Ha két ember itt találkozik, az egyik biztosan meghal

SÜMEGI NOÉMI

Stand-up komédiásnak kellett volna mennie Dinyés Dánielnek és Göttinger Pálnak, de milyen jó, hogy nem annak mentek, mert akkor szegényebbek lennénk egy zeneszerző-karmesterrel és egy rendezővel. Azt viszont, hogy a munkájukat hogyan tudják elegyíteni a humorral, mindenki megtapasztalhatja, aki elmegy a Delta Produkció Operabeavató előadásaira a Magyar Zene Házába vagy a 6SZÍN-be. Az előbbiben a Bohéméletet szedik ízekre, az utóbbi helyszínen pedig egészen különleges kísérlet részesei lehetnek a nézők.

A filmesztéta nyugodtan üldögél a lakásában – talán valamit dolgozik is fontossága teljes tudatában –, amikor is csöngetnek. Az ajtóban nem más áll, mint Magdika, a közös képviselő – mit áll, már be is hatolt –, aki még nem tudja, pontosan miért jött, de hogy valamit találni fog, abban egészen biztosak lehetünk.

AZ UNIVERZUMBAN NEM IS TALÁLHATNÁNK KÉT ENNYIRE KÜLÖNBÖZŐ KARAKTERT, JÓ KIINDULÓPONT LEHET TEHÁT EZ EGY DRÁMAI, NAGYÍVŰ OPERÁHOZ.

Így gondolhatta Dinyés Dániel zeneszerző-karmester és Göttinger Pál rendező is, amikor kitalálták, hogy létrehoznak egy új operát, mégpedig a közönség részvételével. A néző közbeszól címen futó alkotási folyamatot úgy kell elképzelni, hogy van egy kiindulóhelyzet, az egyes jelenetek pedig kilenc hónap alatt formálódnak majd a nézők szeme láttára, a végére pedig megszületik az új opera.

Ennek első jelenetét láthattuk a 6SZÍN-ben, amikor is a librettót jegyző Závada Péter költő, drámaíró szövegére Kolonits Klára és Erdős Attila operaénekesek előadták a közös képviselő és a filmesztéta kettősét.

Nem kérdés, ki győz

Ott tartunk tehát, hogy Magdika becsönget Dalos Ferenchez, és már nyomul is be a lakásba, szigorú tekintettel méregetve az intellektuális rendetlenséget – hogy miként is képzeljük el egy filmesztéta otthonát, azt már a közönség találta ki –, és Ferenc hiába kutat az emlékezetében, nem tud rájönni, mit vétett, hiszen a szemétdíjtól a közös költségen át a víz-, gáz- és villanyfogyasztásig mindent rendezett.

MAGDIKÁT AZONBAN NEM OLYAN FÁBÓL FARAGTÁK, HOGY CSAK OLYAN KÖNNYEN LE LEHESSEN RÁZNI, HISZEN AHOL Ő MEGJELENIK, OTT ONNANTÓL KEZDVE MÁSKÉPP LESZNEK „A DOLGOK”.

Az események aztán felgyorsulnak, nagyjelenetek, pergő áriák és sokatmondó szünetek váltják egymást, míg el nem jön a drámai vég, és nem lehet kétségünk afelől, hogy ki kerül ki győztesen a szituációból. A történet elmeséléséhez pedig az opera műfaja illik a legjobban: miután végignéztük a jelenetet, el sem tudnánk képzeli mindezt prózai színházként. Az opera mint zenei mű megszületésében Dinyés Dániel, az előadás formálódásában pedig Göttinger Pál kalauzol minket.

Az előbbitől megtudjuk, hogy melyik mélyebb vagy magasabb hang, melyik hangnem vagy akkord vált ki belőlünk izgalmat, várakozást vagy megnyugvást, utóbbitól pedig, hogy mennyire sokat számít, ha egy szereplő a másik háta mögül szólal meg – és az sem mindegy, milyen távolságból –, vagy hogy a két karakter közötti dinamikát milyen színészi eszközökkel, gesztusokkal lehet érzékeltetni.

Sztorik a büfében

Már ez is nagyon izgalmas, hiszen ritkán tekinthetünk bele rendelkező próbába vagy egy zeneszerző fejébe, és a két alkotó annyi tudást ad át észrevétlenül, hogy az felér egy kurzussal – ennél azonban sokkal több történik egy Operabeavató-előadáson.

Először is, mindezt humorosan, gyakran ironikusan adják elő, nem ritkán saját magukon, a saját szakmájukon, a legnagyobb zeneszerzőkön vagy a kollégáikon viccelődve – nem személyeskedve, hanem a hivatásukhoz illő nagyon sok tudással: mintha a Zeneakadémia vagy egy színház büféjében ugratnák egymást a színészek, a rendezők vagy a különböző szólamok és hangszeresek képviselői.

Másrészt mindez mély élet- és emberismerettel párosul, és ahogy a szereplők cselekedeteit, mondatait és lelki motivációit elemzik, előjönnek saját sztorik is, amelyekből kiderül, ők hogyan látják a világot, nekik milyen kalandjaik, eseteik voltak hasonló szituációban szomszédokkal, NAV- és BKK-ellenőrökkel, lakásfelújításon dolgozó szakemberekkel,

VAGY AKÁR OLYAN KOLLÉGÁKKAL, AKIK NEM TUDJÁK ELKÉPZELNI, HOGY RAJTUK KÍVÜL MÁSNAK IS IGAZA LEHET.

Mindezt teli improvizációval, a közönséggel való folyamatos kommunikációval és csípős, de szeretetteli humorral.

Az egyik meghal

Szóval elképesztően nagy show-t ad elő a rendező, a jelenetet zongorán kísérő zeneszerző és a két operaénekes, akiknek „csak” az a szerep jut, hogy végrehajtsák a sokat beszélő, komplett stand-upot lenyomó rendező utasításait, de mindehhez elképesztően vicces fejeket tudnak vágni – már ha éppen nem dőlnek ők is a nevetéstől a közönséggel együtt. Kolonits Klára, a kissé korlátoltnak és egyébként kedvesnek tűnő, de a dolgában teljesen biztos és valójában igen agresszív közös képviselő, valamint Erdős Attila, a még

A CSAJOZÁSBAN SEM TÚL SIKERES, FRUSZTRÁLT ÉRTELMISÉGI SZEREPÉBEN.

Magdika és Dalos Ferenc története tehát folytatódik, pontosabban csak Magdikáé, Ferenc ugyanis kettejük találkozása nyomán sajnálatos módon elhalálozik. Ez is a koncepció része, Dinyés Dániel és Göttinger Pál ugyanis azt találta ki, hogy a kilenc hónap során a kilenc jelenet mindegyikében két szereplő találkozik, és az egyiknek meg kell halnia. Ezzel egyszersmind be lehet mutatni az operákban előforduló összes halálfajtát – ami, ugye, nem jelenti azt, hogy attól még a szereplő ne fejezné be a nagyáriáját, akár zsákba varrva.

Puccini, ahogy még nem láthattuk

S ezzel már át is térhetünk a Delta Produkció által létrehozott Operabeavató másik sorozatára, amely a Magyar Zene Házában látható, és ahol – a tavalyi Bánk bán után – idén Puccini Bohémélet című művét elemzik. Itt több szerep jut Dinyés Dánielnek, aki ismeri az opera minden apró rezdülését, és nemcsak azt tudja, hogy melyik akkord mit fejez ki, és melyik hang miért került oda, ahova, de ismeri a kort, a zeneszerző bolondériáit, az opera születésének körülményeit, kulisszatitkait is. Így olyan összefüggésekre derül fény, amelyeket eddig talán nem is tudtunk.

Az Operabeavatót a fiatalok és az idősebbek is sírva-nevetve nézik.

Miután végignéztük egy-egy ilyen műelemzést, biztosan más szemmel ülünk be egy opera-előadásra is, mert tényleg úgy érezzük, hogy be vagyunk avatva a jelenetekbe, a történetekbe, tudjuk, hogyan épül fel a mű zenei világa, milyen intrikák zajlottak közben a háttérben, és hogyan nevezték a kollégái Puccinit a háta mögött.

Hogy Magdika története milyen helyszínen folytatódik, és közben kivel találkozik, azt a közönség az októberi előadáson már megszavazta – hogy melyikőjük hal meg, az 2023. november 20-án kiderül.

forrás: https://index.hu/