Stuber Andrea írja a Fekete-fehérről

Egyáltalán nem tudtam, miről szól Göttinger Pál Fekete-fehér című monodrámája, csak azt tudtam, hogy egyrészt díjat nyert vele tavaly tavasszal Tatabányán a MOST fesztiválon, másrészt láttam már Göttingertől egyszemélyes produkciót, a Telefondoktort, és azt sem bántam meg. Úgyhogy amikor észleltem, hogy a Sufniban játssza este, sutty, gyorsan beiratkoztam az előadásra.

Áhhá, szóval ez alapjában véve a Sakknovella Stefan Zweigtől. Mármint abból írta, annak mentén írta Légrádi Gergely. Tartogat azért meglepetést. Ujj Mészáros Károly rendezésében egyszerű az egész konstrukció: egy fém bordázat előtt egy gömbölyű ember elkoszolódott sötét öltönyben, enyhén roncsolt ruhában ül egy széken, feszült előre-hátra dülöngélés közepette. Vagyis színész ő jelmezben, aki mindjárt rákezdi, megkeresve a megfelelő hangot az esedékes figurához.

Göttinger Pál avatott színész. Nem is abból lehet ezt tudni, hogy könnyedén és ügyesen megmutat, elkülönít három-négy karaktert, váltogatva az őket jellemző hangot, beszédmódot, gesztusokat. Hanem abból, hogy ezekre sincs feltétlenül szüksége, mert pusztán szemmel is képes megcsinálni, nézéssel. Ahogy például a sakkvilágbajnok szerepében néz, nem néz úgy senki. (Beszélni beszél úgy más is, amolyan Básti Lajos-osan.)

Egy szűk, lekötő óra. Arra gondoltam a végén, aki focizni nem tud, annak esetleg ajánlott is megtanulni sakkozni.