Mentettünk másként

A fiúk, akik mindig fényesen ragyognak

Szász Anna

Az idei, 2024-es Ördögkatlan Fesztivál Bérczes László szerint a mentés másként jegyében zajlott. Számomra a Katlan egy páratlan közösségi élmény, száz színben pompázó kulturális esemény és akkor a rendezvény megmásíthatatlan családias atmoszférájáról még nem is beszéltünk.

Több ízben kitértem már rá, hogy tulajdonképpen mennyire hiányolom erről az eseményről a jól működő és sűrűn közlekedő buszokat. Természetesen a Katlan életérzés nem az igazi stoppolás nélkül, de ez az esti programok után mindig sokkal kényelmetlenebb volt, amikor nem voltak autósok, akik felvettek volna, hogy visszavigyenek Beremendre, a kempingünkbe.

A fiúk, akik mindig fényesen ragyognak

A Katlan Nyitány a tavalyihoz hasonló ritmusban viszonylag gyorsan lezajlott. A batyunkban az örök igazsággal, miszerint „Nem vagyunk normálisak” tovább indultunk a Nagyharsányi Focipályára, hogy meghallgassuk az Esti Kornélt. Számomra lenyűgöző, hogy képesek minden alkalommal ugyanazt a kimagasló színvonalat hozni. A dalok kissé „érvágósak”, de kivétel nélkül keserédes nosztalgiával töltenek el, amelyben visszagondolhatunk az első dühös szerelmi csalódásunkra, amelynek alapját képezte a Boldogság, te kurva. Továbbá pontosan ebből a dühből és frusztrációból születnek azok a dalok, mint például Rohadt Eső, vagy a Nem Kár, amelyeket receptre kéne felírni. Ugyanakkor van egy abszolút lírai és kevésbé lángba borítós oldaluk is, amely szintén visszaköszönt ezen a koncerten is az Utánad, vagy Éjszaka van során.

A Beremendi Strand, mint a lehűlés paradicsoma

Természetesen egy összművészeti fesztiválon, ahol több száz program közül válogathat az ember, azt gondolnánk, hogy az utolsó közé tartozna egy vidéki strand ötlete. Azonban, amikor a képletbe bekerül a tény, hogy napközben 33-36 fok között mozog a hőmérséklet, akkor sokkal nyilvánvalóbbá válik, hogy ez igenis egy opció. Tehát a második napunkon a délelőttöt a Beremendi Strandfürdőben töltöttük, ahova a fesztivál résztvevői kedvezményes jeggyel mehettek be. A sörhas-mellbimbó piercing, a kelleténél hidegebb víz és a hagymamentes hamburger megteremtette a szar, de a miénk magyar valóság autentikus hangulatát.

Más stílus, és még milyen jó

Korábban még sosem volt szerencsém a Lázár tesókat élőben látni, de kimagaslóan kellemes koncertet adtak. Az Esti Kornélhoz képest, amelyben mindkét Lázár tesó tag, teljesen más stílust és légkört teremtettek meg. Felüdülés látni két ennyire sokoldalú muzsikust, akik nemcsak gitáron és dobon játszanak lenyűgözően, de valódi mélységeket tartalmazó dalokat írnak és adnak elő. A koncerten a régi és új számok, megzenésített versek képezték a repertoárt, amelyeket humoros, illetve személyes, bensőséges átkötő szövegek vezettek át.

Dokumentarista VR-performansz

Az időutazás nemcsak a múltba repít, hanem szembesít bennünket jelenlegi problémáinkkal is – ezt a gondolatot állítja középpontba a Szeánsz című produkció. A felforgató képzelet és a változó valóságok határvonalán egyensúlyozó előadás arra kérdez rá, meddig tartható fenn egy diktatúra keretei között létrehozott dimenzió, és képesek vagyunk-e menekültként beilleszkedni más kultúrák valóságába. A nézők egy különleges, immerzív VR-élmény részesei lehetnek, ahol a színház és a 360 fokos film eszközeivel átlépik az idő és a tér korlátait, miközben mélyebb kérdéseket feszegetnek.

A Szeánsz nemcsak megidézi a múlt szellemeit, hanem meg is szólaltatja őket: tanúságot tesznek a művészi szabadságért vívott radikális küzdelemről. A misztikus VR-élményben a látogatók nemcsak szemükkel és fülükkel érzékelhetik a történelmi helyszíneket és az ott kísértő emlékeket, hanem érintés és szaglás útján is részesévé válhatnak a tapasztalatnak. Ez az immerzív utazás nem csupán a múlt eseményeit tárja fel, hanem elgondolkodtat a művészet, a szabadság és az alternatív valóságok mai szerepéről is.

Pécsi Harmadik Színház – Kartonpapa

Tasnádi István fekete komédiája az a mű, amely igen széles spektrumban képes embereket megszólítani. A történet kiindulópontja, amelyet a darab címe is jelöl, hogy adott egy nő, Éva, aki képtelen elengedni nemrég elhunyt férjét. A valósággal való farkasszem helyett inkább úgy dönt, kartonpapírból „kivágja férjét”, és azzal kézen fogva éli a mindennapjait – mintha párja továbbra is életben lenne.

Az előadás alatt megismerhetjük az özvegy családját: a súlyos mentális betegséggel élő fiát, a papucs szerepbe kényszerült bátyját, a sznob sógorát és a folyton lázadó unokahúgát. Tekintve, hogy a történet egy családi ebéden játszódik, nézőként kiváló lehetőségünk nyílik arra, hogy kibogozzuk az érintettek egymáshoz fűződő viszonyát. Ahogy telik az idő, egyre inkább nyerhetünk bizonyosságot afelől, hogy bár a saját családunknak is megvannak a furcsaságai, Éváék mellett mi, egyszerű emberek már-már unalmasan átlagosak vagyunk – átlagos gondokkal, átlagos vitákkal és átlagos rokonokkal.

Ez az előadás egy nyolcvan perces érzelmi hullámvasút: megnevettet, kifiguráz, sokkol, kétségbe ejt, ledöbbent, elgondolkodtat és mégis kikapcsol.

Analog Balaton koncert – határozottan nem Analog Balaton rajongóként

Ha azt kérdezik, mire asszociálok az Analog Balaton hallgatóiról, akkor az első jellemzés, ami az eszembe jut: Carson Coma rajongók, akik szégyellik a Carson Comát, kicsit több sötét ruhában és septummal.

Igen nagy kételyekkel és szkeptikusan indultam el az Ördögkatlan aznapi főkoncertjére, az Analog Balatonra. És bár lelki origóra helyezkedve, teljes lényemmel felkínáltam magam a koncertélménynek, Aba és Ákos nem térített meg. Bár egyéni preferenciák alapján képtelen vagyok befogadni ezeket az elektromos hangzásokat, én elsősorban a dalszövegekre szoktam koncentrálni, és csak utána a dallamra (tehát bár egy méterrel távolabbról, de még lehetett volna gólt lőni). A zenék sorai viszont leginkább összezavartak. A „Ha a díler átbasz, kurva nagy a baj” és az „A tenyerem tartom a tenyerében, Te szeretsz velem lenni? mer’ én nem.” típusú szövegek folyamatosan váltogatták egymást, és mintha mindig épp az az identitást viselő dal szólalt volna meg, amelyiknek a farkasa a színpadon hangosabban vonyított.

Összességében tehát voltak olyan dalok (pontosabban dalszövegrészletek), amik beékelődtek és elgondolkodtattak, de a mérleg másik oldalán túl sok volt a díler, aki…

A rendezvény idén sem okozott csalódást, és bár a sorszámos rendszer miatt, sok előadásra nem jutottunk be, mégis a többi kulturális és kevésbé kulturális program kárpótolt a hiányérzetért.

forrás: https://art7.hu/