Szabó T. Anna írja a Kalucsni bemutatójáról

Tényleg nagyon jó előadás lett Gyuri darabjából. Nevettem is, sírtam is, féltem is. Vagy csak bámultam némán. Megvallom, megviselt, mert visszaröpített abba a korba, amikor annyi idős voltam, mint a darab legfiatalabb szereplője, a tizenöt éves Annamari, és eszembe jutott, milyen volt ilyen sebezhetőnek, tisztának és kiszolgáltatottnak lenni. Minden színész remekel ebben az előadásban, de őt (Sipos Ilkát) muszáj volt megölelnem a végén, hogy a feszültségemet levezessem, mert annyira sajgott érte a szívem. (Maróti Attilával pedig, aki az egészen hátborzongató Bajko századost alakítja, még külön is visszamentem kezet fogni, hogy civilben látván őt, megnyugodjak, hogy csak a színpadon ilyen ijesztő... Visszajöttek a régi reflexeim a szekusokkal szemben.) Azt, hogy a darab mitől lett nagyon aktuális, nem mondom meg, csak azt jelzem előre, hogy az első felének vad és kiabálós, szókimondó forgataga után a második rész csendes és szívet tépő fájdalma megtisztító erejű lesz. Gratulálok a rendezőnek, a társulatnak, minden munkatársnak. A szerzőnek már gratuláltam itthon. 🙂 (Én az eddigi négyből ezen kívül csak a kolozsvári előadást láttam, András Visky (official) szintén kitűnő rendezésében. Azok az emlékek is visszajöttek, képről képre, mondatról mondatra.) Egészen biztosan megnézem még egyszer! Tatabánya nincs messze. Megéri.