“AZT ÉRZEM, AKKOR TUDOK KIKEVEREDNI A SŰRŰ SÖTÉT ERDŐBŐL, HA EGY MENEDÉKET HOZOK LÉTRE” – INTERJÚ JÁSZBERÉNYI GÁBORRAL
A Másik Produkció közösségi finanszírozásba és egy új hely kialakításába kezdett. Jászberényi Gáborral erről beszélgetett tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló, illetve Dantéról, a POSzT átörökíteni vágyott alkotóközösségéről, egy társulaton jótékonyan túlnövő kezdeményezésről és a mielőbbi nyitásról…
Ha azt hallod: Dante, mi jut először az eszedbe?
A DANTE Közösségi Alkotótér, amin éppen dolgozom. Az életem útjának feléhez értem, és sűrű sötét erdőben találtam magamat… És azt érzem, akkor tudok kikeveredni e sűrű sötét erdőből, ha egy olyan menedéket hozok létre, ahol nemcsak a mi társulatunk, hanem más független, kortárs alkotók is megtalálhatják azt helyet, ahol békében lehet lenni. Ez azért is fontos definíció, mert mi sosem valamivel szemben határoztuk meg magunkat, hanem inkább egy művészi értékrend mellett.
Magas színvonalú, korunkra közvetlenül reagáló, szórakoztató és elgondolkodtató művészeti alkotások létrehozása, ami mindenki számára átélhető és elérhető.
A DANTE Közösségi Alkotótér név onnan jött, hogy Kiss Péter zongoraművész barátommal a Zeneakadémián Dante és Petrarca szövegekből Liszt zenéjével létrehoztunk egy előadást, amelyen akkor egy egész nyáron át dolgoztam. Emlékszem, iszonyatosan nagy irodalmi élményt jelentett. A másik fontos hatás pedig abból az időből fakad, amikor még volt POSzT (Pécsi Országos Színházi Találkozó).
Meghatározó közösségi hely volt Pécsett a Dante kávézó. Az előadások után a nézők a színészekkel, színházi alkotókkal egy térben vitatták meg a színpadon látottakat. Vitatkoztak, egyetértettek, élő és pezsgő közeg volt. Annak a helynek volt olyan a hangulata, amilyennek én elképzelem ezt a jövendőbeli Dantét.
Azt tervezzük, hogy a DANTE egy közel száz fős színházteremmel és egy hasonló lélekszámot befogadó klubbal rendelkezik majd, így az előadások után koncertet, felolvasóestet, kerekasztal beszélgetést tudunk kínálni az érdeklődőknek, megélve, hogy a kultúrán, a művészeteken keresztül minden mindennel összefügg.
Ha már minden mindennel összefügg: minek a hatására vettél kalapácsot, vésőt a kezedbe?
Egyrészt költséghatékonyságból, másrészt mert nagyon élvezem csinálni. Egy színházi előadás illékony dolog, pont ez a jó benne: egyszeri és megismételhetetlen. Folyton újrateremted a pillanatot estéről estére.
De olykor elkezd hiányozni valamilyen kézzelfoghatóság, és az, hogy én itt és most fúrok-faragok, az szó szerint is, szimbolikusan is felemelő. Bontjuk a falakat magunk körül, és eközben látom, hogy DANTE napról napra szebb és jobb lesz. Ahhoz, hogy ez valóban független és önfenntartó hely lehessen, elengedhetetlen a korszerűség, és ami ebben a korszerűsítési felújításban megspórolható, azt önerőből mi magunk igyekszünk elvégezni.
Természetesen van olyan szakmunka, illetve vannak olyan gépek, amiket nem lehet megspórolni.
Miből épül a Dante?
Közel száz önkéntes segít nekünk az építkezésben, elindítottunk az adjukössze.hu felületén egy közösségi finanszírozási kampányt, ahol jelenleg is lehet minket támogatni, valamint nyitottak vagyunk cégekkel való hosszú távú együttműködésre, partnerségre. Sokféle módon lehet minket támogatni. Van, aki nem pénzzel segít, hanem eszközzel, alapanyaggal. Például ad bojlert, festéket vagy építőanyagot. De van olyan cég is, amelyik a rendezvényeit nálunk szeretné tartani, amihez műsort és vendéglátást is kér, annak a helyszín biztosításán túl ezeket is tudjuk vállalni. Széles kínálatot tudunk nyújtani partnereinknek, akik amellett, hogy szívesen csatlakoznak a Közösségi Alkotótér létrehozásához, üzleti lehetőséget is látnak bennünk. Várjuk azok jelentkezését, akik szívesen csatlakoznak a DANTE építéséhez.
Ha szabad, kicsit messzebbről indítanék: hatodik éve működünk közhasznú civilszervezetként és független színházként. Sok befogadóhelyen játszottunk, majd lassan az RS9 Színház lett a bázisunk. Számunkra mindig nagyon fontos, hogy a néző már a helyszínre érkezéskor kapjon egy „erős hangulatot”, ami illeszkedik az aznapi előadáshoz. Az előadások után pedig mindig adunk lehetőséget nézőinknek a kapcsolódásra. Tematikus beszélgetésekkel, közös zenéléssel, közönségtalálkozóval. Ez a fajta szellemiség az évek során igazi közösséget kovácsolt a társulatunk köré, visszatérő nézőink mellett pedig valódi alkotó közeg jött létre nagyon széles művészeti spektrumon.
Hogyan akadtatok a Török utca 1-re?
Egyre gyakrabban hallottuk, hogy van egy nyolc előadásból álló repertoárotok,
nem kellene nektek egy saját hely? Elkezdtünk ezen gondolkodni, és így akadtunk rá a második kerület Margit-negyed pályázatára. Ennek a pályázatnak kifejezetten az az egyik koncepciója, hogy művészeti és civil célokra adnak bérbe ingatlanokat, hogy ezzel is felpezsdítsék a kulturális és civil életet a kerületben.
Amikor a pályázatot megírtuk, már tudtuk, hogy ez sokkal többről szól annál, mint hogy legyen egy játszóhelyünk. Az elejétől fogva közösségi alkotótérben gondolkoztunk.
Mi az, hogy közösségi alkotótér?
Egy olyan alkotótér, amiben különböző művészeti élmények érik az odalátogatót, az irodalomtól a zenén keresztül a színházon át a képzőművészetig. Szerintem nagyon fontos életrehívója ennek az egész ügynek, hogy mi itt egy otthonos, jó és kreatív helyet hozzunk létre, ami gyűjtőhelye lesz a művészeteknek. Egy olyan helyet, ami szerves része a környéknek, széles programkínálattal rendelkezik, nyitottan és befogadóan működik. Az, hogy a felújításban ilyen sokan segítenek nekünk, mutatja, hogy nagyon nagy szükség van a közös gondolkodásra, arra, hogy valamit együtt hozzunk létre. Ez az egész már nem csak a mi színházi társulatunkról szól. Nagyon vegyes és színes társaságból áll az önkéntes csapat, a fodrásztól a jelmeztervezőig, a lakatostól az építészen keresztül a designeren át mindenféle ember segíti a munkánkat. Azt érzem, hogy talán még sosem volt akkora szükség önszerveződő kezdeményezésekre, mint most. Öröm látni, hogy a „DANTÉ”-t közösen építjük, mindenkinek személyes kötődése van a falakhoz az utolsó tégláig. Felemelő érzés.
Fontos, talán mindennél fontosabb, hogy ne engedjük meg elhinni magunknak, hogy akkor most itt van a vége mindennek.
A testvérem haditudósító, és a háború elején viszonylag hosszabb időt töltött Kijevben. Ő mesélte, hogy a lebombázott házak között a kocsmák újraéledtek, mert az emberek élni akartak. A DANTE menedék akar lenni, ahol még működik az aggregátor.
Hogyan lehet nektek segíteni magánemberként?
Sokféleképpen. Ha valakinek van lehetősége anyagilag támogatni minket, az megteheti az adjukössze.hu felületén. Már egy színházjegy ára is sokat jelent.
Akinek pedig van kedve, segíthet nekünk a felújításban is, akár a szaktudásával, az idejével, vagy éppen azzal, hogy szendvicset készít a csapatnak. Eddig még nem volt olyan, hogy aki meglátogatott minket, ne tudott volna segíteni valahogy.
Bármikor lehet hozzánk csatlakozni. A közösségi médián keresztül is el lehet minket érni.
Mikorra tervezitek a nyitást?
Legkésőbb jövő tavasszal, de nagyon szeretnénk elindulni valamilyen formában még az ősszel.
Szerző: Csatádi Gábor
forrás: https://szinhaz.online