A Színházi Kritikusok Céhe évente egyszer titkos szavazással életművéért kritikusdíjat adományozhat olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, lezárt pályával vagy pályaszakasszal rendelkező 65 év feletti művésznek (színész, rendező, tervező, dramaturg stb.), aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és közvetve vagy közvetlenül hozzájárult, illetve hozzájárul a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához. 2023-ban Ecsedi Erzsébet színművész kapja a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját.
A Színházi Kritikusok Céhe eddigi életműdíjasai: Törőcsik Mari (2011), Senkálszky Endre (2012), Zsámbéki Gábor (2013), Fodor Tamás (2014), Molnár Piroska (2015), Székely Gábor (2016), Radnóti Zsuzsa (2017), Lázár Kati (2018), Pogány Judit (2019), Csíky András (2020), Szakács Györgyi (2021), Cserhalmi György (2022).
Ecsedi Erzsébet (1954) amatőr csoportokban kezdett a színjátszással foglalkozni. A 25. Színház stúdiójában végzett. 1975-től játszik a Várszínházban, a Népszínházban, a Stúdió K-ban. 1983 és 1986 között a Kecskeméti Katona József Színház, 1986-tól 1991-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja. 1991 és 1995 között, majd 1999-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja, 2022 óta a társulat örökös tagja.
Vendégként játszott a Kőszegi Várszínház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásaiban. Rendszeresen dolgozik a Soltis Lajos Színházban, illetve a Griff Bábszínházban. Tanít és rendez is.
Kétszeres Máriáss- és háromszoros közönségdíjas. Megkapta a színház nívódíját, a Színházbarát kör díját és a Forgács-gyűrűt.
2013-ban a Pécsi Országos Színházi Találkozón a színészzsűri a legjobb színésznő díjával ismerte el, és ugyanebben az évben vehette át az Aase-díjat.
2023-ban a Színházi Kritikusok Céhe életműdíjasa. A díjátadóra – a Színikritikusok díja további kategóriáival együtt) 2023. szeptember 17-én a Katona József Színházban kerül sor.
Hétköznapi asszonyok egy nem hétköznapi színésznőtől – Ecsedi Erzsébet laudációja
Cegléden született, 1954-ben, de Tiszadorogmán nőtt fel, szoros kapcsolatban a folyóval. Az életét mentette meg egy jó tanács: „Meg kell várnod, amíg kétszer-háromszor lehúz, és amikor lazul, és kidob a szélére, akkor el kell kezdeni szépen lassan kifele úszni.” A várakozás és a hosszú, kitartó úszás egyben színészi pályájának metaforája is.
A 25. Színház stúdiójában tanult Györgyfalvay Katalintól és Iglódi Istvántól. Miután elvégezte, a Várszínházba szerződtették, közben játszott a Stúdió K-ban is, például a Fodor Tamás által rendezett Balkonban, és fellépett Malgot István bábos színházában. 1983 és 1986 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, majd (az ebben az időszakban odaszerződött Stúdió K-sokkal együtt) a szolnoki színházban dolgozott 1991-ig. Attól kezdve (négy év kihagyással) a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője, most már örökös tagja.
Apró mozaikokból, kis karakterszerepekből építette fel színészi önmagát, melynek az egyszerű, manírok nélküli, természetes színpadi létezés a lényege. Fiatalkorától kezdve a nála idősebb szerepek találták meg. 38 évesen Mamókát játszott A padlásban, aztán jöttek sorban a dajkaszerepek, özvegyek, Málcsi nénik, Morton mamák, nagymamák és nevelőnők. Úgy tudja megmutatni a karakter lényegét, hogy a jéghegy csúcsa alatt ott érezni egy teljes emberi életutat. Legyen szó az Indul a bakterház öregasszonyáról, Münznéről a Szent Péter esernyőjében vagy Babusról a Cigánykerékben.
Ezekért a remekbe szabott villanásokért kapta az „ennek ellenére” kritikákat: „a produkció egyetlen és/vagy kiemelkedő értékének Ecsedi Erzsébet játékát tartom” (Stuber Andrea); „ennek ellenére találunk nagyszerű alakításokat, (…) például Ecsedi Erzsébetét (Puskás Panni)”. Igaz, többnyire csak akkor fedezték fel, amikor a zalaegerszegi színház néha eljutott egy-egy színházi fesztiválra. Például 2013-ban a Színésznők című előadással a POSZT-ra, ahol Dol Common megformálásáért megkapta a legjobb színésznő díját a színészzsűritől. Itt, a szakmai beszélgetésen pirított rá Koltai Tamás a szakmára, ahogy éppen – mint egy ismeretlen természeti tüneményre – rácsodálkoztak Ecsedi Erzsébetre: „Szégyellje magát a szakma, ha nem ismeri.” És ennek a rövid reflektorfénynek köszönhetően kapta meg az Aase-díjat.
Egy vidéki színésznő élete azonban nem fesztiválokból áll. És lehet, hogy csak a helyi közönség, a kollégák és egy-egy kritikus őriz meg az emlékezetében olyan jelentős, ám mindössze egy-két hónapig látható alakításokat, mint Margit a III. Richárdban, Linda Az ügynök halálában, Tótné a Tótékban vagy Violet az Augusztus Oklahomában című darabban. Ez utóbbiról írta Arany Horváth Zsuzsa: „A színésznő a tőle megszokott magas minőség után a nézőt székbe szegező alakítást nyújt: a parókáját vesztett idősödő nő alighanem mindannyiunk múltja, jelene, jövője.”
Egyik legemlékezetesebb alakítása a harmincnézős egerszegi Lakásszínházhoz kötődik: itt játszották el Farkas Ignáccal a Prahot Sztarenki Pál rendezésében. Innen már csak egy lépés volt a monodráma. Az elsőt, a Shirley Valentine-t magának rendezte, évekig finomítgatta, játssza azóta is, ha hívják. Már itt kiderült, hogy ez (is) az ő világa: egyedül vinni a hátán az egészet, közvetlenül megszólítani, párbeszédre hívni a nézőt. A következő monodráma, a Mintapinty már közös alkotásuk lányával, a színházban felnőtt, bábrendező szakon végzett Ecsedi Csengével. A hétköznapi asszonyok földközeli, életszagú világát kevesen vitték ilyen hitelesen és ilyen erővel színpadra. Egy-egy ilyen szerep után aztán hazamegy, mert alig várja, hogy a kertjében is földközelben legyen.
Anyaszínháza mellett huszonöt éve kíséri és alakítja egy másik, a celldömölki Soltis Lajos Színház életét. Egy nehéz életperiódusában hívták oda, amikor négy évre kényszerűségből el kellett szakadnia az egerszegi színháztól, és Szombathelyen jegypénztárosként, egyedül nevelte a kislányát, miközben gyerekelőadást rendezett, hogy ne szakadjon el teljesen a színpadtól. Gyerekeknek játszani és rendezni, ehhez külön tehetség és affinitás kell, ami Ecsedi Erzsébet másik erőssége. Celldömölkön sikeres gyerekelőadások sorát rendezte, például a sok fesztivált megjárt, többszörös díjnyerteseket, a Csalóka Pétert és az Ágacskát. De rendezett itt felnőtt előadásokat, tanított és játszott is a Soltisban, legutóbb Kamilla kisasszonyt a Liliomfiban. Szeret fiatalokkal dolgozni, és ők is vele. Így aztán az utóbbi években több egyetemi vizsgafilmben is feltűnt.
A Színházi Kritikusok Céhe Ecsedi Erzsébet életműdíjával egy csillogástól mentes, a vidéki színészlét buktatóin felülemelkedő, mindig önazonos, mindig minőséget nyújtó színészi pályát ismer el.
Turbuly Lilla
forrás: https://kritikusceh.hu
