– Nemrégiben debütált Kékkovács Marával közös projektetek, a Mutasd magad! Mi hívta ezt életre, mi a célotok vele?
– Ellensúlyozni szeretnénk kicsit a modern, digitális eszközök szerepét a mai gyerekek életében. Természetesen hasznosnak és szükségesnek tartjuk őket, de nem más, családdal, barátokkal közös tevékenységek rovására. Sajnos nagyon sok szülő van olyan mértékben leterhelve a munkahelyén, hogy hazaérkezése után is a feladatain pörög, nehezen tud a családjára koncentrálni. A gyerekek megszokják, hogy folyamatosan a mobiltelefonjukat nyomkodják, televíziót néznek vagy éppen videójátékkal játszanak. Elmaradnak a beszélgetések, az együtt nevetések és sok olyan dolgot, amiket egyébként a szüleik mintája alapján sajátítanának el, egyáltalán nem vagy nehezebben tudnak megtanulni. Erre, illetve a készségfejlesztésre szerettünk volna a programunkkal fókuszálni. Nekünk is vannak gyerekeink és a hétköznapi életben is nagyon jó barátok vagyunk. Édesanyaként azonban a gyermekeink, mint leendő nők, édesanyák helyt kell, hogy álljanak, így az is foglalkoztat bennünket, hogy a modern társadalomban a nőknek életük során hányféle szerepnek kell megfelelnie. Ez jelentős kihívás elé állít mindannyiunkat. Így ezzel a témával kapcsolatosan is vannak terveink, készülő saját produkció, amit reményeink szerint az idei évben fogunk megvalósítani..
Kicsiknek és nagyobbaknak
– Milyen programokat foglal magában a projektetek, és kikkel működtök együtt a megvalósításában?
– A Budapesti Operettszínház ad otthont a projektnek. Kiss-B. Atilla főigazgató úr maximális támogatását élvezzük, ami azért is kedvező, mert így a gyerekek a programjaink során magát a színházat is jobban megismerhetik. Ez hatalmas élmény számukra, jól érzik magukat ebben a légkörben. A háromórás foglalkozásokat havonta egyszer tartjuk, háromszor ötven perces blokkokra bontva, köztük szünettel. Mindegyik részben mással foglalkozunk. Egy órát a zenés játékoknak, ritmusgyakorlatoknak szentelünk, egy órában a „drámás játékokkal” ismertetjük meg a kicsiket, a harmadik etapban pedig a kézműveskedés kerül terítékre, amikor az adott témakörhöz kapcsolódóan készítünk valamit. A gyermekek minden területen kipróbálhatják magukat, ami azért is hasznos, mert így a szülő is képet kaphat esetleg arról, hogy gyermeke milyen tevékenységet végez szívesen. Már elmondhatjuk, hogy vannak visszajáró gyerekek, de folyamatosan csatlakoznak újak is. Tábort is szoktunk szervezni, nyáron hagyományosan, illetve idén először tavaszi táborban is gondolkodunk.
Izgalmas feladatok
– Ebben az évadban hol, milyen darabokban, illetve szerepekben találkozhat veled a közönség?
–– Nemrég mutattuk be Az Orfeum mágusa című operettet, ami tulajdonképpen egy ősbemutató, hiszen Orbán János Dénes és Pejtsik Péter alkotását most láthatta első ízben a közönség. Somossy Károlyról, az Operettszínház épületének megálmodójáról és építtetőjéről szól, aki minden idők legnagyobb magyar életművészeként vonult be a történelembe. Az előadásban Carola Cecília primadonnát alakítom, aki Somossy szeretője volt és egy nagyon különleges sorsot tudhatott magáénak. Emellett játszom Miskolcon a Csárdáskirálynőben, illetve nagyon szeretem az Operabeavató előadásokat is, amelyeket a HatSzín Teátrumban tekinthet meg a közönség. Igazán izgalmas mind a benne résztvevők, mind a közönség számára, hiszen tulajdonképpen egy új opera születésének lehetünk tanúi. A nézők szavazatai szerint alakul a történet, a szerzők a következő alkalomra írják meg az alapján a darab folytatását. Idén a Mária Evangéliuma is visszatér a Margit szigetre, nagyon szeretem azt az előadást, várom, hogy újra játszhassuk! Az évadomban a fahéj a cappuccinon pedig az lesz, hogy a Thália Színház bemutatójában, Göttinger Pál rendezésében Molnár Piroskával állhatok egy színpadon. Nagy álmom válik ezzel valóra, mert bár régóta szerettem volna, de még sosem volt alkalmam vele együtt dolgozni.
Fontosak a partnerek
– Annak idején mi vezetett téged erre a pályára, mikor merült fel benned először, hogy színésznő szeretnél lenni? És ezt követően mi vonzott az operett világába?
– Sokaktól halljuk, hogy már kiskoruk óta erre a pályára vágytak, amire a kezdetektől tudatosan készültek. Én egy picit kakukktojásnak érzem magam ebben a vonatkozásban, mert nekem nem voltak ezen irányú terveim. Egész egyszerűen volt egy olyan adottságom, ami ebbe az irányba terelte az életem. Különféle zenei órákra jártam, amit bevallom, a tinédzser éveimben nem annyira kultiváltam, szívesebben bandáztam volna én is a többiekkel a délutáni órák helyett. El is döntöttem, hogy közgazdász leszek, eszerint választottam középiskolát is. De hiányzott a zene, visszahúzott hozzá a szívem, ezért csatlakoztam egy szigetszentmiklósi musical stúdióhoz, aminek akkoriban a fiatal Pintér Tibor volt a vezetője. Neki, illetve a városnak is köszönhetem, hogy erre a pályára kerültem, mert az első tíz évemet a csapatában tölthettem. Ez egy olyan családias közeg volt, ahol mindenki támogatta a másikat, ahol mindenkinek lehetősége volt nagyon sok mindenben próbára tenni magát. A középiskolai évek végére már tudtam, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék.
– Milyen típusú karakterek bőrében érzed igazán jól magad? Van olyan szerep kategória, amilyet még nem volt alkalmad megformálni, de vágynál rá?
– Tisztán prózai szerepet még nem igazán próbáltam. Tizennyolc éves koromban megtalált egy picike prózai szerep a „Pletyka” című Neil Simon darabban, de azóta sem. Ezen a téren még szívesen kipróbálnám magam. Összességében azonban boldog vagyok, mert nagyon színes a pályám! Sok féle feladatot kaptam és mindegyikben megtalálom a szépet, amitől gazdagabb lesz az életem. Azt már ki merem jelenteni, hogy koncerténekes nem vagyok és talán már nem is leszek. Olyan környezetben tudok igazán jól működni, ahol vannak partnereim a játékhoz, akkor érzem igazán komfortosan magam.
Budai Klára
forrás: https://budapest.szuperinfo.hu
