Gyakran éreztük azt, hogy elítélnek minket, csak azért, mert a Nemzeti Színház tagjai vagyunk

Barta Ágnes és Mészáros Martin házasok, mindketten határon túli családból jönnek: Barta Ágnes Erdélyben, Mészáros Martin a Vajdaságban nőtt fel. Mindketten a Kaposvári Egyetemen diplomáztak, Barta Ágnes Vidnyánszky Attila, Mészáros Martin Uray Péter osztályába járt, majd mindketten Vidnyánszky hívására szerződtek a Nemzeti Színházba is, ahol idén – a gyakorlati évekkel együtt – közel tíz év után felmondtak.

A távozásuk okai mellett arról beszéltek a Telexnek, hogy nemzetis színészekként milyen dilemmákkal szembesültek, ha szerettek volna bizonyos ügyekben megnyilvánulni; miért gondolják, hogy gyakran ítélték meg őket igazságtalanul pusztán a munkahelyük miatt; és miért érezték magukat izolálva a magyar színházi szakmától.

Kezdjük a végéről: miért mondtatok fel?

Barta Ágnes: A felmondás gondolata nagyjából három éve motoszkált már bennünk. Azt éreztük, nem biztos, hogy továbbra is ez a mi utunk, hogy itt találnak meg minket majd a legjobb feladatok. De a döntésnek több összetevője volt, a szakmai okokon túl a lelki egészségünk és a mentális jóllétünk miatt is úgy gondoltuk, hogy ezt meg kell lépnünk. Számomra nagyon sok szempontból terhes volt már az utolsó időszak.

A Nemzeti Színházból egyszerre nyolc tag távozik, köztük a két megsérült színész, a nyilvánosság ezért erősen arra gyanakodott, hogy a felmondások kiváltó oka a novemberi, súlyos színpadi baleset volt.

B. Á.: Igen, a baleset tényleg hatalmas törést okozott bennünk, ezt nem lehet eltagadni. De az igazi bizalomvesztést nem a baleset okozta, hanem az, ami azután zajlott a színházban. Ha elüt egy embert az autó, az szörnyű, de ha mások ezt karba tett kézzel nézik, és ott hagyják az út szélén, az igazi tragédia, és én azt gondolom, hogy ebben az esetben ilyesmi történt.

A társulat hogyan kezelte mindezt?

B. Á.: Mi csak a magunk nevében tudunk beszélni. Amikor a társulaton belül volt olyan fórum, ahol elmondhattuk a véleményünket, vagy megfogalmazhattuk a kritikáinkat, mi sokszor megtettük. Ha valaki tagja egy közösségnek, akkor szerintem van felelőssége abban, hogy a személyével, a munkájával, a véleményével hogyan alakítja azt. Mi viszont az utóbbi időben ebben veszítettük el a hitünket a Nemzetiben. Azt éreztük, hogy mostohagyerekké váltunk a saját színházunkban a véleményünk miatt, és már nem volt értelme annak, hogy bármit mondjunk, vagy bármit képviseljünk.

Így a felmondásunk is egyfajta véleménynyilvánítás, és annak jelzése, hogy már túl sok dologgal nem tudtunk együtt menni.

Három év hosszú idő. Mit mérlegeltetek ezalatt?

Mészáros Martin: Voltak olyan munkáink a Nemzetiben, amiket nagyon szerettünk, amik szakmailag olyasmit adtak, ami miatt valaki színész akar lenni. Hosszú évekig nagyon gördülékenyen ment a közös munka Attilával, könnyen és kényelmesen tudtunk vele együtt dolgozni, és a társulat nagy részével is jól kijöttünk. A Woyzecket és a Rocco és fivéreit például nagyon fontos munkáimnak tartom, az utóbbi rímelt kissé az életünkre is: vidékről fővárosba elszármazott fiatalok, a szegregáció és a be nem illeszkedés, a megbocsátás és a meg nem bocsátás problémái.

B. Á.: Nekem is több nagyon jó élményem van a Nemzetiből, az egyik pont a legelső szerepem, a Psyché, amit Attila rendezett – ez mindig fontos sarokpontja lesz az életemnek. A Rocco nekem is sokat adott. Attilával hamar elkezdtük érteni egymás nyelvét, és ez egy ideig biztosan hiányozni fog. Szerintem szép, monumentális előadásokat lehet létrehozni azon a színházi nyelven, amit ő képvisel, és azt is megértem, hogy fájdalmas, ha ezt folyton elvitatják tőle.

M. M.: Mi mégis azt mérlegeltük, hogy szakmailag hová vezet az, hogy a Nemzetiben viszonylag izolálódtunk a magyar színházi szakmától; mert tény, hogy nagyon kevés magyar rendezővel dolgoztunk együtt: lényegében csak Zsótér Sándorral, ifj. Vidnyánszky Attilával, Csiszár Imrével és Berettyán Nándival. De a külföldi rendezők közül is esetleges volt, hogy visszatérnek-e hozzánk, vagy soha többé nem látjuk őket, így velük sem tudott kialakulni egy hosszabb távú munkakapcsolat. Pedig óriási kíváncsiság és éhség van bennünk más rendezők és más munkafolyamatok iránt.

Harmincévesek vagyunk, és a hazai színházi szakmából alig-alig ismerünk másokat.

B. Á.: Fontos pillanat volt egyébként a Telexnek az On the Spot tagjaival készült év eleji videója is. Amikor a végén Fábián Tamás azt kérdezte tőlük, hogy mit üzennek a pályakezdő újságíróknak, Cseke Eszter azt válaszolta, vegyék észre, hogy mi az, ami már nem szolgálja őket, és ha közel érzik magukat a kiégéshez, azelőtt lépjenek, mielőtt késő lesz.

M. M.: Ez egy paradigmaváltó mondat volt, jó időben jött és teljesen magunkra ismertünk ebben.

Pályakezdőként milyen érzésekkel szerződtetek a Nemzetibe? 2017–2018-ban járunk, ekkor már évekkel túl voltunk a hangos igazgatóváltáson, de még innen a még hangosabb SZFE-konfliktuson, viszont az intézmény az első számú jelképe volt a kulturális és politikai megosztottságnak.

B.Á.: Bennem nagyon vegyes érzések voltak ezzel kapcsolatban. Egyrészt iszonyúan megtisztelő volt Törőcsik Marival, Udvaros Dorottyával, Bánsági Ildikóval, Blaskó Péterrel és Nagy Marival egy társulatba kerülni, és fantasztikus lehetőségnek tartottam, hogy tanulhatok tőlük, és a színpadon a szemükbe nézhetek. Másrészt nagyon korán érzékeltem a politikai kitettségünket is, vagyis azt, hogy kicsit mindig ezen a szűrőn keresztül néznek minket. Nagyon nehéz volt, és a mai napig nagyon nehéz megtalálni azt, hogy mire és hogyan kell reagálnunk, vagy hogyan kezeljük azt, amikor igazságtalanul ítélnek meg minket pusztán azért, mert a Nemzeti Színház tagjai vagyunk. Mikor mondhatjuk, hogy ebben már nem tudunk részt venni? Vagy hogyan mondjunk bizonyos helyzetekről bármit úgy, hogy nem is látjuk át azt a helyzetet? Esetleg egyszerűen azt gondoljuk róla, hogy ez nem a mi ügyünk. Ezeknek a kétségeknek sok fázisa volt a közel tíz év alatt, és én mostanra sem találtam rájuk igazi megoldást.

M. M.: Az egyetem idején nagyon jó feladataim és fontos emberi találkozásaim voltak a Nemzetiben, és szerintem egy pályakezdőnek elsősorban azt kell mérlegelnie, hogy milyen szakmai kihívások várnak rá egy helyen. Amikor felmerült az oda szerződés lehetősége, ennek a politikai vetületeivel én nem szerettem volna foglalkozni. Szerintem borzasztó, hogy egy huszonéves fiatal színésznek ilyen dilemmákkal kell szembesülnie.

Most sem az első megkeresésünkre vállaltátok el ezt az interjút.

M. M.: Az alapvető probléma az, hogy nagyon nehéz bizonyos ügyekről tisztán beszélni. Mikor a Nemzetivel kapcsolatban történt valamilyen nagy port kavaró közéleti dolog, előfordult, hogy számonkértek bennünket, hogy miért nem nyilvánulunk meg, miért nem emeljük fel a hangunkat. De közben olyan szintre züllött le a közbeszéd az elmúlt néhány évben, és a kulturális életben olyan hangulat alakult ki, amiben már semmilyen véleményt nem lehet árnyalni. Ha tíz dologból kilenccel egyetértesz, eggyel viszont nem, akkor ezt az egyet fogják kiemelni. Ilyenkor mérlegre teszed, hogy be akarsz-e szállni a pálya széléről való bekiabálásba, ami ráadásul általában nagyon alpári, és nagyon nem illik a kultúrához. És sokszor félinformációkból tájékozódva kell véleményt formálni.

B. Á.: Nem lehet azt mondani, hogy ezzel és ezzel egyetértek, ezzel és ezzel viszont nem. Az utóbbi időben különösen azt éreztem, hogy az újságírók is csak ki akartak préselni belőlünk bizonyos mondatokat, amiket ők hallani akartak, mást pedig nem mondhattunk. Mintha csak teljes mellszélességgel lehetne kiállni emberek és ügyek mellett, nem szemlélhetsz valamit kritikusan.

Ezért az, hogy most nem vagyunk senki kölykei, egy kényelmesebb pozíció.

Sokáig azt hittem, hogy mindenáron tartoznom kell valahova, pedig ha nem tartozol senkinek teljes elszámolással, akkor sokkal szabadabban beszélhetsz. Számomra az a járható út, hogy csak szakmailag, vagy bizonyos ügyek mellett köteleződöm el, nem pedig személyek mellett.

M. M.: Közben gyakran éreztük azt, hogy ítélkezők és számonkérők velünk, pusztán azért, mert a Nemzeti Színház tagjai vagyunk. De találkoztunk olyan szakmabelivel is, aki azt hitte, hogy a Nemzetiben csak olyan előadások mennek, amikben buggyos gatyás népviseletben játszunk, és azóta is kitart a véleménye mellett.

Az utóbbi években a költői színház mellé azért néha bekerült a buggyos gatya is.

B. Á.: Igen, és szerintem ezzel sincs semmi gond. De én azért sem adtam eddig interjút – pedig tényleg szinte mindenhonnan megkerestek –, mert nem szerettem volna erős érzelmi befolyásoltság alatt beszélni. Tíz évet töltöttünk a Nemzetiben, fájdalmak, örömök, az életünk nagy fordulópontjai kötődnek hozzá, ezért nem tudok csupán észérvek alapján beszélni róla, a Nemzetihez vagy az igazgatóhoz való viszonyomat képtelen vagyok száraz mondatokban elmesélni.

Nem tudjuk megtagadni az elmúlt tíz évet, és nem fogunk visszaköpni rá.

Több kollégát nagyon tisztelünk ott, de vannak, akikkel már nem tudunk többé közösséget vállalni, sem emberileg, sem szakmailag. Mostantól az egyik legnagyobb feladatom az lesz, hogy ne úgy határozzam meg magam, mint a Nemzeti egykori tagját, és azt sem akarom, hogy ezután még évekig kelljen arra a kérdésre válaszolnom, hogy milyen hatással volt az életemre Vidnyánszky Attila.

M. M.: Vagyis nem szeretnénk, ha az identitásunk meghatározó részét képezné, hogy mi vagyunk azok a színészek, akik felmondtak a Nemzetiben.

Az egyeztetések során Ági az egyik üzenetében azt írta, „nem félek”. Az eddigi tapasztalataim alapján a legnagyobb hatalmú színházi vezető közelében lévőktől ritkán hangzik el ez a mondat.

B. Á.: Amikor közvetlenül a baleset után megkeresett több újságíró, én is nagyon meg voltam ijedve és féltem. Tudom, hogy sokan félnek. Én mégis azt remélem, hogy valójában nincs okunk félni, csak a félelmeink egy részét felnagyítjuk.

Az, hogy Udvaros Dorottyával nem hosszabbított szerződést Vidnyánszky Attila, hatással volt a döntésetekre?

M. M.: Dorottya mindkettőnk számára nagyon fontos ember, igazi szakmai mentor, én legalábbis mindig elsőként kérem ki a véleményét. De mi előbb mondtunk fel, mint ahogy kiderült, hogy nem marad a színháznál.

B. Á.: A távozása nagy veszteség a Nemzetinek, de Dorka fantasztikus színésznő, ő jól lesz, és mindig lesz munkája. Nagy pazarlás elengedni őt egy társulattól.

A felmondásotokhoz mit szólt a szakma? Milyen üzeneteket kaptatok?

M. M.: Rengeteg üzenetet kaptunk, és sokan neveztek minket nagyon bátornak.

B. Á.: És sokan nagyon hülyének. Féltettek minket, mert nehéz most elhelyezkedni, és kevés lehetőségük van a színészeknek.

M.M.: Tény, hogy felrúgtunk egy biztos egzisztenciát, amivel egy olyan szakaszba lép az életünk, amikor ismét szinte a nulláról kell építkeznünk, és ez valószínűleg sok kihívással és nehézséggel jár majd. Vagy talán nem egészen a nulláról, mert valamennyi rutin és magabiztosság azért már van bennünk.

A következő időszakra mik a terveitek?

M. M.: Szabadúszók leszünk. Még hónapokkal a felmondásunk előtt elkezdtünk dolgozni azon, hogy függetlenül a Nemzetitől, Ágival ketten létrehozzunk egy előadást. Ez lett a Matricás Laci című gyerekelőadás, amit Vadadi Adrienn meséskönyvéből készítettünk Szilágyi Bálint rendezővel a Hab a tortán című sorozat részeként, aminek a lényege, hogy színész párok az előadók. Nemrég volt a zárt körű munkabemutatója, a jövő évadtól lesz látható a Jurányi Házban.

B. Á.: Nagyon jólesett és őszintén meglepett minket a Füge produkció és a Jurányi irányunkba mutatott nyitottsága, és hogy milyen sokan fogadták őszinte érdeklődéssel a megkeresésünket.

Mert voltak azért előzetes félelmeink azzal kapcsolatban, hogy rajtunk marad a nemzetis bélyeg, és inkább elutasításokkal találkozunk.

De nagy örömünkre Orlai Tibor több izgalmas feladatot is ajánlott nekünk, és mindketten láthatók leszünk majd a Szolnoki Szigligeti Színházban is. Vagyis megvalósulhat, amire vágytunk, hogy sokféle alkotóval, sokféle műfajban dolgozhatunk.

M. M.: Szerencsére azt érezzük, hogy ez az újfajta szabadság rengeteg kreatív művészi energiát szabadít fel most bennünk.

Ha érkezne egy telefon az egyik belvárosi színház vezetőjétől, azért elgondolkodnátok az ajánlaton?

B. Á.: Hát persze! A társulati lét biztonságot ad, és jó tartozni egy alkotóközösséghez.

A színház mellett mindketten dolgoztatok tévésorozatokban és nagyobb volumenű produkciókban is: Ági az RTL Mellékhatás és a NatGeo Picassóról szóló Géniusz-sorozatában, Martin a Gólkirályságban és a Hunyadiban. Ez a világ vonzó számotokra?

M. M.: A film nagyon más koncentrációt igényel, mint a színház, ez eleve érdekes kihívás, egy monumentálisabb forgatáson pedig száz ember koncentrál egyszerre. Az FBI: International című amerikai krimisorozatban, amiben szintén forgattam, kibéreltek egy egész vonatpályaudvart. A filmben volt egy jelenetem, ami előtt eléggé be voltam feszülve, ekkor odajött hozzám az amerikai rendező, és azt mondta, nyugi, csak csináld azt, amit a castingon. És tényleg megnyugtatott.

A Géniuszban éppen a Picassót játszó Antonio Banderasszal volt közös jeleneted. Ott mi történt pontosan?

B. Á.: Megmértem a vérnyomását, és azt mondtam neki: „The surgeon will be right in” (A sebész mindjárt itt lesz). Nagyjából ennyi történt, de tényleg nagyon jó belelátni ezekbe a szuperprodukciókba, ezért egy ilyen egymondatos, egyjelenetes külföldi castingra is szívesen elmegyek. Hiába vannak már nagyobb magyar produkciók is, ez azért teljesen más világ.

A Most vagy soha című szuperprodukció castingján jártatok?

B. Á.: Én igen, Szendrey Júlia szerepére hallgattak meg.

Utólag sajnálod, hogy nem kaptad meg? Egyáltalán mit gondolsz, a szerepben látható Mosolygó Sára pályáján mit jelent majd ez a film?

B. Á.: A közelében sem voltam annak, hogy megkapjam, már az első körben kiestem, ilyen értelemben nincs hozzá érzelmi viszonyom. Nehéz ezt megjósolni. Azt hiszem, ma Magyarországon nem létezik az a tündérmese, hogy hatalmasat fordul valaki élete egyetlen filmes munkától, és megugrik a karrierje. Kevés a lehetőség, és nagyon nagy a verseny.

A film politikai vetületének tükrében én éppen fordítva gondoltam.

B. Á.: Szerintem nagyon nem lenne helyes, ha Mosolygó Sárával mostantól azért nem dolgozna valaki, mert elvállalt egy szerepet ebben a filmben. De el tudom képzelni, hogy lesznek ilyen helyzetek.

Jelenleg tíz-tizenkét aktuálisan futó előadásotok van a Nemzetiben, ezeknek mi lesz a sorsuk?

M. M.: Néhányat közülük viszünk tovább a jövő évadban is. Egyrészt anyagi megfontolásból, de vannak olyan szerepek, amiket nagyon szerettünk, nekem ilyen tehát a Woyzeck és A Mester és Margarita.

B. Á.: Nekem is, és a Bánk bán. Mi arra törekszünk, hogy emberi viszony maradjon meg a volt színházunkkal.

A vezetője is partner lesz ebben?

B. Á.: Úgy tűnik, hogy igen. Meg kell próbálnunk a jövőben többet kommunikálni egymással, mert most ott tartunk, hogy az emberek nem tudnak szót érteni, egy asztalhoz ülni.

M. M.: Nagyon jó lenne, ha a generációnk mostantól azon dolgozna, hogy befoltozza ezeket az óriási, tátongó sebeket. És jó lenne az is, ha a szakmánk haladna a korral, ha nagyobb hangsúlyt kaphatna a mentális egészség, ha transzparens módon születhetnének meg bizonyos döntések, ha lehetne egy egységes érdekképviselet, és ha a belső visszaélések kapcsán tényleg lenne valódi protokoll és segítség.

B. Á.: Igen, a generációnknak felelősséget kell vállalnia ebben, remélhetőleg egyre többször tudjuk majd hallatni a hangunkat, és értelmes, előremutató vitákat folytatni. Kevesebbszer ítélkezni, és többször kíváncsinak lenni.

forrás: https://telex.hu



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5