Operabeavató: A néző közbeszól - az előző rész tartalmából

Első rész – Magdika és Ferenc (♱) – (hadaró-duett)

Ferenc, a filmesztéta békésen tölti az időt otthonában. Az álmos délutánban el-elkalandozó figyelme megoszlik a Filmvilág c. lap számára írandó esszéje (téma: a Marvel-filmsorozatok), és a szemközti baptista kollégium nyitott ablakai között. Elégikus délutánjából vad csengőszó zökkenti ki: Magdika érkezik, az új közös képviselő. Aki elégedetlen elődje munkájával (ki hinné), és végigjárja a házat, mert biztosítani akar minden lakót, hogy mától másképp mennek itt a dolgok. A felháborodástól és az undortól köpni-nyelni nem tudó Ferenc mellett elvitorlázva azonnal inspiciálni kezd a lakásban. Ferenc (kis késéssel) felveszi a harcot, és a szellemi fölényük magabiztos (általában téves) tudatában lévő emberek gőgjével kezd válaszolgatni. Magdika csak erre várt, mert igazi ős-ellenfele a magát mindenek felett állónak érző diplomás lakó, aki “nem foglalkozik ilyen marhaságokkal”. Ferenc viszont a hétköznapi életet átszövő ”kis hatalmakat” (ellenőrök, parkolóőrök, portások stb.) tartja az emberiség legaljának. Összecsapásukból Ferenc kerül ki vesztesen (és kétségtelenül fennálló érintésvédelmi okokból: holtan). Magdika behúzza maga mögött az ajtót, és csendesen távozik.

A néző közbeszól: a folytatással kapcsolatban annyit tudtunk meg az aznap esti közönségtől, hogy Magdika továbbáll innen, és egy IKEA felé veszi az irányt, ahol egy fülakupunktúrás addiktológussal fog összefutni.