„Te vagy!” – A nulladik perc az Ördögkatlan Fesztivál műsorán
Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Az az igazság, hogy Göttinger Pál neve összeforrott nálam az Ördögkatlan Fesztivállal. Ennek, azt hiszem az az oka, hogy először lassan egy évtizeddel ezelőtt találkoztam vele Budapesten, az Ördögkatlan egyik sajtótájékoztatóján. A 16. Ördögkatlan sem múlhatott el olyan esemény nélkül, amelyhez nem kapcsolódott a neve.
Legújabb rendezését, melyben íróként is jegyzi magát a művész, a fővárosi Belvárosi Színházban, az Orlai Produkció keretében június 16-án mutatták be, a Fesztiválon a palkonyai Mokos Pincészet színháztermében nézhette meg a nagyérdemű. A két órával az előadás előtt a sorszám nélküliek* számosságát ítélve is teltházas közönség nem csak a türelmes várakozás miatt lepett meg, de azzal is, hogy a tömeg ellenére sem okozott gondot az a ritka, a szabad helyfoglalású előadásoknál alig alkalmazott dolog, hogy azt szünettel tervezik. A 20. század születésekor, Párizs kikötőjében, egy uszályon játszódó, 140 percben visszaadott történet mellett így a közönség is jelesre vizsgázott.
Puccini: A köpeny című operájának – amely szövegkönyvét Guiseppe Adami jegyzi – történetét átdolgozó prózai változat alapfelvetése a szerelem törékenysége, és annak megtartása. Az operák világából táplálkozó, drámai végkifejletet sugalló cselekményvezetés azonban jó pár csavarral és az élet természetének ismeretét sugalló monológokkal vezet a megoldáshoz, amely igazi csapatmunka eredménye. A humort sem nélkülöző előadás ugyanis minden szereplő számára megoldandó szakmai feladatként ad lehetőséget a kibontakozásra. Nem csupán a karakterek fontossága miatt kulcsszereplő mindenki. A történet cselekményének vezetése és a remek színházi munka az, amely kivételessé teszi azt a nézői felismerést, hogy még a negatívnak tűnő szereplőnek is jelentősége van a másik sorsának alakításában. Udvaros Dorottya A Bethlen Téri Színház, Az utolsó tűzijáték című darabjának főszereplőjeként is tanúbizonyságot tett arról, hogy, bár karizmatikus művész, mégsem uralja a színpadot, így Grisnik Petra és László Lili is tud csillogni az előadásban.
A mű dramaturgiai felépítése, a nyomatékosított gondolatok, a beépített monológok arányossága és a színpadi tér kihasználása hozzájárul annak a tudatosan, már-már lassan építkező színházi élményi folyamathoz, amely elvezet a szereplők és a közönség együttes, bizonyos értelemben párhuzamos – a nézők oldaláról tapasztalat nélküli – megvilágosodásához. Ezt Göttinger Pál szövege így:
„Most meg még majd maguk akarják nekem elmagyarázni, hogy mi a szerelem, nézzenek oda. Én azt itt mindenkinél jobban tudom. Amikor az a mogorva uszályos megjelent a rakparton azzal a kicsike feleségével, azonnal mondtam is a kikötő népének, rakodóknak, orgazdáknak, gyilkosoknak, veteránoknak, képzőművészeknek, hogy ez a nyomorult kis gerlepár a védelmem alatt áll, én az ő boldogságukat nem hagyom, mert itt magas színvonalú szerelemről van szó, és én azonnal felismerem az ilyet, mert jegyszedő voltam az operában, és ki vagyok képezve. Sajnálom, hogy végül vérontás lett belőle, ráadásul itt ez a világkiállítás is, nyakunkon a 20. század, és azt sem kéne félvállról venni, meg nekem még fel is kéne mosnom, húslevesem is oda van téve, szóval végeztünk itt, vitéz urak?”
Guiseppe Adami szövegkönyve így fejezi ki:
„Elűzni az árnyakat…
Hogy lásson ez a szem,
Hogy a két kezem közt tartsam!
És rá is kiáltsam: te vagy! !
Végre ráüvöltsem: te vagy! !
Látom szennyes arcodat…
Ez a lárva kacagta kínom!
Te vagy! Te vagy!!”
*A Fesztivál zárt térben szervezett programjaira a beengedés limitált létszámú. A mobilapplikáción megigényelhető sorszámos jegyeken felül a szervezők ún. sorszám nélkülieket is beengednek bizonyos mértékben. A nevezett előadásra 250 sorszám mellett 110 fő sorszám nélküli sorban állót is beengedtek.
forrás: http://artnews.hu/