Debrecen – A nulladik perc különleges hangulatú színpadi játék: úgy indul, mintha egy Rejtő-regénybe csöppennénk, s meglepő, hova visz. Kritika.
Különös hangulatú, heves és sebes sodrású előadással örvendeztette meg a debreceni közönséget a nyári színházat szervező Csokonai Színház felkérésére az Orlai Produkció. A nulladik perc szerzője Göttinger Pál, aki színész, zenész, rendező is. A helyszín Párizs a 19. és a 20. század fordulóján, egy új korszak kezdetén, amikor úgy néz ki, a világ egyre jobb hely lesz, és ebben nem kis szerepe van a világkiállításnak is. Itt olyan csodás vívmányokkal ismerkedhetnek meg a modern kor küszöbén élő emberek, mint a lift, a mozgólépcső, az elektromosság megannyi csodája, de téma már a mozgófilm is többek között. Fotók: Orlai Produkció
Mintha egy Rejtő-regénybe csöppennénk: Marcel (Pataki Ferenc), a Belleville nevű uszály tulajdonosa és kapitánya a feleségével a rakparton időzik éppen. Georgette (László Lili) úrilánynak született, ám nehezen jött ki az apjával, aki nem volt boldog, amikor lánya beleszeretett Marcelbe. Georgette számára azonban a szerelem volt a legfontosabb, és ezért bármire hajlandó volt. Sajnos, kapcsolatukat egy szörnyű tragédia árnyékolja be: kisgyermekük elhunyt. Ez azzal is jár, hogy erősen elhidegültek egymástól. Éppen vacsorára készülnek, melynek állandó vendége a két rakodómunkás, Henry (Rohonyi Barnabás) és Môle (Ficzere Béla) – aki egyébként háborús veterán –, valamint a hajléktalan, mindenbe beleordibáló Pötyi mama (Grisnik Petra).
Valamikor jobb napokat élhetett meg, mert ismeri az operák világát (elmondása szerint takarítónő volt, aki néha csoportos szereplőként, statisztaként színpadra léphetett), ám rosszindulatú és meglehetősen minden lében kanál vénasszony.
Pötyi mama azzal szórakoztatja a társaságot, hogy főzés közben operasztorikat mesél, s néha dalra fakad. Közben befut Madame Pie is a talicskájával, akit hatalmas, spontán taps fogad a nagyerdei fák alatt. A nemrég a Nemzet Színésze elismeréssel kitüntetett Udvaros Dorottya alakítja ugyanis a kikötői asszonyságot, akitől az orgazdaság sem idegen. Ahogy Georgette, ő sem ide, a nyomor, a szegénység világába született, de a kommün idején odaveszett a családja, ő pedig örült, hogy életben maradt, s próbál azóta is élni, túlélni.
Bár az első percekben nem lehetett tudni, mire megy a játék, hova fogunk eljutni, miután megismertük a szereplőket, a hátteret, kibomlott és láthatóvá vált, mennyi feszültség, lehetetlenség és tehetetlenség van itt, a sötét és komor helyszínen. Maga a történet és a történetmesélés is izgalmas, melyben egy-egy monológ mindenkinek jutott, amiben magáról, álmairól, titkairól, a helyzetéről beszélhetett. És ahogy haladtunk előre az időben, kiderült, hogy itt is az okoz konfliktust, ami nők és férfiak között mindig is: az érzelmi viszonyok. Georgette és férje fiatal rakodómunkása között ugyanis kialakult egy sajátos szerelem. Az asszony és Henry megcsalták a férjet. Megítélni őket a helyzetük ismeretében nem könnyű. Az derült ki ugyanis, hogy Marcel csak az álmait és a pénzt hajszolta, Georgette viszont szerette volna megélni a pillanatokat, ám erre férje nem adott lehetőséget. Mindeközben pedig Henry egyszerűen és visszavonhatatlanul beleszerelmesedett az asszonyba, aki ezt viszonozta is. Adott tehát egy szerelmi háromszög, ami itt, ebben a közegben egyre mélyülő válságot eredményezett. Marcel élete legnagyobb üzletét szerette volna összehozni, amihez Mme Pie segítségére számított. Môle, a kiszolgált katona felejteni és elszállni szeretett volna bódító szerek segítségével, és közben, míg az éjszakában bolyongott, olyat látott, amit nem kellett volna. A szerelmes Henry pedig azt remélte, leléphetnek az asszonnyal, itt hagyhatják Párizst, a hajót, Marcelt és ezt az egész lehetetlen életet.
A játék krimiszerűen izgalmas, ügyes csavarok viszik előre a történetet, a néző pedig annak tudatában kapkodhatja a levegőt, hogy látja, itt baj lesz, mert a szereplők félreértik egymást, és mindenből a legrosszabb jöhet ki. Hogy végül mégsem tragédiába fullad az egész, abban az intrikának lesz nem kis szerepe. S ha már a vég: innen nézve, a mi történelmi ismereteinkkel felvértezve, elképesztő az a naiv optimizmus, amivel a szereplők a jövő és a közeljövő felé tekintenek, s örvendenek annak, hogy végre eljött a béke, a nyugalom, az építkezés kora. Miközben néhány év, és lángba borul a kontinens...
Különös előadás A nulladik perc: tele humorral, jól elhelyezett poénokkal, ugyanakkor mellbevágó, töprengésre késztető helyzetekkel. Dráma és melodráma, kalandos történet és merész történetmesélés, valamint jól adagolt irónia elegye hozza össze az élményt, amihez az is kell, hogy le lehessen írni: a szereplők kifejezetten jók – különösen a nők! (Érdekes, hogy a Mezítláb a parkban szerelmespárja ebben az előadásban is hasonló szerepben tűnt fel, s László Lili itt szinte tündökölt Georgette szerepében.)
S mindehhez ott a háttérben szárnyaló Puccini-opera (A köpeny), mely sajátos hangulattal keretezte a játékot. Ha lehet azt mondani, ez a darab, ez az előadás nem tipikusan nyári színházas – bár itt is remekül működött.
forrás: https://www.dehir.hu
