6 felnőtt bemutatót és 8 gyerek színdarabot mutat be a jövő évadban a tatabányai színház. Dragomán György Kalucsni című drámája Göttinger Pál rendezésében kerül színre. Erről mesélt az alkotó.
A Kalucsni című dráma kapcsán Göttinger Pál elmondta, mindig foglalkoztatta a közelmúlt történelme, mint például Hamvai Kornél Castel Felice című történelmi színdarabja, vagy a Grecsó Krisztián Vera című könyvéből készült, a múlt század 80-as éveiben játszódó monodráma. Ezek a történetek már történelemnek tűnnek, pedig nemhogy máig ható következményei, de még élő szereplői is részesei a mindennapjainknak. A színház nagyon is alkalmas arra, hogy a közelmúlt traumáiról beszéljen. “Szerzőként is szeretem konkrét történelmi eseményhez kötni, amit írok, és itt is a saját emlékeimmel kezdem a történet feldolgozását, mi mással. A 80-as években már éltem, bár nagyon kicsi voltam, de azt tudtam, hogy azért kell a nagymamámnál maradnom, mert a szüleim éjszaka kenyeret visznek a kinti magyaroknak. Volt egy kis fekete-fehér tévénk a konyhában, azon láttam, hogy rendszeresen bemondják, az emberek ne igyanak a kutak vizéből, mert mérgezik azokat. Ez már egy saját emlékem.
Dragomán György drámájában egy értelmiségi család szeretne útlevelet szerezni és így elmenekülni Erdélyből. Maguk mögött akarják hagyni azt az akkori, bizalmatlanságra épülő, ember-embernek-farkasa világot. Ahol mindenki jelentett valakinek, ahol mindenkit figyelt valaki – és ahol addigra már magyarul beszélhetett akár a szekuritátés is. Hogy szabaduljanak, áldozatokat kell hozniuk. Elkeseredett küzdelmüket a gyerekük is látja, és a maga módján ki akarja venni a részét belőle. És ahol áldozatok és veszteségek vannak, ott haszonlesők is ólálkodnak…
A főszereplő házaspárt Bakonyi Csilla és Dévai Balázs játssza, Veress elvtárs rendkívül összetett szerepében Kardos Róbertet láthatja a közönség, a nagymama Egri Márta lesz.
A darab egy ógörög tragédia tónusaival festi meg a történetet, de bátorítanék mindenkit, hogy jöjjön el és nézze meg az előadást, nem szabad félni az ilyesmitől. Akkor is azt hitték, vége a világnak, de nem lett vége. Nézzük, miért hitték mégis azt, és utána már a saját félelmeinkkel is könnyebb lesz bánni. Számos összeomlás-történeten vagyunk túl csak az elmúlt években, és én mégis derűvel próbálok tekinteni ezekre. Így a Kalucsniban sem durva szembesítésre, hanem szelíd közelférkőzésre hívom a nézőket, ismerős okok és még ismerősebb következmények felfejtésére. Nagyon jó a tatabányai közönség, szeretek előadásokat mutatni nekik – és a nézőtéren is mindig jó köztük, velük.”
forrás: https://szinhaz.online/
