Áhhá, szóval ez alapjában véve a Sakknovella Stefan Zweigtől. Mármint abból írta, annak mentén írta Légrádi Gergely. Tartogat azért meglepetést. Ujj Mészáros Károly rendezésében egyszerű az egész konstrukció: egy fém bordázat előtt egy gömbölyű ember elkoszolódott sötét öltönyben, enyhén roncsolt ruhában ül egy széken, feszült előre-hátra dülöngélés közepette. Vagyis színész ő jelmezben, aki mindjárt rákezdi, megkeresve a megfelelő hangot az esedékes figurához.
Göttinger Pál avatott színész. Nem is abból lehet ezt tudni, hogy könnyedén és ügyesen megmutat, elkülönít három-négy karaktert, váltogatva az őket jellemző hangot, beszédmódot, gesztusokat. Hanem abból, hogy ezekre sincs feltétlenül szüksége, mert pusztán szemmel is képes megcsinálni, nézéssel. Ahogy például a sakkvilágbajnok szerepében néz, nem néz úgy senki. (Beszélni beszél úgy más is, amolyan Básti Lajos-osan.)
Egy szűk, lekötő óra. Arra gondoltam a végén, aki focizni nem tud, annak esetleg ajánlott is megtanulni sakkozni.
forrás: https://stuberandrea.hu
