 | ||
| Göttinger Pál - fotó: Szegedi Nemzeti Színház / Szabó Luca |
– Mi lehet az oka, hogy eddig nem mutatták be ezt az operát Magyarországon?
– Tanácstalan vagyok ebben az ügyben, ugyanis máshol a világon folyamatosan műsoron tartják, az idei szezonban is több új bemutatója lesz. Egy Magyarországon gyakran megforduló külföldi tenor írt is nekem, hogy szóljak, ha bármi zűr van, mert ő tudja a Corradót, jön szívesen. Itthon talán azért nem játszották, mert az ún. gályarabság éveiből származik, amikor Verdi több hasonló karakterű művet írt nagyon rövid idő alatt. A mesterségbeli tudás ezekben is hatalmas, de egyik sem lett olyan világszám, mint a későbbi operái, amelyek kidolgozására már több időt szánt. Erre tudok gondolni, hogy ő maga felülmúlta és kitakarta ennek a korszaknak a produktumait. Pedig egy nagyon energikus, szórakoztató zenéjű és szinte akciófilmes sűrűségű darabról van szó, körülbelül 1 óra 35 perces játékidővel.
– Hogyan esett a választás A kalózra?
– A ház választása volt. Dinyés Dániel – akivel közel 15 éve dolgozom együtt – befejezi Szegeden az operaigazgatói tevékenységét. Búcsúzásképpen egy olyan darabot szeretett volna választani, amihez nem kell vendégművészt hívni, így meg tudja mutatni a szegedi társulat, hogy a sokéves viszontagságok (Covid, rezsiválság, téli bezárás) és a vidéki operajátszás általános helyzete ellenére (vagy azzal együtt) hol tart. Hogy szólistákkal, tánckarral és kórussal együtt ki tud állítani önállóan egy Verdi-operát. A kalóz főszerepeit ráadásul négy fiatal művész alakítja, akik az operaénekessé válás leghagyományosabb útján, a kórusból kiemelkedve érkeztek meg ezekbe a szerepekbe, amelyekben énektechnikailag, színészileg és csapatként is felmutathatják az elmúlt évek munkájának eredményeit.
– Személy szerint mi fogta meg leginkább A kalóz történetében?
– Nagyon szívfacsaró benne nekem, hogy csupa olyan emberről szól, akik nem a helyükön vannak. A címszereplő Corrado egy kalózvezér, akit a kényszerűség vitt erre az útra: egy korábbi politikai manőver miatt elvesztette mindenét, vagyonát, kastélyát, családját, sőt az első szerelmét is. Kitaszítottként került a kalózok közé, ahol a kétségtelen karizmája vezetővé emelte, de érezni, nem a helyén van. Alapvetően becsületes, jószándékú ember lenne, de az elkeseredettség miatt mégis részt vesz a pusztításban is, mert úgy hiszi, nem tartozik a világnak semmivel. Van egy boldogtalan felesége, aki érzi ezt az „életközepi válságot”, és kudarcként éli meg, mert nem tudja a férjét boldoggá tenni. Ráadásul Corrrado kalóz, bármikor előfordulhat, hogy elesik a csatában, és többé nem jön haza – és akkor egy sokadik veszekedés úgy maradhat a levegőben örökre.
A másik oldalon pedig egy gazdag török pasa áll hatalmas háremmel, hadsereggel és palotával, aki ennél többet már nem tud elérni az életben. Emiatt dacos, frusztrált, „menedzserbetegségben” szenved, csak dühöt és kétségbeesést érez. Nem tudja felfogni, hogy azok a lányok, akiket rabláncon tart, nem szerelmesek belé, hanem rabszolgák. Az egyikük kiválik ebből a lánytömegből, szembeszegül a sorssal, és megpróbálja ezt a nagyon boldogtalan status quót felborítani. De általában tragédiához vezet, amikor egyvalaki kezébe veszi mindenki sorsát maga körül – ez a darab is ide fut ki. Mindennel együtt számomra ez egy nagyon élő, eleven történet, ami teljesen megállja a helyét a mai világban is.
– Hogyan zajlik az opera próbafolyamata? Élvezik az énekesek, hogy egy itthon eddig ismeretlen művet fedezhetnek fel?
– Bízom benne, hogy igen. Nagyon hálás szerepek vannak a darabban, mert meg lehet velük csillogtatni a bel canto énektechnikát, és komolyan vehetőségben mindenki egy szabad szemmel jól láthatót lép fölfelé. Függetlenül az előadás sikerétől, már maga a tett, hogy meg tudják csinálni, büszkeségre ad okot. Úgy látom, mindannyian nagyon komolyan veszik a feladatukat.
Egy példát említve, amikor 2016-ban Szegeden vendégeskedtem, Szélpál Szilveszter egy néhány mondatos szereppel volt benne az előadásomban. Szimpatikus, nagyon lelkiismeretes fiúnak ismertem meg, és íme, most egy jelentős baritonszerepet, ráadásul egy intrikust énekel Verditől, és ha jól tudom, ilyen hangi feladványok felé szeretne tovább keresgélni a jövőben is. A szereptanuláshoz kijárt Bécsbe korrepetícióra, közben dolgozik azon is, hogy minél mélyebbre ásva mutassa meg az általa játszott karakter komplex és torz lelki folyamatait.
– Szélpál Szilveszteren kívül kik játsszák a darab főbb szerepeit?
– A címszereplő kalózt Tötös Roland tenor alakítja, a feleségét, Medorát pedig Máthé Beáta és Kónya Krisztina kettős szereposztásban. A másik oldalon, Szélpál Szilveszter pasája mellett Ferenczy Orsolya tűnik fel, aki a Gulnara nevű rabszolgalány szerepében lesz hallható. A Szegedi Szimfonikus Zenekart, valamint a Szegedi Nemzeti Színház ének- és tánckarát pedig Dinyés Dániel és Hermann Szabolcs vezényli felváltva.
forrás: https://papageno.hu/
