Bemutatnád a társulatot?
A Másik Produkció egy 8 éve működő független színházi csapat, amit a színházcsinálás szeretete hívott életre. Gulyás Herman Sándorral ketten hoztuk létre a társulatot. Éreztük, hogy a színészet mellett jó lenne szélesebb perspektívából is ránézni egy-egy színházi darabra. Előadásokban kezdtünk el gondolkodni, beleértve a dramaturgiát, a jelmeztervet, a díszlettervet is. Ennek az egyik eredménye lett Marie Jones Kövek című darabja, amit a kezdetek óta játszunk. Mi mindig kis terekben, 50-100 néző előtt hívtuk életre az előadásainkat, ami olyan bensőséges, mintha beinvitálnánk a nézőket a nappali szobánkba, ahol közösen történik valami szertartásszerű dolog. Én ezt szeretem a legjobban, amikor közösség kovácsolódik a nézőkből. Többnyire mindig készülünk valami plusszal az előadás után, ami kapcsolódik a darabhoz. Az alkotásaink nem megszokott módon beszélnek korunkat érintő problémákról. Egy-egy előadást szakmai beszélgetés is követ, amely az érintett témát szakértő segítségével is közelebb viszi a nézőkhöz. Ez a fajta gondolkodás bevonzott és megteremtett egy viszonylag széles nézőbázist és alkotói kört. Éreztük, hogy egy saját fix helyre van szükségünk. Mivel a független színházi pályázati támogatások megcsappantak, ezért azt láttuk, hogy strukturális változásra van szükség ahhoz, hogy egy független színház fenn tudjon maradni. Sok ingatlant megnéztük a Margit-negyedben, amíg rá nem bukkantunk erre a 300 négyzetméteres ingatlanra, aminek rögtön megéreztük a miliőjét. Nem csak játszóhelyet, hanem egy összművészeti menedékhelyet akartunk létrehozni, ahol a különböző művészeti ágak képviselői is meg tudnak mutatkozni, és ami a nézők számára is otthonos. Pályázatunkat piacképessé varázsoltuk, és mikor úgy éreztük, hogy ennek megfelel, akkor beadtuk a II. Kerületi Önkormányzathoz. Egy 100 fő befogadására alkalmas független és önfenntartó helyet akartunk létrehozni, amely a szűk stábbal együtt képes eltartani magát. Szándékunk, hogy az irodalom, a zene ugyanolyan erősen legyen jelen a programjaink között, mint a képzőművészet, illetve a kerekasztal-beszélgetések.
Teljes átalakítást igényelt a hely?
Nem jöhetett volna létre a DANTE anélkül az összefogás nélkül, ami körülvett minket. Egy építész csapat felajánlotta a segítségét, illetve óriási önkéntes csapat állt az ügyünk mellé. Közösségi finanszírozási kampányt hirdettünk meg. Az első kalapácsütés többek között Deák Kristóf rendező, Szabó Simon színész, a Honeybeast zenekar, Jankovics Péter humorista, színész társaságában történt, akik a romokon keresztül vezették körbe a nézőket. Egyre nagyobbra duzzadt a támogató körünk. Éreztük, hogy már nemcsak nekünk fontos a DANTE ügye, hanem másoknak is. A megnyitó napján 210 önkéntesünk volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen sok önkéntes segítségével épült meg a hely. Volt, aki eszközzel, volt, aki munkával támogatott minket. Reményteli volt, amikor tömegével jöttek az önkéntesek. Hatalmas tanulási folyamat volt mindennek a koordinálása. Azt gondolom, hogy nem kimondottan nekünk szól az a közösségi összefogás, ahogy létrejött a DANTE. Úgy látom, hogy kortünetként mutatkozik meg az, hogy szükség van mikroközösségekre, amelyek nem valamivel szemben fogalmazzák meg saját magukat, hanem valami érték mellett.
Befogadó színházként is működik a DANTE?
Igen, erre is van törekvés. A Csőrike nem hal meg című előadást a Holdongolf projekt csapata adta elő nálunk. A darab párkapcsolati témáról szól, ami után Peller Marianna íróval és dr. Bánki György pszichiáterrel beszélgettek a nézők. Az elmúlt pár hét alatt volt már több színházi előadásunk, koncertek, könyvbemutató, illetve jelenleg Tarján Zsófi kiállítása nézhető meg.
Hogyan jellemeznéd az önkormányzattal az együttműködéseteket?
Rendkívüli hozzáállást tapasztaltunk az önkormányzat részéről. A Margit-negyed program önmagában egy remek kezdeményezés, melynek célja a kihasználatlan önkormányzati ingatlanok bérbeadás útján történő hasznosítása, valamint magas színvonalú kulturális és társadalmi célú tevékenység, kereskedelmi és szolgáltatói réteg bevonzása. Az ügyintézések során mindenben a segítségünkre voltak az önkormányzat dolgozói. Örsi Gergely polgármester gyakorta meglátogatott minket, részt vett a közösségi finanszírozó kampányeseményünkön is. A polgármester úr által vezetett helytörténeti séta egyik állomása lett a DANTE, mivel érdekes a története.
Mit lehet tudni a hely történetéről?
Az épület egy 13. századi templomra épült. Az 1800-as évek közepétől elmegyógyintézet működött itt, majd feltehetőleg bordélyház. A ’80-as években Emi néni pinceborozója fogadta a vendégeket egészen a 2000-es évekig, majd üresen állt a hely. Emi néni unokája meglátogatott minket, rengeteg fotót hozott az egykor népszerű borozóról. Nyáron szeretnénk egy Emi néni emléknapot tartani, amikor a vendégeket kocsonyával, fröccsel kínáljuk meg.
Milyen hosszú távú terveket szeretnétek megvalósítani?
Mindvégig azt szeretnénk beteljesíteni, hogy széles spektrumú arculattal rendelkező, önfenntartó, független színházként tudjunk működni. Keddtől vasárnapig vagyunk nyitva, nyáron szerdán, pénteken és szombaton lesz kulturális eseményünk, szeptembertől pedig minden nap kínálunk programot. Van olvasószobánk, amely a csendesebb elmélyülésre alkalmas. Európában több ilyen, a DANTÉ-hoz hasonló léptékű és gondolkodású hely van. Hosszú távú tervem, hogy testvérszínházi megállapodás keretében bekapcsolódjunk Európa színházi vérkeringésébe. Szeretnénk pár hétre színházi társulatot fogadni Berlinből, Amszterdamból, Rómából vagy épp New Yorkból, és ugyanígy, mi is meglátogatnánk őket külföldön. A nemzetközi piacon való megjelenés hatalmas fejlődési lehetőséget jelentene a számunkra.
Miért pont a DANTE nevet vette fel a hely?
A Pécsi Színházi Országos Találkozó idején a Café Dante volt a második otthona a teljes hazai színházi társadalomnak. Ez pezsgő, kulturális élettel teli menedéke, találkozóhelye volt a színházcsinálóknak, a filmeseknek, a művészeknek. A nagyközönség által ismert Dante korának „punk rockere” volt, egy nyelvi zseni, pofátlan, bátor, csodálatos szimbólumokkal dolgozó, korára reflektáló írófejedelem. Ez a két érv inspirált minket abban, hogy a közösségi alkotóterünknek ezt a nevet adjuk. Elmúltunk 40 évesek, és azt éreztük, hogy belebukni is jobb, mint nem csinálni meg azt, amire a legjobban vágyunk. Az a közösségi összefogás, ami a DANTE létrejöttét kísérte, az minden álmunkat felülmúlta. Nincs más dolgunk, mint jól működtetni ezt a csodás közösségi alkotóteret, amely színes programokkal várja a közönséget.
forrás: https://mybuda.hu/
