Síkmarionett figurák segítségével jelenítette meg a Varázsfuvola főbb mozzanatait 1995-ben a Budapest Bábszínház, a Walpurgis belga művészcsoport megint máskor arra vállalkozott, hogy az animációs filmek nyelvén, mindösszesen tizenöt percben meséli el a Fidelio című operát, Claude-Michel Schönberg zeneszerző darabját, a Miss Saigont pedig rendre úgy definiálják, mint Puccini dalművének, a Pillangókisasszonynak a vietnami háború idejére áthelyezett musicalváltozatát. Az operáknak az eredetihez hasonló tartalommal, ám más stílusban, eltérő formanyelven, illetve szokatlan eszközökkel való újra alkotása érdekes találmány, nem csoda hát, hogy Göttinger Pált érdekelte az ilyesfajta kihívás, ezért az Orlai Produkciós Iroda felkérésére készséggel választotta ki, írta meg, majd rendezte is végül a műfaj egyik kevésbé közismert gyöngyszemének parafrázisát. Giacomo Puccininek A köpeny című operája szolgáltatja az új produkció kiindulópontját, A nulladik perc című előadást június 16-án mutatták be a Belvárosi Színház színpadán.
Az alkotó ezúttal két jelentős tulajdonságát állította hadrendbe a munkafolyamat során: az operákhoz való kötődését és a színműírás iránti affinitását. Az eredmény ennélfogva egy olyan produkció lett, amely magán visel minden ezekkel összefüggő vonást, így a dalművekre nemcsak a cselekmény szintjén történik utalás, a párbeszédek és monológok pedig írói rutint feltételeznek, illetve a megjelenített történelmi háttér sajátosságait érintő felkészültséget, utána olvasást.
Marcel, a Bellevue nevű uszály tulajdonosa és kapitánya Georgette-tel, egy nála jóval fiatalabb asszonnyal él, és nagy közöttük az összetartás, gyermekük halála azonban megtöri kettejük addigi harmóniáját, a feleség hirtelen szűknek kezdi érezni az életterét, és fojtogatóan sivárnak a folyami hajózás addigi romantikáját. Abban, hogy így érez, nem kis szerepet játszik az a körülmény, hogy éppen akkor nyitja meg kapuit a párizsi világkiállítás, amelynek általános érvényű jelentőségét néhány szám- és tényadat mutatja meg csak igazán. Az 1900. április 14-től november 12-ig tartó nagyeseménynek anno nyolcvanháromezer kiállítója, valamint ötvenmillió látogatója volt, és a 3400 méter hosszú, két egymás mellett haladó elektromos mozgójárda, „a jövő utcája” lett akkoriban az egyik legnagyobb ottani szenzáció, nem feledve persze a többszáz hektáron közszemlére tett, és szintén futurisztikusnak számító egyéb találmányt, épületet és művészeti alkotást, továbbá Párizs első metróvonalának felavatását.
Ezek a vívmányok egyrészt nagyszerűen hirdették az emberi szellem nagyságát, és hívtak elő sokakban egyfajta gyermeki rácsodálkozást, másrészt már a puszta létezésükkel is azt sugalmazták, hogy az új technológiák kedvezően befolyásolják majd az eljövendő esztendők alakulását. Göttinger Pál darabjában a „nulladik perc” többfunkciós szimbólum, hiszen egyszerre jelképezi azt, hogy az előadás alsóbb néprétegekből kikerülő, Szajna-parti hőseinek végre akár perspektívát is nyújthat a körülöttük zajló óriási ütemű modernizációs előrehaladás, és utal egyben arra is, hogy ugyancsak tiszta lapot nyithat a magánéletében a cselekmény középpontjába helyezett főszereplő házaspár. Nem lehet azonban elmenni amellett, hogy a címben is szereplő kifejezés hordoz továbbá egy pszichológiai vonatkozást: a háborús traumák a későbbi lelki sérülések elkerülése érdekében már a megtörténtük pillanatában igényelnek valamiféle kizökkentő erejű beavatkozást, és ez a cselekedet a jelenlegi színdarabban kibontakozó bizalomvesztés, házassági válság esetén is megtalálja a maga létjogosultságát.
A közreműködő színművészek valódinak érzékelhető személyiségjegyekkel ruházzák fel a rájuk bízott figurát, így az előadásnak egyik szerethető ismérve a magas színvonalon kivitelezett karakterábrázolás. A Pataki Ferenc által életre hívott Marcel jóravaló kétkezi munkás, aki imádja a feleségét a maga egyszerű, keresetlen módján, ezért mikor szembesül vele, hogy ők ketten elhidegültek, egy tőle addig merőben idegen lépést fontolgatva törvénybe ütköző spekuláció végrehajtása révén akarja visszaszerezni asszonykája elismerését, és az addiginál jobb életkörülmények megalapozását, amelynek hatására talán újra rájuk lelhet a boldogság. Pataki Ferenc ebben a szerepben megtalálta, miként egyesíthető a keresetlen egyszerűség, és az egyébként inkább a nagy héroszokra jellemző megtörhetetlen komolyság, amelyeknek együttes felmutatása kiadja a karaktert a teljes játékidő alatt körbe lengő különleges atmoszférát. Házastársának szerepében László Lili a közönségnek érzékeny és megjegyezhető pillanatokat nyújt át, a darab egyik humorforrását a puszta megjelenésével és megszólalásával egyaránt stabilan szolgáltató Grisnik Petra pedig döbbenetesnek ható külső-belső átalakulásával rekordidő alatt kivívja a nézők elismerését és szimpátiáját. Úgy kelti életre a kalandos életű, száz év körüli, hajléktalan Pötyi mamát, hogy elsőre fel sem merül senkiben: az író-rendező hatalmas ziccert teremtve egy még fiatal színésznőre bízta a szerepet, és a figura kidolgozását. A nevettetés másik felelőse néhány helyütt a darabban a Ficzere Béla által megszemélyesített rakodómunkás és háborús veterán, aki a maga természetességében láttatja a jövő iránti naiv lelkesedést, mint a karakter egyik fő ismérvét a játékidő folyamán. A Marcel feleségét kísértésbe vivő Henry szerepében Rohonyi Barnabás jó érzékel találja el, hogy – képletesen szólva – mikor mekkora reflektorfény vetüljön rá, fontos dramaturgiai funkciót betöltő kikötői asszonyságként pedig Udvaros Dorottya most is a rá jellemző intenzív színpadi jelenlét mellett játssza végig az előadást, amelyben szerepe szerint arra hivatott, hogy elsimítsa a főszereplők házassági konfliktusát.
A darab írója a cselekmény kibontása mellett a történelmi háttér élénk kontúrozására is odafigyel, így a néző egyszerre lehet tanúja egy édes-bús szerelmi történetnek, és kaphat képet egy korszakról, amelyet egyébként csupán a mostanihoz hasonló művészeti élmények során, illetve a témában közreadott szakirodalomból ismerhetne meg, vagy élhetne át.
forrás: https://deszkavizio.hu
