egy pont a falon, amit végigsimítok babonásan minden kezdés előtt a sötétben, mielőtt veszek egy nagy levegőt, és bemegyek. Otthon érzem magam itt - amilyen idők a mi foglalkozásunkban most járnak, ezért nem lehet eléggé hálásnak lenni.
Ha holnap véget érne, akkor is azt érezném: teljes volt. De mivel úgy néz ki, nem fog véget érni (legalábbis nem holnap), most már úgy vagyok vele, hogy csak a jó részeket érzem. Nem dolgozni megyek be az Impróba, hanem úgy érek haza, mint hosszú nap után a kisgyerek az iskolából - ledobálok mindent, pizsamát veszek, és már mehetek is játszani. Színtiszta öröm, szabadidő. Kegyelem.”