Az Óbudai Társaskörben
„1978. október 21-én, a Krúdy centenárium évében monstre Krúdy-emléknapot és kiállítást tartottak a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Óbudai Könyvbarát Kör együttműködésében. Előadóként népszerű és fiatal színészek, Bencze Ilona, Agárdy Gábor és Benedek Miklós léptek fel” – olvasható Benedek Miklós első jegyzett óbudai Kiskorona utcai fellépéséről, Varga Luca átfogó, a Frankel Leó Művelődési Ház időszakot felidéző tanulmányában. A Társaskör archívumából kiderül, hogy számos fellépés követte ezt: 1988. október 15-én a Magyar Rádió Karinthy Színpada nyilvános felvételén működött közre, majd közel egy évtized múlva, 1996. november 22-én A szecesszió az irodalomban és a zenében című előadáson, amely egy kétnapos programsorozat része volt. 2007-ben egy egyszemélyes pódiumelőadáson láthatta a közönség, a beszédes A Benedek címmel, ami ismét a Magyar Rádió Karinthy Színpadának jóvoltából került Óbudára, és ez is Kaposy Miklós szerkesztésében-rendezésében, ahogyan 1988-ban is. „A mindig elegáns, szarkasztikus humorú művésztől ezen az esten sok érdekes részletet tudhatunk meg a színészmesterség műhelytitkairól, a film- és tévéforgatásokról, külföldi vendégjátékokról és a budapesti éjszakában tett gyakori kirándulásairól” – szólt a címlap összefoglalója. Az újabb évtized már két színházi estét hozott közreműködésével a Kiskorona utcai árnyas udvarra. 2018 nyarán Szabó Máté rendezésében egy kortárs brit darab férfi főszerepét játszotta Ullmann Mónika mellett (Simon Stephens: Heisenberg, az Orlai Produkciós Iroda előadása), majd 2019 nyarán Fesztbaum Béla állított össze egy a régi pesti kabarét megidéző estet Café Mennyország címmel, amelyben Benedek Miklós is színpadra lépett. Ezekről az estekről, előadásokról az Óbudai Társaskör saját archívumában az előadások színlapjait, a kritikák, a visszhang újságkivágatait őrzi, mozgóképes felvételeket sajnos nem.
Café Mennyország
Azért, hogy mégis autentikus képet kapjunk, Fesztbaum Béla színművész, ennek az estnek szerkesztő-rendezője és egyben szereplője segített felidézni a Café Mennyország keletkezését, természetét és Benedek Miklós jelenlétét 2019 nyárestjein. Harsányi Mária, a Társaskör akkori igazgatója kérte fel egy kabaréest megrendezésére. A kabarétréfákból, dalokból, párjelenetekből álló műsorban a fellépők több szerepet játszottak: Benedek Miklós, Pápai Erika, Kerekes József és Fesztbaum Béla alkotta az alkalmi társulatot. A Vígszínházban, ahol Benedek soha nem volt társulati tag, de amelynek stílusához és játékhagyományához zsigerileg vonzódott, ők ketten Fesztbaum Bélával akkor már tíz éve játszották együtt Molnár Ferenc Játék a kastélybanja híres szerzőpárosát, Turait és Gált. A játékstílusról, színpadi tempóról, dikcióról és poentírozásról ugyanazt gondolták.
Örömjátékként vettek részt a Marton László rendezte sikeres előadásban, amely jó ízléssel adja vissza a molnári szellemiséget, és amely százhetven előadást ért meg eddig.
Tudták egymásról, hogy azonos az érdeklődési körük. Sokat jelentett így a rendezőnek, hogy Benedek Miklós elfogadta a felkérést, és hagyta magát instruálni. „Betegségének jelei már mutatkoztak, de csodálatosan bepróbálta a jeleneteket, és tudott menni a szabadtéri, zenekaros feladatokkal. Az előadás emblematikus pontja volt, amikor Miklós egy Gábor Andor-monológot mondott el a síelésről, a téli sportokról, ami valójában saját életéről és művészetéről szólt önvallomásként, hogy vajon képes-e a nagy távot megugrani. Majd elénekelte Az ember egy léha című számot, amely érvényesen és szépen szólt a társaskör kertjében, és amit a közönség vastapssal és szeretettel fogadott.” Habár szó volt róla, hogy 2020 nyarán újra előveszik a Café Mennyországot, a Covid-járvány és a Benedek Miklós életében bekövetkezett tragédia miatt ez elmaradt. 2021 nyarán a Terézvárosi Nyáron adtak elő egy harmincperces keresztmetszetet a műsorból. Megkockáztatható az a kijelentés, hogy ebben a műfajban, amit annyira szeretett és amiben ennyire szerették, ekkor lépett fel utoljára.
Budapest Orfeum
A műfaji közelség miatt talán kihagyhatatlan, hogy e legendás előadás szóba kerüljön e kaleidoszkópszerű mozaikban. A Budapest Orfeum. 1907–1945 – egy korszak dalok, versek, jelenetek tükrében Benedek Miklós, Császár Angela és Szacsvay László trio-performansza 1979 és 1990 között háromszáznál többször futott. Kuplék, dalok, újsághírek, kabarétréfák hangzottak el előadássá szerkesztve. A XX. század első felének kataklizmákkal teli magyar történelmét villantották fel megrendítő erővel, és egy árnyalattal komorabb színt rajzoltak fel annál, mint amire az orfeum szó hallatán gondolnánk. Az előadás létrejöttében Orosz István zongoristának is vitathatatlan érdeme van, aki korán bekövetkezett haláláig zenészként volt része az előadásnak. A színházi hangulatot ugyanis élő zenével teremtették meg. Az egy estére készült, sokéves előtanulmányon alapuló, Benedek Miklós kezdeményezésére összeállított előadás (1979. december 19. Fészek Klub) egy évtizedig levehetetlen volt a Nemzeti Színház, majd a Katona József Színház műsoráról. Feszes tempója, egybeforrottsága, a letűnt polgári színjátszás és kabaréhagyomány átütő jellege kivételesen nagyot szólt a nyolcvanas években. Több felvétel készült róla, amely ma is könnyen hozzáférhető, kiadták hanglemezen is.
Akik ma nézik meg vagy hallgatják meg, a szikrázó tehetséget érzékelik, a dallamokat ugyanúgy nem tudják a fülükből kitörölni, a színészegyéniségek magukkal ragadják őket.
A színészeket újra és újra megkérdezték, hogy mondják el, mi a titok. Nem tudtak rá igazán válaszolni. Viszont azok, akik élőben látták, nem tudnak kitérni a magnetikus hatás elől. Sándor L. István átfogó, a műsort elemeire bontó, a kritikai hagyományt feldolgozó több mint harminc oldalas színháztörténeti tanulmányt írt az előadásról. Ferencz Győző Szép kis társadalom címmel írt 2019-es emlékezése a litera.hu-n, vagy Szigethy Gábor esszéje a Kortárs 2015 márciusi számban átélhetően adja át a primer nézői élményeket.
Karakterrajz
Benedek Miklós magáénak érezte a pesti kabaré világát, édesapja, Benedek Tibor e műfaj kimagasló tudású színésze volt, akit rajongásig szeretett, és akire mindig hasonlítani is akart. Öngyilkosságát soha nem tudta feldolgozni. Művelte és tanította is két színészosztályának a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a műfaj sajátosságait. Kimagasló intelligenciája, egyedi stílusa, drámai ereje korszakos színésszé tette, amit tudott a közönség és ő maga is. Ez magától értetődő volt. Ő tényleg azok közé a színművészek közé tartozik, akit anélkül is be tud azonosítani egy magyar néző, hogy akár csak egyszer is látta volna színpadon.
A nagy színészdíjakat mind megkapta, a Kossuth-díj után tagja lett a Halhatatlanok Társulatának is (Szinetár Miklós, volt osztályfőnöke adta át a díjat). Majd 2023 szeptemberében a 2000 óta létező különleges társaság, a Nemzet Színészei maguk közé választották. A feltételeknek Benedek Miklós maradéktalanul megfelelt.
Interjú-beszélgetések: az utolsó nagy szerep
Az elmúlt években a külső körülmények miatt nem tudott már annyit színpadra lépni, mint amennyit szeretett volna, de például Aldo Nicolaj Hárman a padon című előadásában a 6SZÍN-ben Göttinger Pál rendezésében, vagy Spiró György Az imposztorjának Bogusławskijaként, a nagy színészegyéniségként a József Attila Színházban (rendezte: Bagó Bertalan) új szereptanulásokkal is fellépett. A Játék a kastélyban Turaijaként is látható volt a Vígszínházban. S habár ritkábban tudott színpadra lépni, az utolsó pillanatig kapcsolatban maradt a közönséggel, számos kétszemélyes beszélgetőműsor vendége volt. Őszintén beszélt pályájáról és magánéletéről is, de végig megtartotta a távolságot e két világ között. Ezekből a beszélgetésekből kirajzolódott a szakma iránti elkötelezettsége, színházi ízlése, humora, zárkózott személyisége, intellektusa, a legélénkebben emlékeiben megmaradt színházi és tévéjáték-szerepei és szakmai sérelmei is. A Katona József Színházban töltött idejéből a Székely Gábor rendezte Füst Milán-darab, a Catullus sokszor szóba került. A Szacsvay Lászlóhoz fűződő, életre szóló barátságról mindig meleg szavakkal mesélt. Még Csernus Imre műsorába is elment. Többször szóba került az a készülő könyv is, amelybe Albert fia kezdeményezésére vágott bele.
Vajda Katalin készítette vele a beszélgetéseket és az ezekből megszülető memoárt, amely a Corvina Kiadó gondozásában jelenik meg.
A címe egy elegáns gesztus, amely Benedek Miklós védjegyévé vált – és mint rá jellemző színészi tulajdonság ellen nagyon is tiltakozott. A könyv címe: Maradok Tisztelettel, Benedek Miklós.
forrás: https://obudaianziksz.hu/
