„ÉN LEJÁROM, ŐK LEMÉRIK” – INTERJÚ

Ahogy minden évben, úgy most is, egy nagyinterjút és egy novellát nyújtunk át évadhatáron a hűséges olvasóinknak – míg a szerkesztőség szeptember közepéig nyári szabadságát tölti -, megköszönve a munkánk iránti lankadatlan figyelmüket – amit szavakkal talán nem, vagy csak igen töredékesen lehet elégszer köszönni!! Most Bérczes Láslóval beszélgettünk függetlenségről, másfél hónap alatt szervezett első Ördögkatlanról, egy semmit sem sejtő, tudó ifjúról, megfelelni akarásról, egy már tizenhat éves szerelem gyerek függetlenségéről, a Rádió Luxembourg slágerlistáiról, a Színházról és a Film Színház Muzsikáról, a tanítani jól tudásról, a rendező és a dramaturg barátságából induló pályáról, a kultúrpolitika működésképtelen verdiktjeiről, a nem üzenetközvetítő színházról, lebutításról és lefóliázásról, a mecenatúra hiányáról, az önmagunkat meghaladni tudásról, amelyik kompenzálni képes a megfelelni akarást, a most készülő Mamikám c. előadás rendezéséről és Bereményi Géza angyalairól….

A függetlenségről mi jut az eszedbe először?

Mivel ez egy hosszú szó, csak amíg kimondtad, nagyon különböző dolgok ugrottak be egyszerre.

A független színházak kétségbeejtő helyzete, meg hogy a ’83-as válásom óta „független emberként létezem”, bár ilyen meghatározás nincs, és persze az Ördögkatlan is az eszembe jutott.

Amikor 16 éve elindítottátok az Ördögkatlant, a független meghatározás mennyire létezett a fesztiválszervezésben?

Induláskor annyit jelentett a “független”, hogy ne más mondja meg, lesz-e fesztivál vagy sem. Azaz hozzuk létre a magunkét. A többes szám arra utal, hogy már Kiss Móni volt a társam, akivel kitaláltuk az Ördögkatlant. 2008 júniusának közepén jött egy telefon, hogy elmarad a Művészetek Völgye, azaz elmaradnak az általam és a Bárka által szervezett programok a Völgy egyik falujában, Pulán. Na, így lettünk függetlenek, és 2008 augusztusában megszerveztük a magunk fesztiválját.

Gondolom, emögött nem orrfelhúzós duzzogás, hanem a menthetőnek a mentése volt, nem?

Nem duzzogtam, sőt hálás voltam, hiszen sokat tanultam a Völgyben, és azt hasznosítani tudtam később. Fontosabb itt egy praktikus szempont: abban az évben Pulán be szerettük volna bemutatni Pécset, Európa majdani kulturális fővárosát, és erre a város ötmillió forintot szánt. A kérdés az volt, hogy Pécs ezt az összeget átirányítja-e a másfél hónap múlva kezdődő Ördögkatlanba, azaz a dél-baranyai falvakba. Átirányította.

Azért az akkor is és azóta is majdhogynem lehetetlen vállalkozás, hogy másfél hónap alatt a nulláról létrehozz egy fesztivált…

Lehetetlen, de látod, lehetséges.

Azt tudtuk, hogy ha azonnal, abban az évben megcsináljuk, akkor az már van, él. Olyan, aminek lehet jövője. Azt, hogy most 2023-ban, a tizenhatodik után erről beszélgetek veled… na, ilyet nem tervez az ember. Ennél mi ártatlanabbak voltunk, örültünk, hogy megszületett a “gyerekünk”…

Számodra ez az ártatlan, gyermeki hozzáállás mindig meghatározó volt abban, aminek épp nekikezdtél?

Én sem ártatlan, sem gyermek nem vagyok. Tehát ha én ebbe a pózba belebújok, akkor abban van – be kell vallanom – egy nagyon gyakorlatias, néha akár nevetséges, de tudatos és szándékos naivitás. Rengeteg dolog éri az embert, rengeteg esetben meg is alkuszik, ebben az értelemben el is veszti az ártatlanságát, én is rég elveszítettem. Nálam a tudatos naivitás mögött általában a megoldás keresése van. Jön egy telefonhívás, hogy elmarad a Művészetek Völgye, közben pörög az agyam: és mire leteszem a telefont, már tudom a következő lépést. Talán mert a kudarcot nem akarom, nem tudom elfogadni. Ezért azt mondom: gyerünk, induljunk nulláról. És nulláról indulni mégiscsak ártatlan és gyermeki dolog.

A kudarcot mi miatt nem tudod, nem akarod elfogadni?

Emögött az lehet, hogy nagyon megfelelni akaró ember vagyok. Ezt a büszkén hangzó mondatot: „A kudarcot nem viselem el!” – gyávára lefordítva: félek-rettegek, hogy nem felelek meg, ezért roppantul igyekszem. Nem akarom, hogy valaki azt lássa, elbuktam. Pontosabban, hogy a földön maradok. Mindenáron fel akarok kelni, leporolni a nadrágomat, és menni tovább. Hátha nem is vették észre, hogy hasra estem, vagy ha mégis, hát azt is látják, hogy nem adtam fel.

Ha már hasraesés, felállás, leporolás és továbbmenés: mi volt az az első, kezdő hatás, ami a színház irányába indított anno?

1951-ben születtem. Ezerkilencszázötvenegy, Magyarország – na, nem mintha én akkor tudtam volna, hogy hol vagyok -, de abszolút szocialista termék vagyok.

Otthon nem kaptam kettős nevelést, azt tudtam, amit kaptam odakint, azaz amit az iskolában és a rádióban mondtak. Hiába voltam eminens, semmit nem tudtam. Aztán jött a katonaság, az egyetem, és az az ajtó, amire az van írva: Élet, egyszer csak kinyílt. És rám zúdult minden! Mondok egy példát: ’68, én tizenhét éves vagyok, ekkor van a csehszlovákiai bevonulás, amiből én semmit nem veszek észre. Ahogy mondom: semmit! Hallgatom a Rádió Luxembourgot, vezetem a saját slágerlistámat, és nem érzékelem, hogy mi történik a világban.

Ma, amikor találkozom tízen- és huszonévesekkel, megdöbbenek, hogy ők mennyi mindent tudnak, amit én akkor nem tudtam. Ami nekem annak a bizonyos ajtónak a kinyitása volt ott tizennyolc évesen, az ma már sok fiatalnak magától értetődő, természetes. Ebben a nagy tudatlanságomban mindenre vevő voltam, forogtam körbe-körbe, hogy mindennel találkozzam és mindennek és megfeleljek.

Hogy emlékszel, mire voltál leginkább nyitott és vevő?

Debrecenben a bölcsészkarra jártam, és elkezdtem az egyetemi lapba írni. Az foglalkoztatott, hogy képes vagyok-e egy leközölhető valamit-bármit összehozni. Fociztam is, hogy vajon nem lehetne-e belőlem NB1-es játékos? Közben nézek, olvasok mindent Jancsó Miklóstól Heller Ágnesig, nagy részét persze nem értem, de látom, hogy mások is nézik, olvassák. Nagyon igyekeztem, kapartam felfelé, és ezalatt sok minden valóban rámragadt. De ahogy a csehszlovákiai bevonulásról nem tudtam, úgy azt se tudtam, hogy van színház a világon.

Tiszanánai vagyok, Egerben nőttem fel, tizennyolc éves koromig nem voltam színházban. Megint a semmit nem tudás, amit pótolni kell. Ám közben már működik bennem amolyan bölcsészféle gőgös sznobizmus, hogy az a színház, ami ott van a városban, természetesen nem jó, elavult. Bezzeg az Egyetemi Színjátszó Napok! Azt nézni kell, nézem is – és találkozom a szegediek Kőműves Kelemenjével és a Petőfi Rockkal. Nem értem őket, de megütnek, letaglóznak. A színház kinyílik számomra.

Jövök Pestre, mert hallom, meg kell nézni a Studio K Woyzeckét. Talán itt, ahol beszélgetünk, a Lőrinc pap téren volt az előadás. Mindezek pecsétként égtek belém. De meglett a tanári diplomám, és magamra parancsoltam, talán apámnak akartam megfelelni: tessék elmenni tanítani, és akkor rendes ember lesz belőled! Nyolc évig tanítottam Szolnokon, a nyolc év azt jelenti, hogy két osztály osztályfőnöke voltam. Kiderült, hogy tanítani tudok. Azt hiszem, ma is ahhoz értek a legjobban. A kommunikációmban, a fesztiválszervezésben, a rendezéseimben ez a tanítani tudás velem maradt.

A tanításból aztán hogy lett dramaturgia?

’84-ben a vízfejbe, Budapestre költöztem, hogy na, majd megfelelni most már itt fogok. Akkor már csak a megélhetés miatt tanítottam. Nem mertem bekopogni a Színház című laphoz, mert ott voltak az általam nagyra tartott emberek: Nánay István, Koltai Tamás. Bekopogtam a Film Színház Muzsikához, ott kinyitották az ajtót, leülhettem, és dolgozhattam, így kerültem egyre közelebb elsősorban a színházhoz. Az Árkosi Árpáddal való barátságból nőtte ki magát a dramaturgságom, egyfajta önképzés volt ez. A dramaturgra sok mindent szoktak mondani, például azt is, hogy a rendező barátja. Ez ebben az esetben biztosan így volt. Kívülállóként, mégis résztvevőként megfigyelhettem, hogyan készül egy előadás, és ekképp én is lassan átcsúsztam a színházba, ahogy átcsúsztam a Színház című laphoz is.

Akkor már lett bátorságod bekopogni?

Kaptam feladatokat. Akkor számomra nagyon nagy szó volt, hogy a szerkesztőség tagja lehettem. Azoknak az embereknek, akikhez addig alig mertem szólni, egyszer csak a kollégája lettem. A véletlenek sokat segítenek vagy épp sokat akadályozhatnak is. Engem főleg segítettek.

Ha már segítés és akadályozás: ezt a mai kulturális közeget inkább segítőnek vagy akadályozónak látod?

Egyértelmű a válasz, hogy akadályozónak. Ám amikor azt mondom, hogy ez ennél azért eggyel bonyolultabb, akkor nem elkenni akarom a választ. Az Ördögkatlan Fesztivált állami támogatás nélkül nem tudnánk megcsinálni. És az állami támogatást megkapjuk – persze nem a “csókosok” szintjén. Az, amit nem kapunk meg, és amit én harmadik lábnak nevezek, az a mecenatúra. Mert az szinte nem létezik ebben az országban. Jegybevétel, állami támogatás, mecenatúra – ez az a három láb, amin állnunk kellene. A harmadik láb hiányzik. De a mecenatúra kérdése összefügg azzal, hogy általános lebutítás történik. A tanításnak és a kultúrának nincsen rangja. Amúgy is első generációs gazdagok vannak, és ha ők még tovább butulnak, Győzikével és Kis Grófóval fényképezkednek, akkor biztos, hogy eszük ágában nem lesz a kultúrát támogatni. Így ez a kettő, állam és mecenatúra, mégiscsak összefügg.

A lebutítás éveiben élünk, ami hasznos lehet a hatalomért való kepesztésben, de számomra kétségbe vonja a politizálás értelmét. Én bizony az alsó polcra helyezem a politikát, ahonnan – oldalaktól függetlenül – nem várok semmi jót. Ha jól gondolom, a politizálás mások alázatos szolgálata kellene, hogy legyen. Hát, nem az.

Viszont igyekszem keveset foglalkozni vele, és mélységes csalódásomat megpróbálom nem rávetíteni a világra. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy a kudarcot nem viselem el. Nem érdekel a panaszkodás, nem érdekel, hogy kire fogjam, ha valami nem sikerül, mert ezzel csak becsapom magamat. Hiszen valószínű, hogy a kultúra, azon belül a színház, általában alárendelt helyzetben volt a világtörténelem minden pillanatában. Azt keresem tehát, hogyan lehet megoldani valamit. Nézd, amikor mi Mónival novemberben-decemberben elkezdünk álmodni a következő Ördögkatlanról, akkor tudjuk, hogy az úgy, egészében nem fog megvalósulni. De sok minden igenis megszületik majd. Ha viszont el sem kezdünk álmodni, akkor semmi sem lesz. Hozzátartozik ehhez, hogy munkamániás vagyok. Emiatt sajnos elsatnyult bennem a szemlélődés képessége. Pedig nemcsak akkor vagyok a világ része, ha teperek, hanem akkor is, amikor befogadok, beleolvadok.

Arról mit gondolsz, amikor a politika olyanba is beleszól, ami nem feltétlenül az ő területe. Amikor megszabja, megszabná, hogy mit illik és mit nem olvasni?

A fóliázás például nagyon nagy butaság, csak reklámot csinálnak vele bizonyos könyveknek, melyeket fólia ide vagy oda, ugyanúgy el tudok olvasni. Azt hiszem, hogy túl sokat vártunk az úgynevezett rendszerváltástól. Ez jellemző az emberre: előbb indokolatlan csodavárás, aztán indokolatlan mélybe zuhanás. Amikor például az elmúlt harmincnégy év során egyáltalán volt olyan, hogy kultuszminisztérium – ami most nincsen -, és amikor akár tisztességes, de a feladatra nem igazán alkalmas embereket tettek oda, hogy vezessék azt, első pillanatban lehetett tudni, hogy a kultúra a “futottak még” kategóriájában van tartva. Mondom ezt kormányoktól függetlenül. Viszont

tizenhat éve csináljuk a Katlant, még sohasem szóltak bele a programba, és ez jó. Akkor is jó, ha netalántán az érdeklődés hiányát jelenti. Azért is jó ez, mert nem kell semmiféle üzenetet közvetítenünk. Attól a színháztól, amelyik üzen, feláll a szőr a hátamon. Mert az az élet bonyolult, soha át nem fogható, meg nem ragadható gazdagságának felmutatása helyett saját, lebutított tudását próbálja “művészet” címszó alatt a másik emberre tukmálni.

Ez nem más, mint térítés – az pedig engem eltérít a színháztól. A kölcsönös nem tudásunkból, de végtelen kíváncsiságunkból indulva tudom megszólítani a másik embert, hiszen ő is ugyanazokra a titkokra keresi a válaszokat, mint én. Én kíváncsi vagyok az emberre, és nem megítélni akarom őt.

…és ha egy kultúrpolitika nem engedi, nem hagyja, nem ad teret ennek a fajta kíváncsiságnak, akkor az sokkal többet árt.

Fontos szó a kíváncsiság. Az úgynevezett kultúrpolitika kíváncsi kell legyen. Mindenkire. Arra is, aki nem olyasmit állít, ami a hatalomnak tetszik. Sőt, a hatalomnak igényelnie kell a kritikát. De ha csak eltűri, már az is valami. Ám lehúzni a redőnyt, és ha valaki azon dörömböl, azt ellenségnek tekinteni, az óriási hiba.

Ha már kíváncsiság, színházi kíváncsiság: a következő évad elején a Jurányiban egy Háy János-szöveget dolgoztok fel.

Háy János ezt a szöveget a Mamikám című kisregényéből írta. Közös elhatározásból született a dráma. Ez egy sorstragédia, melyben egy adott embernek a jó és rossz tulajdonságai egyszerre vannak jelen. Erre a kisregényre hiba programregényként tekinteni, mert akkor pont magát a sorstragédiát, a főszereplő életútját nem értjük meg belőle. És akkor a magunkét sem értjük, hiszen végülis minden műben, minden színházi előadásban önmagunkra vagyunk kíváncsiak. Izgat benne az a főhős, aki a saját sorsa elől menekül. Putriban született, ahonnan természetesen ki akar, ki kell szakadnia, ám miközben mindent megtesz, hogy ez megtörténjen, vétlenül-vétkesen beleszalad a sorsába. A főhős, a Jánka útja érdekel, s vele a sajátom. Hogy önmagamat meghaladva meg tudom-e határozni az utamat?

Egy jó előadás élménye is ilyen: mindazokkal együtt, akikkel nézem, úgy hat rám, hogy általa meghaladom, meghaladhatom mindazt, aki eddig voltam. Erre mondjuk azt, hogy katarzis. Hogy egy pillanatra tisztán látok, megvilágosodik valami, ami addig a sötétben bújt.

Legutóbbi ilyen élményem a kis Vidnyánszky rendezte Ifjú barbárok volt, amelyben Bartók és Kodály életét annyi játékossággal és humorral meséli el a kolozsvári társulat, hogy nekem, 72 évesen tisztán felragyog a szó: magyar. Annak ezeréves gyönyörűsége és korlátozottsága, kicsinyessége és méltósága, nekirugaszkodása és helybenjárása, és hogy a végtelen felsorolást bevégezzem: hamuja és gyémántja. Hogy ez az “önmeghaladás” sikerül-e nekem a Mamikám segítségével… az még a jövő zenéje.

Részedről ez az önmagad meghaladni tudása talán kompenzálása is az általad említett megfelelni akarásodnak?

Mindenkinek megfelelni, és önmagamat meghaladni… ellentmondásnak hangzik. Talán az is, és bennem mégis együtt létezik e kettő. Így, ebben a kettősségben megyek már jó ideje az utamon. És hiába teszem fel magamnak a kérdést, hogy ez volt-e az az út, amin mennem kellett. Mert ezen mentem. Erről ír titokzatosan Bereményi Géza: „Az angyalok mérnek”. Én lejárom, ők lemérik.

CSATÁDI GÁBOR



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5