A Felhő Café c. oldal írja a Veráról

Pásztor Andrea: Vera

A színpadi adaptációban a hangsúly látszólag a főhős életének első szerelmi szálán és az ebből fakadó konfliktusokon van, amivel párhuzamosan a család titkainak felfedése is elkerülhetetlen. Ezek pedig Vera felnőtté válásából és válásáért történnek.

Grecsó Krisztián azonos című regényének színpadi átdolgozását 2023. március 26-án tekintettük meg a Pinceszínházban. A regényt a megjelenését követő évben olvastam, és már akkor is az volt a benyomásom, bárcsak kiskamasz koromban tehettem volna meg. Ez a vágyam a színpadon való megjelenítés után sem változott. Olyan felnövéstörténet ez, ami nem egyedülálló a magyar irodalomban, de kétségkívül időben és földrajzilag is örök érvényű.

A főhős – Vera – a nyolcvanas években általános iskolás, aki ennek az életszakasznak a természetes jelenségeivel, folyamataival próbál szembenézni, azokat megérteni, azokkal boldogulni: kapcsolata a kortársaival (szerelem, barátság), kapcsolata az ő útját egyengető felnőttekkel, egyáltalán a kérdéssel: “Ki vagyok én?”. És, hogy ne legyen olyan egyszerű neki sem – ahogy halad a megértés folyamatában –, titkokkal találkozik. Egyre többel, egyre inkább őt érintőkkel. És ezekre egyre többször reflektál ugyanazzal a mondattal: “…csak most olyan furcsa dolgok történnek…”, vagy a legkülönfélébb, mégis mindenki számára ismert pszichoszomatikus tünetek megfigyelésével. Ugyanilyen módon elemzi a körülötte lévő felnőtteket.

A Tátrai Verát alakító Grisnik Petra, aki amellett, hogy a regényt színpadra állította, eljátssza a főszerepet is – kedvesen kislányos arcával, a pulóveréből ki-kikandikáló hasával azonnal elhiteti, amit a szerep megkíván: ő egy átlagos, kamaszodó iskoláslány. A színpadi adaptációban a hangsúly látszólag a főhős életének első szerelmi szálán és az ebből fakadó konfliktusokon van, amivel párhuzamosan a család titkainak felfedése is elkerülhetetlen. Ezek pedig Vera felnőtté válásából és válásáért történnek.

Grisnik ugyanakkor a monodráma során a díszlet felhasználásával más szereplők megszólalásait is interpretálja (Szeged legjellegzetesebb épületeinek formáival, a kabáttal, az iskolapaddal – ami akár egy lovastorna jeleneteként is megfelelő eszköznek bizonyul stb.). Ahogy nem sejtheti a néző, hogy ezeknek az időben és térben való elhelyezés mellett más funkciójuk lesz, úgy azt is nehezen tudja eldönteni, hogy az események amúgy is összefüggésben állnak-e egymással, vagy csak utólag van-e az az érzése, hogy azok egymásból bontakoznak ki.

Egy színész, kevés díszlet, de azokat minden módján igyekvő fel-és kihasználó színházi élmény Grecsó Krisztián Vera című regényének adaptációja, mely a Kőszegi Várszínház előadása, de április 21-én a 9. kerületi Pinceszínházban is megtekinthetnek az érdeklődők.

forrás: https://felho.cafe