Együtt a független színházi világ legjava

– 2024 szeptemberétől új csapat költözik az Átriumba

Szeptembertől új korszak kezdődik az Átrium épületében. A Kultúrbrigád idei évada volt az utolsó, a közönség számára pedig egy időre kérdésessé vált, vajon mi lesz az épülettel, továbbra is színházként funkcionál-e. Mint májusban kiderült, szeptembertől újonnan alakuló társulás veszi át az üzemeltetést: Pintér Béla és Társulata, az Orlai Produkciós Iroda, a Delta Produkció, a FÜGE Produkció és a Dumaszínház.

Kis pinceszínházakból, apró játszóhelyekből nem lehet gazdaságosan működő színházi modellt működtetni, a nagyobb férőhelyek java része pedig állami vagy önkormányzati tulajdonban van – így volt ez már tizenkét évvel ezelőtt is. 2012-ben vette meg Gauder Milán és a Csiby Éva–Lakatos Péter házaspár a budapesti Margit-negyedben az Átrium épületét, hogy ezzel segítse a kisebb, független és progresszív színházi vonalat képviselő társulatokat. Az egykor moziként működő Átrium épületére összművészeti központként tekintettek, ahol kedvező bérleti konstrukcióban játszhatnak a magas művészi értéket képviselő társulatok. Az Átrium különlegességét a férőhelyszám is adja: 300-350 fős színházat keveset találunk az országban. Az elmúlt évek során az összművészeti helyszín több társulatnak adott otthont, 2017-től idén július közepéig a Kultúrbrigád csapata „lakik” itt.

– Nagyon sajnáljuk, hogy a Kultúrbrigád kiköltözik, nem haraggal váltunk el, ugyanakkor izgatottan várjuk az új társulatokat – kezdi Csiby Éva társtulajdonos. – Az első öt évben, 2012-2017 között is befogadó színházként működött az Átrium, akkor Magács László vezetésével. Már akkor játszott itt például Pintér Béla, de a Kultúrbrigád is. Az Átrium színességét, érdekességét adja, hogy többféle helyről jöhetnek az alkotók.

Így lesz ez az idén ősszel kezdődő új „időszámításban” is. Arról, hogy kik legyenek az új lakók, régóta beszélgettek, gondolkodtak a tulajdonosok, színházi szakemberek. Az ugyanis, hogy a Kultúrbrigád nem tudja hosszú távon folytatni, már néhány éve sejthető volt, emlékeznek vissza a tulajdonosok. 2022 nyarán fogyott el először a pénz. – A világjárvány utáni újrafelállás – már taotámogatások nélkül – nehéz volt, főleg, ha el is maradtak darabok, mert például az egyik színész covidos lett. Döcögősen ment 2021-22 tavasza, a csapat bedobta a törölközőt, ám akkor a spontán gyűjtéssel összejött 150 millió forint – emlékszik vissza Gauder Milán társtulajdonos. – De nem lehetett ennyire gyorsan újravarrni a kabátot. Ennyi pénzből nem fenntartható a működés, hosszú távon csak az működik, ha a repertoáron több, erősebben futó darab megy, ami minden este megtölti a színházat. Lélekben készültünk rá, hogy ez a döntés megszületik a Kultúrbrigád részéről, ezért szerettük volna mihamarabb megtalálni a legjobb megoldást.

Új névként megjelent a Dumaszínház, akik havonta plusz néhány estén megtöltötték az Átriumot. Mikorra a Kultúrbrigád belefáradt a misszióba, és bejelentették, ez az utolsó évad, a hír pedig szárnyra kapott, többen megkeresték a tulajdonosokat: – Önjelölt producerek ajánlgatták megvételre a darabjaikat, csakhogy mi nem akartuk azokat megvenni, hiszen nem vagyunk producerek. Szerettük volna a korábban, már az induláskor eltervezett vonalat vinni: független, progresszív, művészdarabokkal megtölteni az Átriumot – mondja Milán.

Függetlenek kerestetnek

Tárgyalások kezdődtek, a tulajdonosok megkeresték Pintér Bélát, akivel már több évtizedre nyúlik vissza az ismertség; Rozgonyi-Kulcsár Viktóriát, a FÜGE Produkció elnökét, a Jurányi Ház megálmodóját. – Tizenkét évvel ezelőtt, amikor Milán és Éváék megvásárolták az épületet, már volt egy hasonló beszélgetésünk – meséli Rozgonyi-Kulcsár Viktória. – Pintér Béla neve akkor is az elsők között hangzott el.

Pintér Béla és Társulata nem csak a régi ismertség okán bólintott rá hamar a lehetőségre. Az évad végéig, június 26-ig az Újpest Rendezvénytérben (UP) játszó társulat szívesen tért vissza Budára.

– Szerettük Újpestet is, de az már kérdésessé vált – főleg az évad végén –, hogy vajon hosszú távon mennyire rentábilis egy ekkora színháztermet bérelnünk – magyarázza Horváth Lili, a Pintér Béla és Társulata kommunikációs vezetője. – Figyelembe kell vennünk az anyagiakat is, hiszen évente csak egy bemutatót tartunk, a többi jegybevételt a korábban bemutatott előadások, köztük tíz, húsz évvel ezelőtt bemutatott darabok továbbjátszásából kell megteremtenünk. Biztonságot ad továbbá a tudat, hogy az épület nem állami vagy önkormányzati, hanem magánkézben van. Méretre is „jobban áll” nekünk az Átrium, korábban játszottunk már ott, jól ismerjük a helyet, örülünk, hogy visszatérhetünk a Margit-negyedbe.

Az új beköltözők hasonló produceri szemlélettel dolgozó függetlenek, véli Rozgonyi-Kulcsár Viktória, akik mind a piacról élnek meg, a költségvetést csak időnként egészíti ki – némi szerencsével – pályázati állami vagy önkormányzati támogatás. – A rendszer felállításában, az ötletelésben, a fenntartható működés kidolgozásában szerettem volna csak segíteni. Az én mozgatórugóm a szakmai együttműködés, így itt is egyértelműen azt tudtam elképzelni. A szerepem elsősorban a kollaborálás összehangolása, az üzemeltetés beindítása, de elképzelhető, hogy gondolkodunk FÜGE-előadásokban vagy koprodukciókban is a későbbiekben, amelyek túlnőnek a Jurányi Ház keretein – mondja a FÜGE elnöke. – Azon elv vezérelt, hogy mentsük meg ezt az értékes teret, ami bár küzd néhány gyermekbetegséggel, de a budai kulturális élet fontos helyszíne. Megőrizve az elmúlt tizenkét év szellemiségét, nyissuk ki újra az Átriumot, legyen nyitott a most beköltöző „ötösfogaton” kívül a nagy színpadért kiáltó független formációk számára is!

Ismerkedésről szól majd az első évad

Abban a tulajdonosok és a beköltözők is mind egyetértenek, hogy 2024-25 az építkezésről szól majd. – Az első évadban arra vállalkozunk, hogy új lakókként megismerjük a lehetőségeinket, a körülöttünk lévő támogatói és nézői, művészeti közeget, az első gazdálkodási év számait – magyarázza Rozgonyi-Kulcsár Viktória. – Persze szeretnénk kapcsolódni is egymáshoz, és a későbbiekben gondolkodunk koprodukciókban, közös pályázati felhívásban – tartalmi szempontból a fő vezérelvünk a kortárs magyar dráma.

A Delta Produkció ügyvezetője, Gerlóczi Judit is hasonlóképpen tervez: – Annak a „szellemi minőségnek”, amit eddig is biztosítottunk a munkánkban, minden helyszínen ugyanazt a színvonalat kell nyújtania. Most az a feladatunk, hogy előadásainkat az új helyszín adottságaihoz mérten, terveinket pedig a csapatokkal összhangban gondoljuk újra. Inspiratív közös munkára számítunk. Bízunk benne, hogy ennek eredményeképpen az üzleti és piacképes gondolkozás, ami minket jellemez, még inkább elmélyülhet, jobban kiteljesedhet.

– Kétirányú munka áll előttünk – veszi át a szót Virányi Orsolya, a Delta Produkció kommunikációs vezetője. – Egyrészt szeretnénk specifikus, kifejezetten ide tervezett tartalmat létrehozni úgy, hogy az a saját krédónk szerint bővítse a repertoárunkat. Ezen kívül meg kell néznünk, mi az, amit a meglévő darabjaink közül átemelhetünk. Azt már biztosan tudjuk, hogy Operabeavató című produkciónk egyik sorozatát kimondottan az Átrium színpadára varázsoljuk újjá. Mellette maradunk a Magyar Zene Házában is, ahogyan egyéb előadásainkkal a Centrál Színház és az Eötvös 10 színpadán. Első körben saját működésünk alapjait, az összhangot kell megteremteni most az új helyen. Erre az évadra ismerkedésként és építkezésként tekintünk.

Pintér Béláék számára már nagyobb munka lesz a költözés, hiszen az újpesti játszóhelyről minden darabjukat átviszik, miközben szeptemberben már bemutatóra is készülnek. Az Idegen Test című darabot Pintér Béla írja és rendezi, és már kifejezetten ide, erre a helyszínre tervezve jön létre az előadás. – Korábban több darabot játszottunk már az Átriumban, ezek visszaalakítása nem lesz nagy munka, de néhány előadás már komolyabb tervezést, átalakítást igényel. Igaz, nem ismeretlen előttünk az efféle munka, a Szkénéből az UP-ba is terveztünk már hasonlót... Technikai, díszletet érintő kérdések ezek, jelenleg több árajánlatot is várunk, nem tudjuk, hol áll meg a költségvetés, de lesz olyan darab is, ahol minimális rendezői változtatással oldjuk meg az új térbe való adaptálást – mondja Horváth Lili. – Azokon a darabokon kell sokat dolgozni, amelyeket kifejezetten Újpestre terveztünk, ebből öt is van; mindeközben pedig hamarosan kezdődnek az új előadás olvasópróbái is. Természetesen várjuk a többiekkel való közös munkát, a koprodukciókat is, de az első év nálunk is arról szól majd, hogy belakjuk az Átriumot.

Ugyanaz az értékrend, új művészeti kísérletek

Az Orlai Produkció életében nem jelent alapvető változást az Átriumos együttműködés. Nem költöznek sehová, az évad második felétől, maximum egy-két este játszanak majd, mint azt Orlai Tibor mondja, e három helyszín repertoárját, profilját, előadásszámát semmilyen szempontból nem befolyásolja az Átrium működési konstrukciója. – Mivel nem váltunk játszóhelyet, továbbra is megmarad budapesti bázisként a Belvárosi Színház és a 6szín, valamint a Jurányi. Terveinkben viszont szerepel, hogy valamikor az évad második felében átkerül az Átriumba – természetesen körültekintően adaptálva az új térre – néhány olyan produkció, amelyet jelenleg a Jurányiban játszunk – magyarázza a producer. – Az Orlai Produkció kizárólag a repertoárbővítés, újabb művészi kísérletek felől közelít ehhez az együttműködéshez. Nagyon fontos, hogy az Átriumnak egységes arculata legyen, azzal együtt is, hogy a működése konzorciálissá alakul. Számunkra először az az érdekes feladat és kihívás, hogy hogyan tudjuk áthelyezni, adaptálni az új térbe bizonyos rétegszínházi előadásainkat – amelyeknek ezidáig a Jurányi volt a kizárólagos otthona –, a későbbiekben pedig kifejezetten ebbe a térbe álmodunk új rétegprodukciókat. Szeretnénk megvárni az új arculat kialakulását, hogy oda illő, az ottani előadásokkal komplementer rétegszínházi előadással jelenjünk meg az Átriumban. Személyesen engem nagyon izgatna egy olyan produkció, ami az együttműködésben részt vevő szervezetek együttes közös bemutatója lenne. Ezt akár egy-két évadon belül kivitelezhetőnek tartanám.

A Dumaszínház sem költözik át teljesen a Corvin-negyedből a Budára, oszlatja el a kételyeket Litkai Gergely, a Dumaszínház produkciós vezetője. – Ami előadásunk korábban is az Átriumban futott, az marad, ahogyan a többi játszóhelyünkről sem költözünk el. Ismerős a helyzet abból a szempontból is, hogy kikkel leszünk együtt: volt koprodukciónk korábban Orlaival és a Fügével is, reméljük, a jövőben is lesz, és persze a többiekkel is. A Delta Operabeavatója nagy kedvencem, az pedig külön öröm, hogy talán nagyobb eséllyel kapunk jegyet Pintér Béla előadásra – mondja a humorista.

Együtt a független színházi világ krémje

Az Orlai Produkciót fennállása óta meghatározzák a koprodukciók, a független társulatokkal létrehozott előadások. – Hiszünk a közös munkában, működésünk a kezdetek óta erre épül. Természetesen elemezhetnénk ezt a költséghatékonyság szempontjából is, de mindezt felülírja az a komoly művészi hozadék, amely a koprodukcióból származik. Megtisztelő egy ilyen rangos konzorcium tagjának lenni és új, bizonyos szempontból nyitottabb formákban gondolkodni, közösen keresni új gazdasági és művészi utakat. A FÜGÉ-vel már tizenöt évre tekint vissza az együttműködésünk – a Jurányiban az elsők között voltunk, akik közös produkciókban gondolkodtak –, a Dumaszínházzal is évek óta vannak közös projektjeink, az új partnerekkel pedig kíváncsian várom a munkát – mondja a producer.

Az új helyzet keserédes érzéseket kelt Litkai Gergelyben, aki, mint mondja, rendszeres látogató volt a Margit körúti épületben már a Kultúrbrigád működése alatt is: – Nagyon szerettem az átriumos előadásokat, gyakran jártunk ide a családdal. Kettős érzés van bennem, mert sajnálom, hogy egy csodálatos színházi korszak véget ér, ugyanakkor örülök, hogy az épület továbbra is művészettel telik meg, nem valami egészen más célra használják majd. Jó lesz a többi független, magánfenntartású társulattal együtt dolgozni itt, legalább mentálisan is támogatjuk egymást – reménykedik Gergely.

A társtulajdonosok bizakodnak, az üzleti modell pedig marad: továbbra is kedvező feltételeket biztosítanak, ám egyéb összeggel nem támogatják a társulatokat, és nem szólnak bele azok munkájába sem. – A független színházi világ krémje áll itt most össze – mondja Gauder Milán. – Az viszont némi csalódottsággal tölt el, hogy több mint egy évtizede is ugyanezekkel a nevekkel terveztük megtölteni az Átriumot. Hol az új Pintér Béla, hol a harmincas színházi generáció? Persze tudom, nem mozognak könnyű pályán a fiatalok, a tizennégy éve uralkodó kultúrpolitika, a tao eltörlése, a 27 százalékos áfa miatt nehezen fenntartható a független üzleti modell. Hiszen hogy kérhet el egy-egy előadásért 18-20 ezer forintot az előadó, ha a kőszínházakban – akik 600 milliós–6 milliárdos önkormányzati vagy állami támogatásból élnek – az előadások 6-8 ezer forinttól is elérhetőek?

Csiby Éva is optimista: – Remélem, látjuk még máshol a Kultúrbrigád sikeres darabjait. Az öröm pedig, amivel a kerületi lakosok, a Margit-negyed közössége fogadja az új beköltözőket, a lelkesedés, amit a társulatokon látok, véleményem szerint kitart. Szeretném, ha az Átrium továbbra is élénk kulturális helyszín maradna.

forrás: https://www.artisbusiness.hu