Tizenöt éve dolgozik a szegedi színházban, aminek öt éve a főigazgatója Barnák László. Emellett irányítja a szabadtérit és a REÖK-öt, tanít, rendez, játszik, beugrik. Most ismét elindul a főigazgatói pályázaton, mert folytatná. Hogy miért? A Szegedi Tükör megkérdezte
– Mikor járt utoljára a szegedi színházban?
– Január elsején, miután nagy sikerrel megtartottuk a két szilveszteri előadásunkat, a társulattal koccintottunk, ettünk virslit és lencsét is, abban bízva, hogy az új év nem tartogat újabb bezárást vagy válsághelyzetet. Bár az újratervezés három éve már a része a mindennapjainknak. Most részben otthon és az ideiglenes irodában dolgozunk, több munkavállalónknak, asztalosoknak, lakatosoknak, takarítóknak, öltöztetőknek, fodrászoknak az NGSZ biztosít munkát. Közben folytatódnak a Hegedűs a háztetőn próbái, ideiglenes helyszínen, a Pick-klub tánctermében, a Pick nagylelkű támogatásával. Egy iskola fogadja be az énekkarunkat, a Kooperáló színház-pedagógiai foglalkozásai pedig a Motiváció Műhelyben lesznek. Március közepére tervezzük az idei első bemutatónkat, egyeztetjük a márciusi, április műsorunkat, és gondolkozunk, hogyan hosszabbíthatnánk meg legalább június közepéig az évadot, ami után elkezdjük a szabadtéri játékokat.
– Első bemutatójuk a Hegedűs a háztetőn lesz, az ön rendezésében. Már tudjuk, hol próbálnak, de hogyan lesznek díszletek, jelmezek, kellékek a bezárt raktárakból?
– Varsányi Annával, színházunk dramaturgjával mondhatni állandó alkotótársak vagyunk, előre előkészítettük a darab látványvilágát, a díszletek jó részét a műhely már legyártotta, a jelmezek harmadát-felét a nagy raktárkészletből előkerestük, hogy átdolgozhassuk. Együtt próbál a színészekkel, énekesekkel a tánckar, az énekkar, majd a szimfonikusok, igazi nagyszabású előadás lesz. A körülmények miatt szerencsés, hogy a főigazgató most egyben rendező is, mert átláthatóbb, mit hogyan lehet megvalósítani.
– Mit mondanak a számok: spóroltak a rezsivel?
– Októberben, novemberben és decemberben, nyilván az enyhe időnek is köszönhetően, a színház legalább ötven százalékot spórolt az energiafelhasználásán, egyrészt önkorlátozó, másrészt önkormányzati rendelkezések mentén.
– Be lehet építeni ezekből a takarékossági intézkedésekből a későbbiekre?
– Gondolkozunk rajta. Figyeljük a többi színház, ágazati munkacsoport tapasztalatait az energetika, a gazdaság, a foglalkoztatás, a közönséggel és a támogatókkal való kapcsolattartás terén. Némelyik megoldás távolinak tűnik, de korábban azt sem tudtuk elképzelni, hogy két, illetve nyolc hónapra járvány miatt bezárjunk, vagy hogy az energiaárak miatt nem nyithatjuk ki az épületeinket. Újragondolásra és szemléletváltásra volt szükség bennünk, vezetőkben és a munkatársaknál is, szem előtt tartva a közös célunkat, hogy mielőbb találkozhassunk a nézőkkel.
– Tizenöt éve dolgozik a szegedi színházban, öt éve igazgató, három éve a szabadtérit és a REÖK-öt is irányítja, munkacsoportban vesz részt, tanít, rendez, játszik, beugrik. Azt nyilatkozta, hogy pályázik a következő öt évre is a főigazgatói posztra. Miért?
– Őszinte leszek, többször átgondoltam ezt, ilyen kihívásokkal teli évek után. De azt látom, sikerült helytállnunk, a színház működik, anyagilag stabil helyzetben vagyunk. Most várjuk a minisztériumtól a közös működtetési megállapodás aláírását, amelyről az önkormányzat már egyeztetett, mert erre alapozva tervezhetjük a költségvetést.
Valóban sok a kihívás, de olyan munkatársaim vannak, akik tapasztalata és szakmai segítsége támogat abban, hogy a stabilitást megőrizzük. Mivel a színház minden szempontból csapatjáték, csakis a munkatársakra támaszkodva lehet a továbbiakat is megtervezni, akik átlátják a színház, a szabadtéri és a REÖK működését, valamint azt is, hogyan működhet egymás mellett a színház és a szabadtéri.
Mindkét intézményt szeretik a nézők, és a felméréseink azt mutatják, hogy szakmailag is jó irányba indultunk el pár éve. Az ország bármelyik színháza büszke lenne azokra a rendezőkre, akik nálunk jártak, fontos célunk volt a társulatépítés, hogy a nézőknek a jelenre reflektáló előadásokat mutassunk, amikben viszontlátják az őket foglalkoztató dolgokat. És nemcsak általánosságban, hanem az életünket befolyásoló gazdasági, szociális, társadalmi körülményeket is.
– Elgondolkodott, és folytatná. Miért?
– Az eltelt öt év engem is összegzésre késztet, hogy hol látok esetleges hibát, javítandó feladatot; erről folyamatos a párbeszéd a vezetéssel, a társulattal és a területek vezetőivel, hogy hogyan találjunk olyan megoldásokat, amik az ideális működést megközelítik. Azzal együtt, hogy háromszáz munkatársunk van, öt helyszínünk, három és fél milliárd forintos a költségvetésünk, amiből tavaly és két éve több száz milliós állami támogatást nem kaptunk meg, miközben folyamatosan pályáztunk, mert volt lehetőségünk.
Átgondoltam: van még bennem és a munkatársaimban szufla, akarat és energia, hogy az eddig megtett művészeti utat, a kommunikációs nyitást a városban, a régióban, a szakmai életben folytassuk. Lehet még folytatni és fokozni, új utakat nyitni, mert a néző nemcsak arra vágyik, hogy szórakozzon, hanem hogy olyan tartalmat kapjon, ami megérinti. Ezt mutatják a színház és a szabadtéri jegyeladásai, a nézők, a munkatársak visszajelzései és a felméréseink.
– Kikből áll a csapata, kikkel pályázik?
– Egyelőre annyit árulnék el, hogy nem hagyományos struktúrában gondolkodom, vagyis hogy egy dráma- és egy operatagozat-vezető segítené a munkát, hanem egy művészeti tanács, amibe több megbecsült rendező kapcsolódna be többféle látásmóddal.
– Dinyés Dániel jelenlegi zenei vezető benne lesz a csapatban?
– Nem. Nagy sikereket értünk el együtt a küzdelmes két év során, társulatot építettünk, legutóbb a Denevért állítottuk színpadra az énekesekkel, énekkarral, tánckarral, szimfonikusokkal, és készülünk Verdi A kalózára. Dani ezután viszont a budapesti feladataira, az önálló zeneszerzői megbízásokra, operabeavatókra szeretne koncentrálni. A közreműködésével megtaláltuk azt a fiatal karmestert, aki folytatná a megkezdett tartalmas munkát.
– Mikor ismerhetjük meg a konkrét terveit és a csapatát?
– Február 6-áig kell benyújtani a pályázatot, előtte mindenképpen. A korábbihoz hasonlóan a mostani pályázatom is nyilvános lesz, megismerhetik a kollégák és a színház iránt érdeklődők.
– Azon is gondolkodott, hogy ha leváltják, maradna-e a színházban?
– Mindig is a nyitottságra és az együttműködésre építettem a vezetői munkámat, annál is inkább, mert ez egy komoly tanulási folyamat. Még úgy is, hogy előtte tíz évig dolgoztam ebben a színházban.
Ugyanakkor van bennem egy komoly aggodalom, ami megerősítette a pályázási szándékomat: felelősséget érzek a színház és a társulat iránt. Aki kívülről érkezik ide ilyen rendkívüli időszakban, nagy kockázatot vállal, mert sok minden elcsúszhat. Természetes rendje azonban a pályázatnak, hogy történhet vezetőváltás. Ha számítanak a munkámra, nyitott vagyok az együttműködésre, mert én színházcsinálónak vallom magam.
forrás: https://szeged.hu/
