– Az Orlai Produkciós Irodával való kapcsolata hosszútávra nyúlik vissza, az egyik első darab, amiben játszott, Carly Wijs holland szerző Mi és Ők című darabja volt, ami a beszláni túszdrámát idézte fel két gyerek tapasztalatán keresztül. Milyen érzés volt ilyen fajsúlyos szereppel kezdeni a pályafutását?
– Nagyon izgalmas munka volt, jó szívvel emlékszem vissza rá! Fehér Balázs Benővel, az előadás rendezőjével ezt megelőzően két alkalommal is dolgoztam együtt, így jól megértettük egymást. Igyekezett mély érzéseket kihozni belőlem. Az előadást Vilmányi Benett-tel ketten játszottuk végig, ráadásul gyerekeket alakítva, összetett volt a feladat, de nagy energiákkal és örömmel álltunk elébe.
– A komolyabb témák mellett a könnyedebb, szórakoztató előadások is megjelennek az Orlai Produkciós Iroda repertoárján. Különbséget tesz ezek között? Van, amelyiket szívesebben játssza, vagy egyaránt komoly kihívást jelentenek?
– Egy elhivatott színész nem is tud különbséget tenni komolyabb és könnyedebb előadások között, hiszen minden szerep, legyen az drámai vagy vígjátéki, egyforma odaadást igényel. Átlényegült állapotban egy bohózat karakterének kívülről nézve bagatell vagy abszurd problémái ugyanolyan életbevágók, mint bármely tragikus hősé.
– Szülei táncművészek (Pongor Ildikó és László Péter balettművészek – a szerk.), ez mennyire határozza meg Önt színészként? Merít ebből a karakter-megformálásokhoz?
– Az ő tánc karrierjük hozzájárult ahhoz, hogy ezt a pályát választottam. A színházi miliő, amibe általuk betekintést nyerhettem, mindig elvarázsolt. Bár kislány koromban sokféle táncot kipróbáltam, a mostani színészi munkámban ez már nem kap szerepet.
– Játszik Tasnádi István Tapasztalt asszony című darabjában, amely a férfi-női szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárásokkal foglalkozik. A nőiség, a feminizmus, a „gender” különösen aktuális kérdéssé váltak manapság. Hogyan lehet egy ennyire ellentmondásos témát hitelesen megjeleníteni a színpadon?
– Egy színésznek elsősorban az adott szituációkat kell átéléssel, a szereppel való azonosulás révén hitelesítenie. A színdarabok által felvetett problematikákat pedig sosem azok társadalmi, mindig személyes, lélektani aspektusai felől kell megközelíteni. Egy alakítás hitelességét sosem befolyásolja az adott téma bonyolultsága vagy ellentmondásossága. Minden embernek, tehát minden szerepnek a saját problémája a legnehezebb.
– Június közepén lesz Göttinger Pál A nulladik perc című darabjának ősbemutatója az Orlai Produkciós Iroda égisze alatt. Ez a Puccini-parafrázis, ami egy évszázaddal ezelőtt, új korszak hajnalán játszódik. Miként reflektál mégis a jelenünkre, a mai emberek életére?
– A színdarab történelmi közege az 1900-as párizsi világkiállítás. Az akkori embereket folyamatos lázban tartotta az épp végbemenő, rengeteg lehetőséggel kecsegtető ipari- és technikai fejlődés. Jelen pillanatban is egy technikai forradalom közepén vagyunk. Hogy az ő reményeikhez képest mit tartogatott számukra a XX. század, azt már tudjuk. S hogy mit hoz el számunkra a XXI.-ik? Igyekszem bizakodó maradni...
– Először a covid, aztán az energiaválság nehezítette/nehezíti meg a színházak helyzetét. Színészként miként éli meg ezt a folyamatos bizonytalanságot?
– Próbálom nem átadni magam az aggodalomnak. Ameddig lehet jó kedéllyel, energikusan dolgozom, hisz sajnos úgysem tudok hatással lenni az események alakulására.
– Hogyan látja a fiatal színészgeneráció helyzetét?
– Bár a kulturális szféra és ezen belül is leginkább az előadó-művészet a már említett válságok okán eddig sosem tapasztalt nehézségekkel küzd, ami természetesen a mai pályakezdő fiatalok lehetőségeire is kihatással van, a sok készülő film, a számtalan sorozat mégis megkönnyíti a helyzetüket, munkát, hírnevet és egzisztenciát biztosítva.
forrás: https://hang.hu/
