Stuber Andrea írja a szombathelyi Énis, teis c. előadásról

Szombathelyen Légrádi Gergely Énis, teis című darabját láttam Göttinger Pál rendezésében. Mindenekelőtt nagyon helyes, hogy kortárs magyar darab ősbemutatójára vállalkoztak a Weöres Sándor Színházban, jól teszik. A darab dicséretére is válik, hogy kortársi mű: úgy légből kapott, hogy témája, tárgya(i) benne vannak a levegőben. Szinte Zeitstücként is felfogható, lévén szó szexuális abúzusról, agresszióról, sajtóról, nyilvánosságról és mindezek következményeiről.

Jó, eddig rendben vagyok, de innentől már kicsit nehezebben keresgélek-találgatok pozitívumokat a produkcióban. A történetet nem mesélem el, érdekesnek mondható és felvet lényeges dilemmákat, de mint színdarab, kissé szimplifikáltnak, konstrukciószagúnak és papírízűnek hat. A színrevitel a maga szikár formájával – például a rideg, hangulattalan díszlettel – szintén a jelzésszerűséget erősíti. Szünet után kicsit fejre álltam az események követésével, mert némely szereplők jelleme hirtelen szöges ellentétben állott avval, amit addig láttunk tőlük. Mondhatni, hibádzott a karakterkontinuitás. A jóravaló, pályakezdő újságírólányról (Nagy-Bakonyi Boglárka) kiderült, hogy miközben gátlásos, egyben teljesen gátlástalan is. A haszonelvű, cinikus, álságos szakmaiságú szerkesztő (Kelemen Zoltán) pedig hirtelen latin (!) szentenciát kiabált, dúltan kikérve magának az újságírói hazugságot. Itt jegyzem meg, bennem van, vagy legalábbis volt egy újságíró, ezért is fáj nekem, hogy a szakmámat ilyen gyalázatosnak ábrázolják színházban, filmen (vö.: Magyarázat mindenre). Még akkor is fáj, ha esetleg a sajtó vagy a sajtó egy része valóban ilyen gyalázatos lett mára. (Fel sem merül például a közvetlen forrásból dolgozás, illetve a másik fél álláspontjának megismerése, legalább háttérbeszélgetés szintjén.)

Egy pillanatig sem gondolom, hogy könnyű dolga van a színészeknek ezekkel a nem nagyon mélyen szántott figurákkal. Horváth Ákos például korántsem győzött meg arról, hogy eszköztelenség helyett nem inkább eszközök kellenének ide. Csonka Szilvia a legügyesebb megoldó: behúzódik a szerepébe.

forrás: https://stuberandrea.hu/