Úriember tapsviharban

István István éppen tíz esztendeje, 2014-ben csatlakozott a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatához, ez idő alatt számos szerepben nyújtott kiemelkedőt. Nyárról, előadásokról, szerepekről beszélgetett vele Kováts Dénes.

Ő maga úgy fogalmazott korábban, hogy az Asszony asszonynak farkasa Leontinoja igazán kedvére való, ráadásul főszerep volt számára (bár sajnos kevésszer játszhatták), nagyon nagy élményként emlékszik az Illatszertár Sipos urára és a Delila Dr. Horváth Páljára is, de a Bogáncsvirág Angusa mindent vitt.

Jómagam – hely hiányában, így a teljesség igénye nélkül – feltétlenül kiemelem még Hersét a Közellenségből, a Görbe tükrökből pedig Millet szerepét, valamint A kisfiú meg az oroszlánok és a Pinokkió c. mesékben nyújtott alakításait is.

Nehéz-e újra felvenni a fonalat, ha régen, bár sokat játszott előadásokról van szó? Augusztusban a Rózsakert Szabadtéri Színpadon a Bolha a fülbe és a Legénybúcsú jelent ilyen feladatot számotokra.

A Bolha a fülbe a mögöttünk álló évad terméke, a Legénybúcsút három éve játsszuk, igaz, nagy szünetekkel. Mindkettőre érvényes: már olyan szinten rutinná vált, annyira bennünk van, hogy egy laza felújító próba bőven elég a felidézésükhöz.

Két vígjátékról beszélünk, így meg kell kérdeznem: színészként vígjátéki, vagy inkább drámai alkat vagy? Melyik műfajt szereted jobban?

Szeretném magamról azt hinni, hogy sokoldalú színész vagyok… Színvonalas vígjátékokban nagyon szeretek komédiázni, Karinthyt idézve: a humorban nem ismerek tréfát. Az igazi, a valódi vígjáték ugyanis vérre megy. Úgy kell játszani, mintha egy tragédiát vagy egy drámát játszanál, mert a nézőt akkor tudod megnevettetni, ha elhiszi, hogy az a szituáció, ami az ő számára nevetséges, az neked élet-halál kérdése. Kedvelem a vígjátékokat, ugyanakkor természetesen nagyon szeretem a drámai szerepeket is, mert próbára teszik a színész lelkét és tudását.

Másképpen szívja le a színész energiáit a dráma, mint a vígjáték?

Nem tudnám így elkülöníteni. Szerintem mindkettő leszívja a színészt abban az esetben, ha százszázalékosan beleadja azt, amit bele kell adni ilyenkor.

A Bolha a fülbe előadáson nem sokat vagy a színpadon. Mivel töltöd el az „üres” időt?

A Bolha a fülbe speciális számomra, mert bár három felvonásos, én sem az elsőben, sem a harmadikban nem lépek színre, csupán a második elején-közepén és a legeslegvégén egy picit. Tehát két felvonásban nincs jelenetem, ezalatt a bluetooth fejhallgatómon zenét hallgatok. Kellemes kikapcsolódás.

Baptistenként bár nem hosszú a szereped, de érdekes a figura, akit játszol: hol felbukkansz, hol eltűnsz.

Ő tipikus francia bohózati figura. Ezekben a darabokban minden a félreértéseken alapul, a humor arra épül, hogy az emberek félreértik egymást. Én egy olyan kis figurát, egy idősebb embert játszom, akit felhasználnak arra, hogy egyes szereplőket félrevezessenek abban az erotikus hotelben, ahol a második felvonás játszódik. Néha, amikor nem kellene, beforgatnak egy ágyon a szobába, máskor ki. Az ebből fakadó félreértések adják a helyzet humorát. Pici feladat, de nagyon szívesen csinálom, óriási siker. Amúgy nekem ez már a második Bolha a fülbe előadásom, ezelőtt sok-sok évvel Szatmárnémetiben játszottam, akkor a doktor szerepét.

A Legénybúcsúban egy úriembert, Mr. Wattot formálod meg, van egy fergeteges táncos jelented, kicsit nekivetkőzve - az első másodpercektől kezdve tapsviharban adod elő. Nehéz volt megcsinálni?

Mindig szívet melengető, ha vastapsot kap a színész. A Játékszín elődásában, az ősbemutatóban ezt a szerepet Csonka András alakítja. Ez a figura – a szerző, Szente Vajk ismerte be – nincs úgy megírva, mint a többi szerep. A Játékszín esetében az a poén, hogy egyszer csak megszólal az egyvelegben Csonka Pici egyik saját dala. Nyilván itt ezt nem lehetett ugyanígy megcsinálni (esetemben nem volna poén), ezért meg is kérdezték, vállalom-e ezt a táncot, Pici dalát kivéve. Azt feleltem, ha már úgyis benne vagyok, persze, komédiázzunk. Természetesen beleadok mindent, és tényleg, pár másodperc után már vastaps kíséri az alakításomat. Élvezem, mert sikere van.

Egyébként táncos lábú vagy?

Nem! Istenigazából nem szeretek táncolni, bár a koreográfusaim mindig azt mondták – mert sok zenés darabban játszottam –, hogy hazudok, pedig tudok. Tudok, de nem szeretek.

A színészek egy része életében ez az évszak a pihenésé, mások végig játsszák a nyarat. Neked melyikből jutott több?

A pihenésből. Szerencsére a júliusom teljesen szabad volt, tíz napra el tudtam utazni a párommal Görögországba. Augusztusban Nyíregyházán és Debrecenben is előadjuk a Bolha a fülbet, a Legénybúcsút csak itthon.

Görögországban mindig ugyanoda mégy?

Egy színházi csapatunk szervezi, akad, aki 34 éve jár abba a csodálatos görög faluba, én harmadszor jártam ott. Athéntól délre, az Égei tengernél található, lejjebb már csak Kréta van. Nincs túlzsúfolva turistákkal, magyarok szinte csak mi vagyunk. Ott már baráti közeg fogad bennünket, másképp számolnak a vendéglőben is…

Talán azt is tudják, amikor beléptek, mit rendeltek majd, s hozzák is?

Abszolút!

Apa kalapja címmel zenésztársaiddal remek előadást hoztatok létre Cseh Tamás-dalokból, néhány kifejezetten sikeres, telt házas est áll mögöttetek. Hiányolom a nyár és a koraősz programjai közül.

Annakidején olyan dalokat válogattam a műsorba, amelyek egykoron személyesen megérintettek. Ezeken kívül is nagyon sok jó van persze, de a műsoridő véges. Kiválasztottam vagy 50 dalt, majd menet közben szelektáltam. A rendszerváltás előtti dalokat tartottam meg, azok az érdekesek számomra. Tamásnál nem is a zene az elsődleges, hanem a szöveg, a mondanivaló. És az valóban egy letűnt korról szól. A dalok persze nem egy az egyben úgy hangzanak el, mint annak idején Cseh Tamáséktól. Kiváló zenésztársaimmal áthangszereltük picit a mi szánk ízére, a mi ízlésünkre, megpróbáltuk gazdagítani, hatásosabbá, szebbé tenni. Nagy örömet okozott számunkra, hogy vevő volt rá a közönség, hiszen nagy munkánk volt benne. Bár sosem könnyű egyeztetni a zenekar tagjaival, hiszen keresett, profi zenészek (nem is tudtunk mindig az eredeti felállásban fellépni), most az okozza a legnagyobb gondot, hogy ismét nincs csellósunk, pedig ennek a hangszernek nagy szerepe van a dalok megszólalásában. Remélem azonban, hogy ez a projekt nem véglegesen ért véget, csupán „pihen” kicsit.

Milyen várakozással tekintesz az előttünk álló évadra? Négy előadásban láthatunk majd: A padlás, Pacsirta, Alul semmi és A király beszéde. Kettő közülük musical.

A padlás érdekes történet az életemben. Huszonvalahány éve a Rádiós szerepét osztották rám, az én énekhangomnak az volt a megfelelő. Most már, 58 évesen nyilván nem játszhatom el. Meglepődtem, hogy itt a Révészt kaptam meg, akiről úgy gondoltam, fiatal színésznek való, de rájöttem: kortalan, bárki eljátszhatja. Az egyik legjobb szerep A padlásban, a szellemek közül az egyik főszerep. A Pacsirta konkrét szereposztását még nem ismerjük. Az Alul semmi Broadway musical, melyben munkanélkülivé vált melósok kitalálják, hogy sztriptíz táncból keresik majd a kenyerüket. Egy nyugdíjast játszom benne, akinek Csődör a beceneve. A király beszéde nagyszerű film, s tudom, hogy színpadi változatát több helyen is bemutatták. A leendő király apját, az öreg királyt játszom, aki meghal a darab elején.

Nagyon nehéz évadnak ígérkezik négy nagyszínpadi előadással, az egyik jön a másik után. Gyakorlatilag pihenő nincs, amint megvan az egyik bemutató, kezdem a másik próbafolyamatát. Természetesen, mint mindig, állok a kihívások elé.

Haltál már meg színpadon?

Igen, többször. Például A kőszívű ember fiaiban Palvitz Ottóként, vagy Nyíregyházán az Asszony asszonynak farkasában, ahol a nyílt színen gyilkoltak le véres jelenetben.

Hogyan érzed most magad a bőrödben?

Köszönöm, jól. A magánéletem rendben, van egy csodálatos párom.

forrás: https://magyarmezsgye.hu