"Ezt a hajót egyfelé húzzuk" - interjú a Dante alapítóival, Gulyás Hermann Sándorral és Jászberényi Gáborral
Úgy állnak a kamera előtt, mint a profi modellek. Könnyű nekik, hiszen színészek! – jut eszünkbe Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor fotóit nézve. De vajon tényleg könnyű nekik?
A két színész tavaly az InStyle Men of the Year Értékteremtő kategória jelöltje volt. Húszéves barátságot tudhatnak a hátuk mögött, és többek között a Másik Produkciót, amivel eddig számos befogadóhelyen játszottak. Most azonban vettek egy nagy levegőt, és belevágtak a Dante Közösségi Alkotótér projektbe. Utóbbi kapcsán jelölték őket a díjra. Az azóta eltelt közel egy évben a srácok kettejük makacsságából, és egy köréjük szerveződő közösség erejéből, április 26-án a II. kerület Török utca 1-ben megnyitották a Dante Közösségi Alkotóteret.
Gulyás Hermann Sándor – vagy ahogy mindenki ismeri, Söndi – a jelölés idején csak a visszajelzésekből szűrte le, milyen fontos elismerés, ha egy ilyen díjra terjesztik föl őket.
– Bár még csak az elején voltunk a projektnek, ez mégis azt mutatta meg nekem, hogy vannak olyan emberek, van egy magazin, akiket meg tudunk szólítani, és érdemesnek tartanak minket arra, hogy jelöljenek – emlékezett vissza a színész, aki úgy érzi, izgalmas tanulási folyamat volt a közösségi munka, hiszen a férfiak jellemzően a saját ügyüknek tekintik a feladataikat. A Dante köré egy óriási közösség szerveződött, és amellett, hogy meg kellett tanulniuk a segítség elfogadását, meg kellett tanulniuk a feladatok delegálását is. – Mindenre igaz, hogy egy férfi szereti egyedül megoldani a dolgokat, legyen szó munkáról, betegségről vagy személyes kihívásról. Bármennyire makacs emberek is vagyunk, mindkettőnknek meg kellett tanulnunk, hogy ezt mi ketten nem fogjuk tudni egyedül megcsinálni – vallotta be.
– Nyolcadik éve működünk független színházi csapatként, és ez a csapat nemcsak a nézőkre hatott, hanem a környezetünkben lévő alkotókra is – vette át a szót Jászberényi Gábor. – Kialakult egy viszonylag széles művészi vonzáskör az általunk képviselt szellemiség körül. Izgalmas társaság: akad közöttük zenész, fotós, filmrendező, de lakatos és vízvezeték-szerelő is. Velük együtt, az ő önkéntes munkájukkal sikerült megnyitnunk a Dante Közösségi Alkotóteret.
Számukra mindemellett az volt a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát azzal a feladattal, amit vállalt. Nem volt ez másképp kettejükkel sem: kipróbált viszonyuk jelentette azt a szilárd alapot, amiből kinőtt a Dante. Barátságuk több mint húsz évre nyúlik vissza, annak minden velejárójával. Az élet hullámvölgyei és nagy pillanatai mind szerepet játszottak ebben a két évtizedben, hiszen ők ketten a legjobb barátok. Bármi történik, egymást hívják először.
– Vállaltuk a rizikót – árulta el Söndi. – Tudtuk, hogy fogunk veszekedni. De soha nem azon, hogy kiről hány fotó jelent meg a social médiában, vagy hogy kié az utolsó szó. Például a raktár méretén, na azon vitatkoztunk! Nem az volt a fontos, hogy kinek lesz igaza, hisz ezt a hajót egyfelé húzzuk. A kérdés az, hogy megállunk-e egy-egy kikötőnél, vagy csak odaintegetünk?
– Az egészen biztos, hogy jól kiegészítjük egymást – erősítette meg Gábor. – Sok mindent láttunk egymás életéből. Ez egy testvériség, minden fentjével és lentjével, amiben megengedhetjük a másikkal szemben a könyörtelen őszinteséget. A titkunk az, hogy soha nem finomkodtunk egymással. Ez nem egy szenvedélyektől mentes kapcsolat, de elvárjuk egymástól, hogy olyan mondatokkal segítsünk – akár a társulatvezetésben, akár az üzletvezetésben, akár színészként – amitől a másik jobbá válik.
Annak idején azért alapították a Másik Produkciót, mert ki voltak éhezve egymás munkájára. A közös munka során megtanulták egymást, hiszen mindketten képesek az előadás érdekében ölre menni. De mindig az ügyért, sosem önös érdekből. Ha csupán szakmai érdek kötné össze őket, már lehet, hogy nem is dolgoznának együtt. Azt is természetesnek érzik, hogy a Dante megnyílt.
– Bár az eszemmel tudom, hogy óriási dolog, hogy megnyitottunk, mégis amikor lejövök ide, azt érzem, hogy a Dante mindig is itt volt. Egy hónapja üzemelünk, de már visszajáró vendégeink is vannak. Volt koncert, kerekasztal-beszélgetés, színház, könyvbemutató, kiállításmegnyitó. Valóban nagyon izgalmas hely, és már nem kell hozzátenni, hogy ezt egyébként 210 önkéntes építette – ami persze nagyon fontos alapvetése a létünknek. Tesztelgetjük magunkat, hogyan működik az elképzelésünk, és tanuljuk, hogyan kell felépíteni a műsortervet, a programokat – sorolta Jászberényi Gábor.
Gulyás Hermann Sándor is úgy érzi, lassan elkezd „lábra állni a közös gyerek”. Nem véletlen a hasonlat, hiszen 9 hónapon keresztül zajlott az épület felújítása, tető alá hozása, a szükséges engedélyek beszerzése, és minden, ami előfeltétele az alkotói tér elindításának.
– Nem akarjuk, hogy olyan kép alakuljon ki rólunk, hogy itt két srác összehordta mások holmiját, abból építettek maguknak légvárat és lett, amilyen lett. Nagyon elfogult vagyok, emiatt a véleményem talán nem releváns. Kilenc hónapon keresztül nap mint nap itt voltunk bent, láttuk a változást – mondta Söndi.
Ez a változás a srácok fotósorozatán szintén láthatóvá vált, mindkettőjük férfias, vezető attitűdjét, új szerepkörét fejezi ki ez a képsorozat. A képeket szintén egy önkéntes alkotói csapat készítette, a fotós Aradi Nóra, a sminkes Magyar Bernadett, a fodrász pedig Ozsváth Dorottya. A lányok elképzelése egy klasszikus anyag készítése volt, Söndi és Gábor környezeti elemeit beemelve, így velük kapcsolatot teremtve. A fotón látható kellékek, valamint a szövegrészlet mind a fiúk előadásaiban, mind a Dantéban megtalálhatóak.
– Teljesen más, amikor ismerősök vesznek körbe egy ilyen munkánál. Betti a feleségem, Nóri munkáit ismertem Bettin keresztül. Időközben pedig kiderült, hogy Dorottyával látásból ismerjük egymást, hiszen amikor Zalaegerszegen játszottam, sok előadásomat látta – árulta el Söndi.
– Fontos volt, hogy ezekben a képekben legyen komolyság, legyen tréfa, és azt adja vissza, akik mi vagyunk. Persze, az is szempont, hogy vállalható legyen, mert néha elképesztő fotókat tudunk magunkról készíteni – nevetett Gábor. – Nem vagyok egy szelfibajnok, ezért külön hálás vagyok a lányoknak, hogy elkészültek ezek a szuper képek.
A fotósorozat azonban csupán egy újabb állomás a Dante alapítóinak életében, hiszen folyamatosan dolgoznak. Májusban és júniusban a színházi előadások mellett számos koncerttel, új kiállítássokkal, izgalmas kerekasztal-beszélgetésekkel várják a közönséget. A Dante programja itt érthető el.
A két színész tavaly az InStyle Men of the Year Értékteremtő kategória jelöltje volt. Húszéves barátságot tudhatnak a hátuk mögött, és többek között a Másik Produkciót, amivel eddig számos befogadóhelyen játszottak. Most azonban vettek egy nagy levegőt, és belevágtak a Dante Közösségi Alkotótér projektbe. Utóbbi kapcsán jelölték őket a díjra. Az azóta eltelt közel egy évben a srácok kettejük makacsságából, és egy köréjük szerveződő közösség erejéből, április 26-án a II. kerület Török utca 1-ben megnyitották a Dante Közösségi Alkotóteret.
Gulyás Hermann Sándor – vagy ahogy mindenki ismeri, Söndi – a jelölés idején csak a visszajelzésekből szűrte le, milyen fontos elismerés, ha egy ilyen díjra terjesztik föl őket.
– Bár még csak az elején voltunk a projektnek, ez mégis azt mutatta meg nekem, hogy vannak olyan emberek, van egy magazin, akiket meg tudunk szólítani, és érdemesnek tartanak minket arra, hogy jelöljenek – emlékezett vissza a színész, aki úgy érzi, izgalmas tanulási folyamat volt a közösségi munka, hiszen a férfiak jellemzően a saját ügyüknek tekintik a feladataikat. A Dante köré egy óriási közösség szerveződött, és amellett, hogy meg kellett tanulniuk a segítség elfogadását, meg kellett tanulniuk a feladatok delegálását is. – Mindenre igaz, hogy egy férfi szereti egyedül megoldani a dolgokat, legyen szó munkáról, betegségről vagy személyes kihívásról. Bármennyire makacs emberek is vagyunk, mindkettőnknek meg kellett tanulnunk, hogy ezt mi ketten nem fogjuk tudni egyedül megcsinálni – vallotta be.
– Nyolcadik éve működünk független színházi csapatként, és ez a csapat nemcsak a nézőkre hatott, hanem a környezetünkben lévő alkotókra is – vette át a szót Jászberényi Gábor. – Kialakult egy viszonylag széles művészi vonzáskör az általunk képviselt szellemiség körül. Izgalmas társaság: akad közöttük zenész, fotós, filmrendező, de lakatos és vízvezeték-szerelő is. Velük együtt, az ő önkéntes munkájukkal sikerült megnyitnunk a Dante Közösségi Alkotóteret.
Számukra mindemellett az volt a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát azzal a feladattal, amit vállalt. Nem volt ez másképp kettejükkel sem: kipróbált viszonyuk jelentette azt a szilárd alapot, amiből kinőtt a Dante. Barátságuk több mint húsz évre nyúlik vissza, annak minden velejárójával. Az élet hullámvölgyei és nagy pillanatai mind szerepet játszottak ebben a két évtizedben, hiszen ők ketten a legjobb barátok. Bármi történik, egymást hívják először.
– Vállaltuk a rizikót – árulta el Söndi. – Tudtuk, hogy fogunk veszekedni. De soha nem azon, hogy kiről hány fotó jelent meg a social médiában, vagy hogy kié az utolsó szó. Például a raktár méretén, na azon vitatkoztunk! Nem az volt a fontos, hogy kinek lesz igaza, hisz ezt a hajót egyfelé húzzuk. A kérdés az, hogy megállunk-e egy-egy kikötőnél, vagy csak odaintegetünk?
– Az egészen biztos, hogy jól kiegészítjük egymást – erősítette meg Gábor. – Sok mindent láttunk egymás életéből. Ez egy testvériség, minden fentjével és lentjével, amiben megengedhetjük a másikkal szemben a könyörtelen őszinteséget. A titkunk az, hogy soha nem finomkodtunk egymással. Ez nem egy szenvedélyektől mentes kapcsolat, de elvárjuk egymástól, hogy olyan mondatokkal segítsünk – akár a társulatvezetésben, akár az üzletvezetésben, akár színészként – amitől a másik jobbá válik.
Annak idején azért alapították a Másik Produkciót, mert ki voltak éhezve egymás munkájára. A közös munka során megtanulták egymást, hiszen mindketten képesek az előadás érdekében ölre menni. De mindig az ügyért, sosem önös érdekből. Ha csupán szakmai érdek kötné össze őket, már lehet, hogy nem is dolgoznának együtt. Azt is természetesnek érzik, hogy a Dante megnyílt.
– Bár az eszemmel tudom, hogy óriási dolog, hogy megnyitottunk, mégis amikor lejövök ide, azt érzem, hogy a Dante mindig is itt volt. Egy hónapja üzemelünk, de már visszajáró vendégeink is vannak. Volt koncert, kerekasztal-beszélgetés, színház, könyvbemutató, kiállításmegnyitó. Valóban nagyon izgalmas hely, és már nem kell hozzátenni, hogy ezt egyébként 210 önkéntes építette – ami persze nagyon fontos alapvetése a létünknek. Tesztelgetjük magunkat, hogyan működik az elképzelésünk, és tanuljuk, hogyan kell felépíteni a műsortervet, a programokat – sorolta Jászberényi Gábor.
Gulyás Hermann Sándor is úgy érzi, lassan elkezd „lábra állni a közös gyerek”. Nem véletlen a hasonlat, hiszen 9 hónapon keresztül zajlott az épület felújítása, tető alá hozása, a szükséges engedélyek beszerzése, és minden, ami előfeltétele az alkotói tér elindításának.
– Nem akarjuk, hogy olyan kép alakuljon ki rólunk, hogy itt két srác összehordta mások holmiját, abból építettek maguknak légvárat és lett, amilyen lett. Nagyon elfogult vagyok, emiatt a véleményem talán nem releváns. Kilenc hónapon keresztül nap mint nap itt voltunk bent, láttuk a változást – mondta Söndi.
Ez a változás a srácok fotósorozatán szintén láthatóvá vált, mindkettőjük férfias, vezető attitűdjét, új szerepkörét fejezi ki ez a képsorozat. A képeket szintén egy önkéntes alkotói csapat készítette, a fotós Aradi Nóra, a sminkes Magyar Bernadett, a fodrász pedig Ozsváth Dorottya. A lányok elképzelése egy klasszikus anyag készítése volt, Söndi és Gábor környezeti elemeit beemelve, így velük kapcsolatot teremtve. A fotón látható kellékek, valamint a szövegrészlet mind a fiúk előadásaiban, mind a Dantéban megtalálhatóak.
– Teljesen más, amikor ismerősök vesznek körbe egy ilyen munkánál. Betti a feleségem, Nóri munkáit ismertem Bettin keresztül. Időközben pedig kiderült, hogy Dorottyával látásból ismerjük egymást, hiszen amikor Zalaegerszegen játszottam, sok előadásomat látta – árulta el Söndi.
– Fontos volt, hogy ezekben a képekben legyen komolyság, legyen tréfa, és azt adja vissza, akik mi vagyunk. Persze, az is szempont, hogy vállalható legyen, mert néha elképesztő fotókat tudunk magunkról készíteni – nevetett Gábor. – Nem vagyok egy szelfibajnok, ezért külön hálás vagyok a lányoknak, hogy elkészültek ezek a szuper képek.
A fotósorozat azonban csupán egy újabb állomás a Dante alapítóinak életében, hiszen folyamatosan dolgoznak. Májusban és júniusban a színházi előadások mellett számos koncerttel, új kiállítássokkal, izgalmas kerekasztal-beszélgetésekkel várják a közönséget. A Dante programja itt érthető el.
forrás: https://www.instylemen.hu/