A néző közbeszól - az előző rész tartalmából

Zsanett, a fülakkupunktúrás addiktológus (civilben IKEA-dolgozó a hálószoba-osztályon) kisiet az áruházból. Önuralma elfogyott - nem hiheti, hogy szeretett párja elhagyta örökre. A valóságtagadás állapotában van, dühödt, kétségbeesett és tettrekész egyszerre - épp ezért nem is figyel eléggé, az éjszakai viharban mindenütt a férjét keresve autójával kisodródik a szerpentinen, és szörnyethal. De (operában nem teljesen szokatlan módon) ettől még tovább énekel - a Szakadék Szélén nevű kocsmába érkezik, és ott is csak a férfi után kérdezősködik. A Gábor nevű csapos a maga nyugodtságában is vészterhes hangján elmondja neki, szépen lassan, ráérősen fejtve ki, hogy mi történt. Hogy Zsanett hiába tagadja magának és a világnak: bizony elhagyták. És hogy hiába kapálódzik a történtek ellen, mert már ő maga is halott. Fogadja el ezt, és induljon tovább. A Szakadék Szélénről így kiderül, hogy egy félig már túlvilági hely, afféle purgatórium (vagyis limbus). Zsanett megnyugszik, elfogadja, amit el kell. Arcát a fénybe fúrva indul innen - nem vissza, hanem tovább, a semmibe. 

A néző közbeszól: 

- a következő részben a világ legfurcsább halálneme kerül szóba: valaki megnyalja a kést a menzán. 

- kérdeztünk továbbá egy kedvenc szagot, a nézők a napon száradt ruha illatában maradtak.