Végtelen történet, Hollósi-díjjal és hosszú-hosszú Hollósi-kávéval
Ez egy végtelen történet. Talán azzal kezdődött, hogy a kisfiú Ottlik Géza megérkezett a katonai alreálba, vagy ott, hogy Kristóf Ágota családja Kőszegre költözött; vagy sokkal előbb, a Jurisics-vár furcsa ostromának idején. Vagy akkor, amikor létrejött a várszínház, amikor Hollósi Frigyes megitta itt az első hosszú kávéját, hideg tejjel, két cukorral – ez ma már a Hollósi-kávé. És van Hollósi Frigyes-díj is, a 40. születésnapja alkalmából alapította meg a Kőszegi Várszínház. A végtelen történet így hullámzik tovább.
ÖLBEI LÍVIA
Ez egy végtelen történet. Talán azzal kezdődött, hogy a kisfiú Ottlik Géza megérkezett a katonai alreálba, vagy ott, hogy Kristóf Ágota családja Kőszegre költözött; vagy sokkal előbb, a Jurisics-vár furcsa ostromának idején. Vagy akkor, amikor létrejött a várszínház, amikor Hollósi Frigyes megitta itt az első hosszú kávéját, hideg tejjel, két cukorral – ez ma már a Hollósi-kávé. És van Hollósi Frigyes-díj is, a 40. születésnapja alkalmából alapította meg a Kőszegi Várszínház. A végtelen történet így hullámzik tovább.
Kezdjük mégis onnan, hogy 2012-ben, a saját akarata szerint Kőszegen nyugvó Agota Kristof/Kristóf Ágota halálának első évfordulóján a volt kőszegi téglagyár különös tereiben létrejött egy Kristóf Ágota-ősbemutató, az Egy elsurranó patkány. A Kőszegi Várszínház, a Nemzeti Színház és Gergye Krisztián Társulata együttműködésében bemutatott előadást Gergye Krisztián rendezte – arról, hogy a 20. század történelmi kataklizmái hogyan törték darabokra az ember identitását; és arról, hogy vissza- vagy megszerezhető-e az önazonosság. Ebben a Kristóf Ágota-előadásban Hollósi Frigyes azt a színészi arcát mutatta meg, amelyet ritkán, így talán még soha nem láthattunk: álarcok nélkül a pőre embert, az ember tragédiáját. Hollósi Frigyes a bemutató után nem sokkal meghalt, az előadás lekerült a Nemzeti Színház repertoárjáról (Kőszeg után ott játszották volna tovább). Mintha mindez valamikor az özönvíz előtt történt volna, pedig mindössze (vagy már) tizenkét éve.
Hollósi Frigyes nem pótolható, de a hiányt felöltözteti az emlékezet: egyik – vagy inkább a – legfontosabb fönntartója a Kőszegi Várszínház, amely megalapításának 40. évfordulóján, 2022-ben (véletlenül éppen az Agota Kristof-ősbemutató 10. évfordulóján) életre hívta a Hollósi Frigyes-díjat. A díjról a közönség dönt, mindig a kőszegi nagybemutató szereplői közül választ. A Hollósi-díj rangját a névadón és az alapítón túl Takács Katalin alapozta meg: ő játszotta Pukkot a jubileumi Szentivánéji álom-előadásban (ezért a huncut-érzéki-varázslatos Pukkért aztán megkapta az évad legjobb Shakespeare-szereplőjének járó Gábor Miklós-díjat is). Tavaly Schneider Zoltánnak, az idén Kálid Artúrnak szavazta meg a Hollósi-díjat a kőszegi közönség. A történet folytatódik.
ÖLBEI LÍVIA
Ez egy végtelen történet. Talán azzal kezdődött, hogy a kisfiú Ottlik Géza megérkezett a katonai alreálba, vagy ott, hogy Kristóf Ágota családja Kőszegre költözött; vagy sokkal előbb, a Jurisics-vár furcsa ostromának idején. Vagy akkor, amikor létrejött a várszínház, amikor Hollósi Frigyes megitta itt az első hosszú kávéját, hideg tejjel, két cukorral – ez ma már a Hollósi-kávé. És van Hollósi Frigyes-díj is, a 40. születésnapja alkalmából alapította meg a Kőszegi Várszínház. A végtelen történet így hullámzik tovább.
Kezdjük mégis onnan, hogy 2012-ben, a saját akarata szerint Kőszegen nyugvó Agota Kristof/Kristóf Ágota halálának első évfordulóján a volt kőszegi téglagyár különös tereiben létrejött egy Kristóf Ágota-ősbemutató, az Egy elsurranó patkány. A Kőszegi Várszínház, a Nemzeti Színház és Gergye Krisztián Társulata együttműködésében bemutatott előadást Gergye Krisztián rendezte – arról, hogy a 20. század történelmi kataklizmái hogyan törték darabokra az ember identitását; és arról, hogy vissza- vagy megszerezhető-e az önazonosság. Ebben a Kristóf Ágota-előadásban Hollósi Frigyes azt a színészi arcát mutatta meg, amelyet ritkán, így talán még soha nem láthattunk: álarcok nélkül a pőre embert, az ember tragédiáját. Hollósi Frigyes a bemutató után nem sokkal meghalt, az előadás lekerült a Nemzeti Színház repertoárjáról (Kőszeg után ott játszották volna tovább). Mintha mindez valamikor az özönvíz előtt történt volna, pedig mindössze (vagy már) tizenkét éve.
Hollósi Frigyes nem pótolható, de a hiányt felöltözteti az emlékezet: egyik – vagy inkább a – legfontosabb fönntartója a Kőszegi Várszínház, amely megalapításának 40. évfordulóján, 2022-ben (véletlenül éppen az Agota Kristof-ősbemutató 10. évfordulóján) életre hívta a Hollósi Frigyes-díjat. A díjról a közönség dönt, mindig a kőszegi nagybemutató szereplői közül választ. A Hollósi-díj rangját a névadón és az alapítón túl Takács Katalin alapozta meg: ő játszotta Pukkot a jubileumi Szentivánéji álom-előadásban (ezért a huncut-érzéki-varázslatos Pukkért aztán megkapta az évad legjobb Shakespeare-szereplőjének járó Gábor Miklós-díjat is). Tavaly Schneider Zoltánnak, az idén Kálid Artúrnak szavazta meg a Hollósi-díjat a kőszegi közönség. A történet folytatódik.
forrás: https://www.vaol.hu/