A MUNKA ÖRÖM ÉS TERÁPIA IS TAR DÁNIEL SZÁMÁRA

Tar Dániel a Móricz Zsigmond Színház legfoglalkoztatottabb színművészei közé tartozik: láthatjuk drámában, vígjátékban, mesedarabban, de gyakran dalra is fakad. Mostanában a Családi játszmákban és a Pinokkióban lép rendszeresen színpadra.

Persze ettől több feladata van, hiszen mindeközben próbál a Valentin napi koncertre, a Macskajátékra és a Variációk egy rablásra előadásra is. A sokrétű feladatait röviden így summázta: hála a Jóistennek. Kováts Dénes interjúja.

Szerepek és előadások sokasága ad számodra tennivalót. Ez előny, vagy hátrány? Színházi berkekben többször hallottam a mondást: a színész akkor is panaszkodik, ha keveset játszik, és akkor is, ha sokat. Rád melyik a jellemző?

Nekem ez a feladat-özön most nagyon segít, ha nem így lenne, talán megőrülnék. Személyes leszek és őszinte… Másfél hónapja szakítottunk a barátnőmmel. Két éves kapcsolat volt, iszonyatosan szerettük egymást. Mindenem volt ez a lány, mindent elmondtam neki az életemről, tanácsot adtunk egymásnak, és még sorolhatnám. Szervesen kapcsolódik ehhez a társasághoz, a színházhoz, imádta ezt a csapatot, valamikor részese volt, ő is ezt akarta csinálni – vagy legalábbis ezt közölte, sejttette velem. Aztán elkezdett jogot tanulni… Taccsra tett ez a szakítás, és csak így tudtam megélni, hogy dolgozom, ez nagyon-nagyon sokat segített.

A munkába menekülsz?

Szerintem az ember mindig menekül, s van, amikor jó irányba - én ezt így kódolom magamban. Van, amikor nem sikerül feldolgozni, és az a rosszabb. Most viszont azt érzem, hogy életemben először sikerült úgy igazán feldolgoznom egy ilyen traumát. Később az egyik próbán kiment a vállam, az megint csak leültetett. A jelek szerint az Élet azt akarja, hogy éljem meg ezt a fájdalmat, ne tudjak menekülni. Úgy is történt, megéltem, elcsendesedtem, távolságot tartottam amennyire tudtam, bár nem mindig sikerült. Végül úgy jöttem ki ebből a dologból, hogy új remény, új cél áll előttem, ami megmosolyogtat és boldoggá tesz.

Mi a célod: új párt találni? Vagy most a színészi pályádra koncentrálsz inkább?

Sok-sok célom van. Iszonyatosan várom a szerződtetési tárgyalást! Vannak tippjeim, hogy milyen szerepeket fogok jövőre kapni, remélem bebizonyosodik. Ez pörget, ez visz előre. Igen, a magánéletben is van most valaki, aki megmosolyogtat, akire tudok gondolni, és ez jól esik – egyelőre ennyi: gondolunk egymásra.

Bimbózik?

Igen, így szokták mondani. De majd eljön a tavasz.

A munka számodra nem csak terápia…

Nagyon melós vagyok, ez mindig így volt, már a gimiben és Kaposváron, az egyetemen is. De itt még inkább. Nagyon jó visszajelzéseket kapok minden korosztálytól, és ez nagyon fontos, megerősítenek abban, hogy jó úton járok.

Itt van például a Variációk egy rablásra – jönnek a jobbnál jobb ötletek, olykor eldobjuk agyunkat, és azt mondjuk Törővel (Törő Gergely Zsolt, Dani színészpárja és alkotótársa ebben a darabban – a szerk.), hogy neked is négy premiered van, nekem is, de összerakjuk, megcsináljuk, mert jó az anyag, bízunk benne, bízunk egymásban. És ez talán a legfontosabb. Most úgy néz ki, hogy elég jó irányt vett a próbafolyamat, összeállítottuk a jelenetek sorrendjét, szépen átkötöttük a zártabb részeket. Ez az előadás alapvetően egy show, ami nevettet, de vannak mélyebb részei is. Adott egy érdekes szituáció egy 2019-ben készült újságcikk alapján: egy srác fellökött egy idős hölgyet, ellopta a táskáját, elszaladt, majd 20 perc múlva meggondolta magát, és visszament. Kaposváron két színész hozott létre a történetből sikeres előadást, mind a mai napig műsoron van, már túl vannak az ötvenediken.

Ezzel a gondolattal sok minden elindult bennünk: vajon mi zajlódhatott le a srácban, miért jutott el odáig, hogy fellök egy öreg nénit, majd visszamegy… Ugyanazt a történetet más-más műfajban jelenítjük meg az előadás során, tehát számos színházi formanyelven keressük a választ arra a mindent eldöntő kérdésre, hogy mi történt aznap este. Izgalmas műfajmámor lesz, márciusban mutatjuk be a közönségnek a Szindbádban.

Apropó, hogy van vállad?

Most már jól. A Variációk próbáján történt, leestem a kollégám válláról, az enyém kiugrott a helyéről. Az volt a szerencsém, hogy Nagyidai Gergő, aki már gyakorlott ebben, gyorsan visszarakta. Olyan sokkos állapotba kerültem, hogy nem is éreztem. Annyit tudtam mondani, hogy hozzanak vizet és csokit. Fájdalmas volt, de túl vagyok rajta. Játszom, próbálok, néha kicsit fáj, de azt az adrenalin megoldja. Igyekszem óvatos lenni, mert remélem, nagyon sok dolgom lesz még a jövőben.

A Családi játszmákat sorozatban játsszátok, szerintem az évad egyik igazán ütős előadása, „munkás” szerepekkel. Te hogyan éled meg?

Nagyon jól! Abszolút terápia, úgy édesanyámmal, mint a volt barátnőmmel való kapcsolatomhoz is. Olyan érzelmeket közvetít, olyan érzelmeket kell benne megmutatni, amelyek ebben segítenek. Én a szerepek megformálásakor rendszerint a magánélethez kötök vissza, nálam ez fontos, itt adódott a lehetőségem, hogy ezeket az érzelmeket csatornázzam, és ezért nagyon hálás vagyok. Még Göttinger Pál, – aki eredetileg rendezte volna – hívott, s szavazott újra bizalmat a Bogáncsvirág után, ami szintén gyönyörű előadás volt. Nagyon hálás vagyok neki, hogy engem választott, és a rendező Rák Zoltánnak is. Rengeteg melója van benne, és nagyon tisztelem ezért. Szerintem minden színész megtalálja a darabban saját lelkének dolgait, miként a nézők is.

Előny, ha a színész a saját életéből, kapcsolataiból építkezik?

Nem tanítják az egyetemen. Ha egy-egy előadásban nyomokba megjelenik a színész lelkivilága, abból szerintem semmi baj nem lehet, attól csak hitelesebb lesz. Én nagyon jól élem meg, Zolival hamar szimbiózisba kerültünk, talán már kicsit úgy érezzük egymást, mintha tényleg testvérek lennénk a hétköznapokban is, nem csak a színpadon. Amíg öltözünk, az a fél óra nem szól másról, minthogy ugratjuk egymást. Ő erre nagyon kapható, a humor abszolút működik nála. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, akivel ebben a darabban együtt dolgozhattam.

Miért javaslod, hogy minél többen nézzék meg ezt az előadást – már ha van olyan szerencséjük, hogy kapnak még jegyet rá…

Ilyen átfogóan, több korosztályt bemutatva talán nagyon régen kaphatott tükröt a közönségünk. Előfordult, hogy amikor kimentek szünetre, az egyik néző jól hallhatóan mondta: na, most tükröt állítottak elénk… Nem kizárt, hogy némi félelemmel jött vissza a második felvonásra, mert tudta, hogy még be fog találni valami. Az előadás ugyanis nem oldja fel minden karakter problémáját, nem mindenki kap feloldozást a végén. Szerintem nyernek a nézők, ha megnézik, mert számos, az életben is előforduló helyzettel találkoznak, s aki fel tudja dolgozni, annak jó lesz. A fiatalok esetében annyit sajnálok, hogy nincs közönségtalálkozó az előadást követően, ahol fel tudnánk oldani bennük a látottakat, őszintén beszélgethetnénk róla, ezzel is segítve őket, ha hasonló szituációkban van részük otthon. Súlyos dolgokról beszélünk, titkokról, pánikrohamokról, válásról, az én szerepemben kényszer-evésről, továbbá az élettel való meghasonulásról, életcélokról is – és arról, hogy egyszer csak elvész minden, mert nem kapod meg azt, amire vágysz. Ezek nagyon fontos dolgok, mert majdnem mindenki kerülhet hasonló helyzetbe az anya-apa-testvér kapcsolatok szintjén. Ajánlom szeretettel mindenkinek!

A Macskajátékot elkezdtétek próbálni. Látsz már belőle valamit?

Egyelőre nem sokat, annyi mindenben vagyok benne fejben és fizikailag is. Az enyém abszolút mellékszerep, két-három zárt jelenetem van. De épp a mai próbán találtam benne olyan dolgokat – általában a kis szerepekben is megtalálom –, ami miatt számomra érdekes lesz, tudom szórakoztatni a nézőket. A rendező, Verebes István vicces-komolyan úgy fogalmazott: ez egy karrierlassító szerep. Azt feleltem, nekem ezzel semmi problémám nincsen, ez most egy ilyen feladat. Szeretem az anyagot, és szerintem pazar a szereposztás, úgy vélem, jó, közönségkedvenc előadás lesz.

A Hét tenger meséje még előtted áll, az lesz újabb premiered, áprilisban. Ha jól gondolom, folyamatos színpadi jelenléttel, Tary Patricia a partnered.

Hozzá vagyok már szokva, fáradok is picit. De a fáradtságból is lehet jó dolgokat kivenni. Sediánszky Nóra írta és rendezi, szerintem szeretni fogják a gyerekek.

Van valami technikád, miként töltődj fel a feladatözön közepette?

Relaxálok, vannak ásványaim – beszéltünk róla egyszer – ezek tudnak segíteni, hiszek bennük. Minden előadás előtt imádkozok, hogy ne történjen baj.

A harlekin tacskód?

Ő is nagyon sokat segít. Naponta többször igyekszem időt szakítani sétákra – olykor éjfél után, ha úgy adódik –, mert iszonyatosan fel tud tölteni. Mindent érez rajtam, s állítom, még fájdalmat is vesz át tőlem. Az egyik este előjött egy olyan emlék, amelyen elsírtam magam, és a kutyám – soha nem hallottam még olyan hangot kiadni – is sírt. Ezekből a dolgokból nyerem az energiát.

A múltkori nagyinterjúban azt mondtad nekem: nagyon hálás vagy, hogy Nyíregyházára kerültél, mert itt ki tudtál nyílni. Ez a kinyílás továbbra is tart?

Egyre jobban nyílok, egyre jobb a teherbírásom. Rengeteg tapasztalatot tudok szerezni, nagyon sokat tanulok az idősebb kollégáimtól.

Egy másik gondolatod: „Azt várom, hogy még többet tudjak tanulni, mert ez a színház már eddig többet adott nekem, mint az egyetem. Így amíg Nyíregyházán szakmailag fejlődhetek és feladatokat kapok, addig biztosan itt leszek.” Most is áll?

Nem véletlenül várom már nagyon a szerződtetési tárgyalást, hogy tudjam, milyen feladataim lesznek. Akkor érzem jól magam, ha dolgozhatok. Tóth Károly fogalmazott úgy egyszer, hogy nem érti meg a sok fáradt színészt, mert annak idején Horváth Lackóval ha nem látták magukat a másnapi próbatáblán, azt érezték, hogy haszontalanok. Remélem, te nem ilyen vagy – mondta nekem. Nyilván ez egy sarkalatos téma, s van benne igazság. Persze abban is, hogy bizonyos időszakokban kimerül az ember. Rám inkább azért az jellemző, hogy kellenek a feladatok. Ha nincsenek, akkor bejövök énekelni, kitalálok egy koncertet – mindig kell valami, ebben élek.

Apropó koncert! Február 17-én a Bencs Villában újra fellépsz Kiss Eszter Júlia társaságában, most a Valentin nap „ürügyén”. Hogyan készültök?

Abszolút más lesz, mint a múltkori, próbáljuk picit jobban színezni. Csatlakozik hozzánk egy profi hegedűs és egy profi dobos is. Kicsit elmozdultunk modernebb irányba is, de azért például Zorán vagy Dés László dala is elhangzik majd. De úgy gondoljuk, nemcsak a mi kedvenceinket kell elénekelni, hanem figyelnünk kell minden korosztályra. Ennek eleget tesz majd a koncert. Eszter is érdekes dolgokat él meg mostanában és én is, így iszonyatos nagy érzelmi töltete lesz az estnek. Szerintem szeretni fogja a közönség, s bízom benne, hogy ezúttal is telt ház előtt énekelhetünk, mert mindketten szívesen tesszük. Jómagam ismét járok Kazár Ticianához énekórákra, azt érzem, hogy jó, és tudok fejlődni, sokat segít.

Most hogyan érzed magad a bőrödben?

Félek.

Mitől?

Attól, hogy ezt a pörgést egyszer csak nem fogom bírni, ledönt a lábamról, és semmit nem fogok tudni csinálni. Azért igyekszem majd beiktatni egy-egy pihenőnapot.

Forrás: Kováts Dénes, magyarmezsgye.hu / https://www.moriczszinhaz.hu