A pokol és a megváltás is a másik ember

Határátlépések Göttinger Pállal és Légrádi Gergellyel

 2023. október 12.

Az ember gyanútlanul beül egy délelőtti összpróbára – és a végén úgy jön ki, mint akit jól fejbe kólintottak. Pedig beszélgetésre készülünk az Énis, teis rendezőjével, Göttinger Pállal - és szerzőjével, Légrádi Gergellyel. Ősbemutató a határon.

-Nem számítottam rá, hogy ilyen erős lesz a hatás – ennyire korán. Nagy a készültség.

Göttinger Pál: - Minden rendezőnek más a munkamódszere. Biztos van, aki akár kárhoztatna is azért, hogy arra törekszem: a főpróbahét előadásszerű legyen. Igen, mindig így csinálom, mindenhol, mert egy, a lélektani realizmus módszerével készülő előadásba (mint amilyen ez is lesz, és amin a színházcsinálást az iskolában eleve tanultuk annak idején) a kilométer is kell, nem csak az invenció. Hogy a tennivaló egy idő után már ne okozzon fejtörést senkinek, hanem a fix teendők mentén szabadidőnek élje meg a próbát, ahol még hagyhatja, hogy vele magával történjenek dolgok. Az utolsó hét erre kell. Ha te most hatás alatt voltál valamennyire, akkor azt még bele kell áraznod, hogy hátra van egy egész hét, tíz főpróba, amikor a színészek is különböző hatásoknak és azok ellenkezőjének is ki lesznek szolgáltatva. Én azt a sok zsákutcát, amibe még bele fogunk szaladni a következő napokban, hasznosnak találom. Őket pedig fölbátorítja, hogy még tévedhetnek is. Szóval érdemi felfedezések tudnak még történni, noha a teendőrész már nem kérdéses. Partnerek voltak ebben a szombathelyi színészek, és most úgy állunk, ahogy reméltem – hogy az utolsó hét simán élvezetes legyen.

-Miközben kortársainkat – a táncosnőt, a koreográfust, az újságírót, a gyakornokot, az ügyvédet, a férjeket, a feleségeket - látjuk a kapcsolataikban, döntéshelyzeteikben, tépelődéseikben – a zene egészen más szférába, más fénytörésbe helyezi az előadást. 

GP: - Azt hiszem, mindannyiunk közös tanácstalansága szólal meg ebben a színdarabban – ezekre a helyzetekre, amelyek itt előállnak, nem tudjuk a megoldást. Az Énis, teis számomra elsősorban házassági dráma, aminek a hatalom, az erőszak, a színházi metoo csak kellékei. De az állítmányunk házassági dráma: annak a kilátástalanságnak, amiben a szereplők vannak, nincsen megoldása. Ők sem fogják megoldani, mi sem tudnánk. Hogy ennek ellenére még életben vagyunk – az az én megélésem szerint kegyelem. Csak irgalmazni tudunk egymásnak. A pokol és a megváltás is a másik ember. Ezért választottam ezt a liturgikus – liturgikusnak ható – zenét: “miserere mei”. Ezt a tehetetlenségfajtát – hogy minden eszközünk elfogyott most már, csak az irgalomra számíthatunk – próbáltam valahogy belefogalmazni a szereplőkbe, mert én ezeket a helyzeteket ésszel, aggyal, de még szívvel is kilátástalannak találom. Ez egy fegyverletételről szóló darab számomra. 

Légrádi Gergely: - Két dolgot tennék hozzá ahhoz, amit Pali elmondott – azon túl, hogy tényleg igen nehéz megtalálni a kiutat, a megoldást. Ami roppantmód foglalkoztatott a drámaírás során, az mindannyiunk felelőssége, ami ebből, a helyzet rendkívüli összetettségéből következik – és éppen ezért következik. Ehhez még valami kapcsolódik szervesen: a valóságérzékelésünk relativitása, ami egyazon személyben, hát még kettőben vagy háromban; hát még tizenöt év távlatából mennyi kérdést vet föl. Amikor elolvasunk egy cikket, esetleg hallunk valakiről valamit, hajlamosak vagyunk azonnal határozott véleményt formálni. Miközben rá kell jönnünk, hogy több olvasat, több nézőpont létezik, mint elsőre gondolnánk – sokkal árnyaltabb határátlépésekről van szó, hovatovább az abúzusnak nem is egy fajtája jelenik meg ebben a történetben. Adott esetben még az is kérdés, hogy melyik a súlyosabb – vagy kinek melyik a súlyosabb – erőszaktétel. És jön egy harmadik dolog, ami a felelősség és a valóságérzékelés relativitása mellett foglalkoztatott – itt szavamat szegem, mert kettőt akartam mondani –, ez pedig a szeretetéhség, ami, ahogy a mindennapjainkban, ebben a darabban pont rossz irányban türemkedik ki, rossz irányban sül el. Mindenki borzasztóan szeretné, hogyha szeretnék – és szeretne szeretni, csak nem tudja, hogyan csinálja. Van, aki underdogként viselkedik; van, aki leuralja a helyzetet, és van, aki félti, majd elviszi a családját. Van, aki csak hátrébb áll. 

-A metoo-téma „kellék” – és mintha ugródeszka volna, “metaforává” válna, amellyel modellezhető a világ.

GP: - Remélem, a nézőkben is ez lesz. Amikor a színházi nyílt napon megtartottuk a beavatószínházi foglalkozást, ott is az volt a kulcskérdés, hogy mi a következő lépés, ha a fejünkre omlik az életünk. Ha megkapom azt a hírt, hogy egy általam szeretett kolléga ostrom alatt áll – most, amikor itt ülünk. Elmondta nekem a telefonba, mert nem volt kinek elmondania. Mit csináljak? Mondjak neki jó tanácsokat? Keressem meg az illetőt, aki ostromol? 

-… és mit…?

GP: - Hát ugye - mit. Ez a vaskos tehetetlenség ránk omlik. A párkapcsolatainkban is, a szüleinkkel való kapcsolatainkban is, a gyerekeinkkel való kapcsolatainkban is. A metoo csak bejárat ebbe a jelenségbe. Hogy tudjunk róla gondolkodni. Ha rájössz, hogy a 16 éves gyereked hazudik, vagy eltelik néhány év az életedből úgy, hogy nem szól hozzád  – akkor ugyanazon a tehetetlenségen kapod magad. És ugyanaz a kérdés: mi legyen a következő lépés. Ezt tárgyalja ez a darab is számomra. 

LG:   - Egyetértek, a metoo egy szikra, ami nélkül nincs dráma, de utána már az emberi kapcsolatokat és a lét alapvető kérdéseit kezdi el vizsgálni ez a darab. Ezek pedig olyan kérdések, amelyek újra meg újra felvetődnek – és mi nem tehetünk mást, mint hogy keressük rájuk a választ.

-Dolgoztatok már együtt színházban, a Stefan Zweig Sakknovellájából készült előadásban, más szereposztásban. 

LG: - A Fekete-fehér produkcióban - aminek Pali a főszereplője még mindig – megtapasztaltam azt, hogy Ujj Mészáros Károly rendező keze alatt bizonyos mennyiségű és szempontú dramaturgi munkát kellett elvégeznem, amit közepesen élveztem. Nem azért, mert a rendező rosszul bánt volna velem, hanem azért, mert nagyon nehéz alanyi szerzőként dramaturgi hozzállással – miközben én nem vagyok dramaturg – rendezői színházban dolgozni. A szombathelyi együttműködés azonban egészen más volt. Örültem is annak, hogy létrejött egy olyan – mondjuk azt, hogy – dualitás köztünk, ami végül egy új szövegváltozat megszületéséhez vezetett. Pali elég sokat dolgozott a darabbal a próbafolyamat megkezdése előtt, aztán azt visszamutatta nekem. Így aztán volt köztünk egy érdemi beszélgetés, segítettük egymást, így alakult, módosult – alkalomadtán visszamódosult – a szöveg. Palinak mondtam – vagy ha nem mondtam, hát sejtette –, hogy kifejezetten örültem annak, hogy amikor már dolgoztak az anyaggal, nem kerestek meg a módosításokkal. Bíztam Paliban annyira, hogy tudtam: ha fontos, a szerzői integritást érintő módosításokról lett volna szó, akkor szólt volna. Ezt én így tartom jónak: a színdarab alapanyag, amiből a rendező és a színészek csináljanak azt, amit “csinálni köll”. 

-Nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy Légrádi Gergelyt ma sikeres, egyéni hangú prózaíróként – novelláskötetek, regények szerzőjeként - tarthatjuk számon. Drámaíróként itt a Weöres Sándor Színházban debütálsz. Mesteredként – a próza- és drámaíróként is ismert - Háy Jánost és a legendás dramaturgot, Radnóti Zsuzsát  szoktad megnevezni.

LG: - Háy Jánossal a 2010-es évek közepén volt elevenebb munkakapcsolatom, macsétával tudott rajtam jókat vágni, ami nagyon hasznos volt. Zsuzsával való együttdolgozásom igazán sokat jelent nekem – hogy ez egyáltalán lehetséges. Elképzelhetetlenül nagy ajándék, hogy egy ennyire figyelmes, mégis kesztyűtlen kézzel dolgozó remek embertől és színházi alkotótól tanulhatok,   és néha van lehetőségem úgy ülni mellette, hogy az ő szemüveglencséjén keresztül is látok szövegeket. Egyébként ő is jön a bemutatóra – izgalommal várom a véleményét.  

-Tényleg: miért pont most, miért pont Szombathelyen lesz az ősbemutató?

GP: - Két évvel ezelőtt átment a kezemen az Énis, teis – Gergővel az a Fekete-fehér időszaka volt -, akkor már beszéltünk róla, hogy jó volna kezdeni vele valamit. Aztán engem a Weöres Sándor Színház  keresett meg, hogy kinézték ezt a darabot és hogy rám gondoltak rendezőként.  Derültem, hogy aránylag felkészültnek számítok annak ellenére, hogy ez új írás… mondjuk eredetileg játszani szerettem volna persze.

LG : - Emlékszel, mi volt a reakciód, amikor megmutattam a szöveget neked - mint rendezőnek?  

GP: - Nagyon szerettem volna eljátszani vagy a férjet, vagy a koreográfust – mindkettő nagyon jó szerep szerintem.

LG: - Megerősítem, ezt mondtad.  

GP: - Színészként felpiszkált mindkettő: a koszos lelkiismeretű szerepeket nagyon jó játszani.  Moldovától van az a mondás, valamelyik riportkönyvéből való, hogy kit érdekel az olyan ember, akinek úgy tiszta a lelkiismerete, hogy nem tette próbára. Itt meg minden mocskos, és ők megpróbálnak kivergődni. És ezt én inspirálónak találtam nagyon –  aztán a bennem lévő rendezőt is végül ez szólította meg: hogy ezt a darabot nagyon jó lesz játszani. Hogy élvezetes lesz végigmenni a színészekkel azon az úton, ami úgy kezdődik, hogy az első olvasásnál rögtön kialakul egy véleményük – és aztán két próbával később rájönnek, hogy a fordítottját is el lehet játszani. Akkor következik pár hét, amikor keresgélés van, és aztán lassan rábukkan az ember egy olyan tanácstalanságra, ami a szereplő sajátja, miszerint nem tudja pontosan, hogyan kéne elhárítania azt a katasztrófát, ami felé az élete éppen tart.  Ugyanakkor jeleztem Gergőnek már először is – és most is, hogy az én történetem hangsúlyai picit másutt vannak. Örülök, hogy sikerült úgy “megszintetizálni” a szöveget, hogy el tudjam mesélni azt a történetet, ami a fejemben megszületett – anélkül, hogy az ő írásában kárt tennénk. Azt hiszem, hogy eddig nem tévedtünk nagyot. 

-Azokon a nagy vitákon már talán túljutottunk, hogy mit “szabad” tenni egy – akár kortárs, akár klasszikus – szerző színpadra szánt szövegével: sarkosan fogalmazva nagyjából bármit, csak az előadás jótálljon magáért. De egy élő szerző mégis más. Kettőtöket hallgatva ez itt egy ritka harmonikus munkafolyamat.

GP: – Ezen a meccsen, én is úgy érzem, már túl vagyunk. Tudom is képviselni keményen a szerzőkkel szemben azt az álláspontot – és ha kell, szerzőként is figyelembe venni –, hogy rendezőként héttől tízig számolok el mindenkinek az idejével. Ami ott és aznap történik, az a színházban a lehető legjobb dolog, de abba az is beletartozik, hogy nem érinti nemhogy az én rendezői ambícióimat érdemben, de az író ambícióit sem. Ami a színészek és a közönség között lezajlik abban a két és fél órában, azzal kell elszámolnunk egymásnak. Én azon a két és fél órán dolgozom - aminek a világítás, meg a díszlet meg a szöveg is csak komponensei. Ezt nem minden szerző veszi jól, ugyanakkor az a hosszú távú tapasztalatom, hogy ha ebben megértjük egymást, abból jönnek ki a legjobb dolgok. Vannak nagyon jó tapasztalataim korábbról, mondjuk Esterházy Péterrel, aki nagyon nagyvonalúan engedett mindenféle műtétet a szövegein – az eredetileg 103 oldalas színdarabját 54 oldalas példánnyal mutattuk végül be. Igen, ez volt a Harmichárom változat Haydn-koponyára - vérfürdő irodalmi szempontból, de a szerző azt mondta: nem baj, majd megjelenik nyomtatásban. De dolgoztam Háy Jánossal is többször: nála pedig kötőszóról kötőszóra mindennek úgy kellett lenni, ahogyan leírta. Vagy mondjuk Hamvai Kornélnál. És tulajdonképpen abban is élvezetemet leltem. Mert közben meg szeretem megadni magam bizonyos szempontból olyan mondatoknak, amelyek papír vagy íróasztal fölött nekem ellenségesnek tűnnek – vagy olyannak, amik ellenem fordulnak és az elképzelt előadásomban akadályoznak. Az engem nem frusztrál, ha rájövök, hogy nem nekem volt igazam. Itt most érdekes volt végignézni, ahogy a szereplők – akiknek sajátos, más-más nyelvi arzenáljuk van – ráéreztek az Énis, teis nyelvezetére. Nagyon alázatosan csinálták, és élvezetes volt látni, ahogy a Légrádi-nyelv életre kel. Úgyhogy nekem ebben a teoretikus értelemben is jó kirándulás ez, izgalmas kaland. 

-Ha Göttinger Pál sokfunkciós színházi, színpadi ember – egyrészt Székely Gábor-osztályban végzett rendező, plusz színész, zenész, sőt szerző, ha úgy adódik -, akkor az író Légrádi Gergelynek jogászvégzettsége van, ügyvédként dolgozik.  Hogyan hat egymásra a kétféle munka? Sokszor azt képzelem, hogy ahol a jog véget ér – mert nem tud mit tenni -, ott kezdődik a művészet. 

LG: - Hogy írok, színházba járok, olvasok , annak vajmi kevés köze van ahhoz a létszakaszhoz, amikor éppen jogi munkát végzek. Egyébként azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban hatott és hat vissza az írói gondolkodásom, fogalmazásom és világlátásom a jogi munkámra, mint vice versa. Ugyanis az, hogy az ember szikáran, figyelmesen és önmagának mindig kérdéseket feltéve dolgozzon és fogalmazzon, nem árt, ha a jogi munkájának is a sajátja. Az elmúlt két évtizedben tulajdonképpen egyszerűsödött és érzékenyebbé  – és ilyen szempontból felépítettebbé - vált az a nyelv, amit a jogi munkám során használok. Az már más kérdés, hogy szeretem és használom az analitikát és logikát: mindez jól jön, akár irodalmi szövegen, akár jogi szövegen dolgozom.  Amikor az ember regény- vagy színdarabstruktúrát épít, elengedhetetlen. A kétféle létmód – írás- és gondolkodásmód – ezer szálon függ össze, mégis egészen tisztán szétszálazható. Például nem írok olyasmiről, ami az ügyvédi munkám során ér mint benyomás, tapasztalat, elsősorban azért, mert abban sokszor kevés van az emberi viszonyokból,  kevés van a lét alapvető kérdéseiből. Hogy ebben a darabban megjelenik egy ügyvéd, az a helyzet sajátja; nem azért került bele, hogy csillogtassam,  meg tudok szólalni értelmes jogi nyelven, és nem kell megmutatnom egy jogásznak, nettó hülyeséget mond-e a szereplő vagy ez így jó. Ha belegondolok, nem is nagyon szerepelnek a szövegeimben a jogi szakma különböző képviselői. 

-Amikor írsz, “hús-vér valójukban” megjelennek előtted a szereplőid?

LG: - Nem így fogalmaznék, ebben az inerciarendszerben nem tudom megválaszolni a kérdést. De abban igen, hogy benne vagyok a helyzetben. Én vagyok az a szereplő, aki beszél. Pontosabban az összes szereplő. Elsősorban érzelmileg vagyok benne, erre pedig azért van szükség, mert pontosan kell éreznem azt, hitelesen, hogy a szereplő mikor, mire, miért és mit reagál. Ebben, ha a magyar drámairodalmat nézem, akkor Spiró György a tanítómesterem, úgy értem, a drámái által, amelyekben igenis mindenkinek megvan a maga motivációja és igazsága – és ezt a legnagyobb gazembernél is kell tudni képviselni, mert így lesz hiteles, így lehet utazni vele. És így lesz játszható, valószínűleg így fogja élvezni a színész is. Bár ez utóbbi írás közben nem motivál, ahogyan az sem motivál, hogy az olvasó mit szól hozzá. Az Énis, teis egyébként  nem a WSSZ számára íródott, egyszerűen izgatott ez a téma, nem hagyott békén. Ez a szöveg született belőle, és egyszer csak telefonált Szabó Tibor, hogy színre vinnék, mit szólok hozzá. Hát elmondhatatlanul örültem. 

-Összpróba után vagyunk. Szerzőként milyen élmény volt? Mi az első benyomás?


LG: - Hogy működik. Hogy egy-egy jelenetnél libabőrös lettem. Hogy izgalmas a térhasználat, már-már dramaturgiai jelentősége van. Nagyon elgondolkodtató Palinak a megértését, olvasatát hallani – és látni; én is ma láttam először egyben, sőt: darabjaiban sem találkoztam a készülő előadással.  Talán most még több izgalom van bennem, mint eddig volt, mert úgy érzem, hogy van tétje – tétje van ennek a drámaszövegnek a színpadon.





Légrádi Gergely: Énis, teis

-színmű-


Egy negyvenes házaspár párterápiára jár, szeretnék megmenteni kihűlt, örömtelen és gyermektelen házasságukat. Az egyik alkalmon felszínre kerül egy titok: a nőnél, aki régebben hivatásos táncos volt egy együttesnél, nagy tekintélyű mestere durván átlépett egy határt a próbateremben, 13 évvel ezelőtt. Kettesben, éjszaka, tanúk nélkül. A férj, feldühödvén azon, hogy egy olyan korai trauma mérgezi meg a házasságát, aminél ő maga a közelben sem volt (hiszen nem is ismerték még egymást), elhatározza: ha már akkor nem tudta megvédeni a nőt, akit szeret, majd most kezébe veszi a dolgokat, és bosszút áll a számára ismeretlen férfin. 

Az ügy nyilvánosságot kap, a sztorira rávetődő médiamunkások által felkorbácsolt hullámok pedig elsodornak mindent, ami az útjukba kerül...

Hogyan fonódik össze hatalom és intimitás? Hogyan lehet tovább élni az abúzus traumájával? Létezhet-e hierarchia nélküli emberi kapcsolat? Ha a közvetlen környezetünkben testi-lelki erőszakot látunk (vagy fordítva: ha egy zaklató környezetéhez tartozunk, és ő ott él velünk-mellettünk évtizedekig) - mit tehetünk?

Légrádi Gergely új darabját, mely az emberi és családi kapcsolatoknak ezt a sok szégyen és elhallgatás miatt szinte teljesen feltérképezetlen tartományát vizsgálja, Göttinger Pál állította színpadra.

Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott!

Rendező: Göttinger Pál

Szereplők: Horváth Ákos Bálint Éva Csonka Szilvia Némedi Árpád Kelemen Zoltán Nagy-Bakonyi Boglárka Szabó Tibor Szabó Róbert Endre

Bemutató: 2023. október 13., péntek, Márkus Emília terem



forrás: https://www.wssz.hu



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5