Marad tisztelettel, Benedek Miklós
„Mesélek a szüleim válásáról, hogy én anyámnál maradtam, pedig apámnál szerettem volna, a kisöcsémről, az amatőr korszakomról, a Ki mit tud?-ról, a főiskolai évekről, a Nemzeti Színházról, a Katonáról, közte a tévéjátékokról, más színházban történt szereplésekről, a visszatérésről a Nemzetibe, Prospero szerepéről. Beszélek apámról, az ő öngyilkosságáról, annak hatásáról rám, és az olimpiai bajnok vízilabdázó Tibor fiam haláláról. A betegségem is benne van” – mondta előzetesen életrajzi könyvéről a Nemzet Színésze, akinek halálát kedden reggel jelentette be a családja.
Benedek Miklós ötéves kora óta színész akart lenni, és szerinte gyerekként inkább az apahiány nyomasztotta, mintsem az apa nagysága. A híres kabarészínész, Benedek Tibor és anyja korán elváltak, ezután az édesanyja nevelte. „Nem voltak egyszerűek a viszonyok, anyám és apám tűz és víz. A válás után a bíróság anyámnak ítélt, de én többször meglógtam, mert apámmal szerettem volna lenni.”
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályába járt, közben az egyik osztálytársával, Vallai Péterrel megnyerték a Ki mit tud?-ot, paródia kategóriában. Több mint tíz évet töltött a Nemzeti, majd húszat a Katona József Színházban, amelynek alapító tagja volt. Benedek 1987-ben itt játszotta el egyik meghatározó színházi szerepét, Metellust Füst Milán Catullusában Udvaros Dorottya és Máté Gábor partnereként. Ő volt Jacques az Ahogy tetszikben és Cseleszta Béla Parti Nagy Lajos Mauzóleumában. Majd Schwajda György hívására 2002-ben a Katonából elszerződött az akkor újranyílt Nemzeti Színházhoz, ahol először eljátszotta Prosperót Shakespeare A vihar című drámájában, majd mások mellett Gyuriczát Az ötödik pecsétben és Lord Mayort a III. Richárdban.
Benedek Miklós színészetével kapcsolatban rendszeresen előkerült a „régi vágású” jelző, a karakteres hanghordozását és eleganciáját pedig szívesen használta is a színház. Több híres szerepe és rendezése is Molnár Ferenc-, Szép Ernő-művekhez kötődik, a Vígszínházban vendégként közel kétszázszor játszotta el Turai szerepét a Játék a kastélyban című Molnár-klasszikusban.
Pályafutása egyik legendás előadásában, a Budapest Orfeumban Császár Angélával és Szacsvay Lászlóval a rendszerváltás évében felélesztették az 1907 és 1945 közötti időszak dalait, és vele együtt a „sárga csillagos pesti humort”. Hasonlóan nagy sikerrel futott éveken át a Hyppolit, a lakáj a Játékszínben Verebes István rendezésében, amelyben Benedek a címszereplő komornyikot alakította Szacsvay, valamint Molnár Piroska partnereként. Szacsvay és Benedek kapcsolatából közben fél évszázados, legendás színészbarátság lett.
A korszerűtlenség problémája lényegében végigkísérte a pályája második szakaszát. Veiszer Alinda kérdésére, hogy 2007-ben miért távozott a Színművészetiről, ahol akkor már tizenöt éve tanított, Benedek azt válaszolta: az akkori rektor azt közölte vele, hogy
amit ő tud, az most nem kell.
„Gondolt a két világháború közötti irodalomra, a kabaréra, a sanzonokra, gondolom. Hogy az nem kell, nincs annak piaca.” Amikor 2008-ban Alföldi Róbert sem tervezett vele a Nemzeti Színház új társulatában, és szerződést bontott vele, a nyilatkozataiból jól érezhető volt, hogy ez éveken át bántotta őt.
Pedig Benedeket bevallása szerint inkább irodalmilag érdekelte a polgári miliő, az életmódját nem ehhez igazította.
„Öltözködésben azt próbálom képviselni, hogy farmerben, tornacipőben is lehet az ember tiszta és elegáns, nem kell feltétlenül öltönyben járni.”
A Színművészeti Egyetemen docenseként és osztályvezető tanárként dolgozott, tanítványa volt többek közt Gryllus Dorka, Haumann Petra, Németh Kristóf és Stefanovics Angéla. Az SZFE alapítványi átalakításakor ő is kiállt az egyetemi autonómia mellett.
Benedek azt tartotta, hogy a színészetet nem nagyon lehet tanítani, „talán csak mozogni, beszélni, meg olyan kis külsőségeket, mint bejönni a színpadra, kimenni a színpadról, és ami a kettő közé esik”, idézte Kellér Dezsőt. „De a tanítás az lényegében sok-sok beszélgetés. Megismerés. Kipuhatolni, hogy mi az, ami bennük van, hogy a meglevő tehetséget merre felé lehet irányítani.
A színészetnek az élvezhetőbb részét tanítottam. A szakma fekete humorát.”
A mindig fegyelmezett és távolságtartóan hűvösnek ható színész élvezettel játszott ugyanis a humorral is. „Benedek a legnagyobb komikusok képességeivel bír; a nevettetés közben a figura tragikumát is érezteti”, írta róla Nánay István egyik fontos szerepéről, Goldoni Mirandolina című darabjának Ripafratta lovagjáról. Benedek első színházi rendezése, a Galócza a parodisztikus játékstílusával szintén a Katona korai éveinek egyik legnagyobb vígjátéki sikere lett. És hogy mennyire jól állt neki a szatirikus stílus, azt Bereményi Géza A turné című filmjének bonvivánjaként is bizonyította, amit ő is az egyik legfontosabb munkájának gondolt.
– Mehet, Safranek, és üdvözlöm a kedves feleségét!
– Köszönöm, uram, de már egy éve önnel él.
A Benedek Miklós és Haumann Péter hangján elhangzó párbeszédet generációk fújják kívülről, Benedek adta ugyanis Mr. Fritz Teufel, a macskaszindikátus alvezérének hangját a Macskafogóban. De az ő hangján szólalt meg Sikló Simi kígyó Az erdő kapitányában, Sut, a tépett farkú róka a Vukban és a Csengetett, Mylord? Teddy Meldrumja is.
Számtalan tévé- és játékfilmben is feltűnt, emlékezetes az angol ékszerész, Mr. P. Smith szerepe A Pogány Madonnában, később pedig dolgozott Bacsó Péterrel a De kik azok a Lumnitzer nővérek?-ben, és Sas Tamás több filmjében is, az S.O.S. szerelem!-ben és a Presszóban, majd annak sorozatformátumában.
A színész szívesen mesélt arról az ívről is, ahogyan
a pályája elején még az ő neve mellé írták zárójelben, hogy „Benedek Tibor fia”, egy idő után pedig már az került a neve mellé, hogy „Benedek Tibor édesapja”.
Amikor a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó 2020 júniusában, 47 évesen meghalt, Benedek Miklós a média élénk érdeklődése ellenére nem vállalt nyilvános szereplést. Ezt három hónap múlva törte meg, de Rónai Egon ATV-s műsorában is mindössze annyit mondott: nem tud és nem szabad a történtekről beszélnie, a veszteség annyira érzékenyen érintette. Ezután már nem volt olyan interjú, amiben ne igyekeztek volna valamit megtudni Benedek gyászáról, a nehezen megnyíló színész ilyenkor általában néhány mondatra szorítkozott. Az RTL-nek pár hónapja azt mondta, naponta gondol a fiára,
mindenről eszébe jut – mindenről ő jut az eszébe.
Az apasághoz való viszonyáról viszont bátrabban beszélt, Veiszer Alindának azt mondta, hogy rossz és önző apának tartja magát, ellentétben Tiborral, aki sokkal jobban össze tudta egyeztetni a szakmáját a magánéletével.
„Én mindig úgy éreztem, hogy többet adok a szakmának, mint a családnak, a feleségemnek vagy a gyerekeknek.”
A színész egyébként soha nem sportolt, és ehhez általában mindig hozzátette, hogy
„A Fészekben sokszor ott maradt a fizetésem, de másnap visszanyertem. Ezt a sportot űztem.”
Az utóbbi években elsősorban az Orlai Produkció előadásaiban volt látható, az egyik utolsó nagy szerepe pedig az öreg és cinikus lengyel színész, Bogusławski volt a József Attila Színházban, Spiró György Az imposztorában. Egyik utolsó beszélgetésében azt mondta, idősebb korára kicsit ő is cinikusabb lett, és inkább próbálja elhitetni magával, hogy jól érzi magát, még ha ez önbecsapás is. A kérdésre, hogy vajon a haláláig a színpadon lesz-e, Benedek Miklós azt válaszolta, hogy nem tudja, de valószínűleg igen. Decemberben még színpadon volt.
forrás: telex.hu