Az évadtervi lukfoltozó, akiben mindenki megbízik
KULTURA.HU / 2024. MÁJUS 9.
Göttinger Pál több mint rendező: könnyű kezű színdarabokat ír, azokhoz nemritkán kultúrtörténeti ínyencségekkel teli műsorfüzetet állít össze, monodrámában játszik, sőt ha szükség van rá, be is ugrik (persze, csak a maga rendezte produkciókba), lazán utazik az improvizációban, és az operabeavatásnak is szakavatott mestere.
Göttinger Pál 1983-ban született Budapesten. Először énekelt, aztán bekerült a Magyar Rádió Gyerekstúdiójába, szerepelt számos hangjátékban, ezért nem meglepő, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész és színházrendező szakára is felvételizett. Diplomát az utóbbin szerzett 2007-ben, az osztályfőnöke Székely Gábor volt.
Szakmai gyakorlatát a poznańi Teatr Polskiban és a londoni Young Vicben töltötte. Rendezői oeuvre-jéből arra következtethetünk, hogy jó néhány drámaszöveggel és egy életre szerzett kortársír- meg kortársangoldráma-fertőzéssel tért haza a ködös Albionból, hiszen Dennis Kelly, Conor McPherson, Martin Crimp, Duncan Macmillan, és Jez Butterworth színdarabjait az ő rendezésében láthatta először a hazai közönség.
Az írek már korábban is jelen voltak az életében. Mint azt egy korábbi interjúban elmesélte: egy Dubliners-lemez az ő ír ősélménye, ami olyan mélyen beléivódott, hogy gimnazistaként ír zenekart alapított. Egy generáció még emlékszik arra, milyen volt a Firkin oszlopos tagjaként, ma már csak special guestként lehet őt elkapni a koncerteken.
Diplomarendezése Hamvai Kornél Pokol című drámája volt, ami nem pillanatnyi érdeklődését, hanem egyértelmű elköteleződését mutatta a kortárs magyar dráma iránt. Erdős Virág, Szabó Borbála, Varró Dániel, Esterházy Péter, Háy János, Vinnai András, Parti Nagy Lajos, Nényei Pál, Ivanyos Ambrus, Gerlóczy Márton, Jeney Zoltán, Dés Mihály, Kern András, Karafiáth Orsolya és Bella Máté, Grecsó Krisztián, Légrádi Gergely – nemritkán új színházi formanyelvet kereső – darabjainak ősbemutatói fűződnek a nevéhez.
Diplomarendezését egy ma már nem létező színházban, a Merlinben mutatták be, és az a színház, a Bárka sincs már, ahol a pályát alkalmazott rendezőként kezdte. Aztán jött a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Pesti Magyar Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, kétévenkénti váltással. 2019 óta szabadúszó, de már előtte is sokfelé feltűnt a neve a színlapokon. Dolgozott és dolgozik határon innen és túl, kőszínházakban, független társulatokkal, alkalmi társulásokkal, sőt szimfonikus zenekarokkal és kórusokkal.
Értő módon bánik mind a prózai, mind a zenés anyagokkal. Érzékeny a súlyos drámákra, és jó ízléssel viszi színre a legblődebb komédiát is. Dinyés Dániellel szinte missziósan bontja le az operákat rezervátumba záró kerítést. De ami a sokműfajúságnál is fontosabb: Göttingert nem csupán hívják, hanem vissza is hívják. Az a színházigazgató tehát, aki Göttingerre tesz, nyugodtan alhat. Meg az a fesztiváligazgató is, hiszen 2009 óta az Ördögkatlan munkatársa. (Mintha ez lenne a folytatása a Bárkának meg Kaposvárnak, hiszen mindegyik helyen Bérczes Lászlóval formálták az arculatot.)
Volt társulatvezető, ezért (is) tud gombhoz kabátot varrni, azaz színészben gondolkodni, adott színészekre írni. És pontosan tisztában van vele, mit ér ez a tudás. „Eleve felvillanyoz a gondolat, hogy megbíznak bennem ennyire, és látatlanban elvállalnak egy szerepet. Hogy tudják előre, hogy jól fognak járni, mert olyan lesz, ami nekik jól áll, ami személyre szabott kihívásokat tartogat, ami személyes sikert ígér. Utána ezt valóra is kell váltani persze, sok van még ilyenkor hátra. De már maga a bizalom a lehető legnagyobb inspiráció, ami az induláshoz kapható.”
Úgy fogalmaz: „minden skrupulus nélkül és nagy kedvvel foltozok be évadtervi lukakat, írok nagy szerepet valakinek, hozok helyzetbe másvalakit.” Kézjegye az empátia és a mindenféle negatív felhang nélküli alázat. „Az előadásaim oka mindig maga a színdarab, nem a rendezői eszme vagy vízió. Nem is gondolok magamra művészként, sok, általam egyébként nagyon tisztelt kollégámmal ellentétben, hanem csak suszterként. Alapanyag, kézbevétel, megmunkálás, és a végén egy előadás, ami könnyű, kézre álló, mindennapos használatra való. Oly használatos, mint az ekevas, ahogy Weöres mondja.”
Göttinger Pál színházi rendező Mentés másként videósorozatunkban arról is mesél, hogy miért érzi magát kakukktojásnak szakmájában és hogyan válhat valaki kulcsemberré a színházban.
A videót készítette: Száraz Eszter, Sófalvi-Kiss Csaba, Méhes Gábor.
forrás: https://kultura.hu/
