Gabnai Katalin írja a Kalucsniról

TATABÁNYÁN JÁRTAM – magyar drámát láttam, Dragomán György KALUCSNI című színművét. Ezt a darabot rendezte már Máté Gábor az Ódryn, Visky András Erdélyben, Szikszai Rémusz Nyíregyházán, most pedig GÖTTINGER PÁL – talán a kelleténél kicsivel több titkot rejtő, ám de igen míves és erőteljes – rendezése hozza elénk azt a valószerűtlen borzalmat, ami a Ceaușescu éra utolsó időszakában teljesedett ki. Nem egyszerű megállapítani, hogy egy-egy szereplő miért teszi, amit végül megtesz. Megretten a néző, s hiába fontolgatja, hogyan lehet elviselni a Dragomán György vészterhes emlékekből ácsolt drámájának eresztékeiből süvöltő áldozati tragédiát. Sehogy. A színlap írja: „…egy erdélyi magyar értelmiségi házaspár próbál útlevelet szerezni és elmenekülni az országból. De nincs kiben bízni, nincs kitől segítséget kérni, még a hatalmasokat is figyeli valaki, a recsegő-ropogó rendszer céltalan kegyetlenkedéssel rúgja az utolsókat. És ahogy a bizalmatlansággal telt évtizedek alatt az egész ország, úgy ők maguk, a házasságuk, az életük is tönkremegy. Lányuk, a 16 éves Annamari figyeli a feje fölött zajló vergődést, szülei veszekedéseit és kudarcait, végül arra jut: nem gyerek már, rajta is múlnak a dolgok.”

Szereplők: Gyuri DÉVAI BALÁZS, Márta, a felesége BAKONYI CSILLA, Annamari, a lányuk SIPOS ILKA, Nagymama (Anna), Gyuri anyja EGRI MÁRTA, Krisztina DOBÓ ENIKŐ, Veress elvtárs KARDOS RÓBERT, Balla főhadnagy MIKOLA GERGŐ, Bajko százados MARÓTI ATTILA, Barta MEGYERI ZOLTÁN, Jánoska HONTI GYÖRGY, Lajoska CSABAI CSONGOR, Két egyenruhás NAGY ROLAND és VESZPRÉMI DÁNIEL – Díszlettervező: ONDRASCHEK PÉTER, jelmeztervező: CSELÉNYI NÓRA

A színpadon megelevenedő rémálom nem a hazai történelmünk része. De biztos, hogy meg tudjuk úszni mindezt? Menjetek, nézzétek, Tatabánya nincs messze!

(Sipos Zoltán fotói)