Szerepekkel önmagamról – Dantei találkozás Jászberényi Gáborral

Vár a DANTE! Budán, a Török utca 1. szám alatt, a Bem mozi mögött nyílt meg áprilisban a DANTE Közösségi Alkotótér, amely egy független alkotóművészekből álló színházi társulat és civil szervezet bázisa lett. Föld alatti birodalom tágas színházteremmel, benti letelepedést és utcai kiülést is biztosító napközbeni kávézóval és esti sörözővel, eszmecserékre ösztönző, vendégmarasztaló terekkel.

A kivilágítható pulton az éppen futó előadások plakátjai, szórólapjai: Stílgyak, A cégvezető, Az óceánjáró, De mi lett a nővel?, Kövek, A varjúkirály, Egy perccel tovább… A széles körű összművészeti igényű projekt egyik ötletgazdájával és vezetőjével, Jászberényi Gábor színész, rendezővel, „mindenessel” a terepet bejárva a hely szelleméről és szépen megvalósuló terveikről beszélgettünk.

– Dante neve már önmagában egyfajta állásfoglalás, hitvallás, életérzés... Miért ő?

– Erre három válaszom is van. Egyrészt mindenképpen olyan nevet szerettünk volna, ami kötődik a színházhoz, a műfajhoz, már önmagában jelent valamit, könnyen és jól megjegyezhető. Elindult a gondolkodás. Pár évvel ezelőtt volt egy előadásom a Zeneakadémián, amire a Liszt Ünnep keretében Kiss Péter zongoraművész barátom kért fel. Mondhatjuk, hogy a nagyvilági Liszt korának rock and roll sztárja volt, mielőtt harmadrendi ferencesként felvette a papi reverendát. Zarándokévek című zongoraciklusának második része, „második éve”: Itália. Főleg Petrarca és Dante inspirálta. Ennek része többek között a Dante-szonáta, ami egy nagyjából húszperces, csodálatos, robusztus mű. Itt volt tehát egy nagy találkozásom a két költővel, Dantéval és Petrarcával. Iskolai emlékeimből szinte csak annyi maradt meg Dantéról, hogy Isteni színjáték, „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”, illetve „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam”, Petrarcáról pedig, hogy Laura és viszonzatlan szerelem. Szégyellni kezdtem magam, hogy közel negyvenévesen mindössze ennyi jut eszembe róluk. Peti felkérésére viszont kapva kaptam az alkalmon és elmerültem e két szerző műveiben. Iszonyatos nagy falak bontódtak le bennem. A rossz beidegződés, a régi, veretes szerzőkkel kapcsolatos eltartás egyszerre megszűnt, miután elolvastam a klasszikus és az új fordításokat is. Annyira megragadott Dante profizmusa, nyelvi leleményessége, társadalmi felelősségvállalása, utazásának színessége, a hátborzongató részletességgel ábrázolt pokol, hogy azt éreztem: ő kivételes, óriási formátumú alkotó. És korántsem az az érthetetlen, érinthetetlen, távoli figura, akinek a képe a középiskola után többnyire bennünk élt. Nagyon is lehet kapcsolódni hozzá! 

A harmadik indíttatás pedig az egykori POSZT-hoz, a Pécsi Országos Színházi Találkozóhoz kötődik. Pécsen volt egy törzshelyünk, a Café Dante. Minden előadás után az volt a jelszó: „Irány a Dante!” Színészek, nézők, zenészek, táncosok, írók átvonultak, és hajnalig beszélgettek ott a darabokról, a művészetről. Akkoriban még lehetett különböző nézeteket ütköztetni egy asztalnál. Valami ilyesmi szeretne lenni a DANTE Kulturális Alkotótér is.  

– Baráti összefogással született meg a DANTE. Miért pont ez lett a „befutó hely”?  Megközelíthetőségi és összművészeti szempontból ez tűnt a legalkalmasabbnak? 

– A 2. kerületben létezik egy úgynevezett Margit-negyed program; önkormányzati ingatlanokat adnak bérbe civil vagy kulturális célra. Pályáztunk, megnyertük a bérleti jogot, aztán felújítottuk a helyet, amely idén áprilisban nyílt meg. Tele van legendával e budai környék, érdekes a története ennek az épületnek is. Egyik darabunk – Alessandro Baricco nyomán – Az óceánjáró, ebben szerepel egy tételmondat:

Ha van egy jó történeted, és van valaki, akinek elmeséld, akkor nincs nagy baj”.

Kicsit így vagyok az itteni legendákkal is; vagy igazak, vagy nem, de mi örülünk nekik. A 13. században még templom állt itt, a 1800-as évek közepén tébolyda, 1910-től pedig feltételezhetően kupleráj lehetett ez a hely azzal a gyanús reklámszöveggel, hogy: „Éjjel-nappal nyitva, külön termekkel”. Az utolsó időszakban Emi néni működtetett itt pincecsárdát cigányzenével, pacallal, kocsonyával, borral, fröccsel… Unokája, aki gyerekként még a poharakat szedte, néha bejárogat hozzánk meginni egy-egy sört.

– A létesítmény lelke a színházterem. Nehéz elképzelni, ezt látni kell, de tényleg izgalmas, nagyon komplex ez a zegzugos, mégis tágas tér a kávézóval, a kis „szakkönyvtárral”, olvasósarokkal, szeparészerűséggel… 

– A DANTE-ban nagyjából száz férőhelyes a színházterem. A mérete körülbelül akkora, mint a Ferencvárosi Pinceszínház vagy a Vígszínház házi színpada. Annyi különbséggel, hogy nálunk minden mobil. Ha egy társulat úgy akarja, akkor körbeülhetnek a nézők, vagy akár kétoldalt, minden megoldható. A kialakításnál – a kábelezéstől a dobogórendszerig – arra törekedtünk, hogy sokrétűvé tegyük a nagytermet. De fontos volt számunkra az is, hogy a DANTE egyes részei ne különüljenek el. Ne éljen külön életet a színház, a kiállítótér, a kávézó, ami esténként sörözőként működik.

Nagyon szeretjük, hogy itt mindez picit összekeveredik. Igyekszünk már az előadás kezdete előtt élményt kínálni a nézőknek, lehet az egy beszélgetés vagy élőzene; az előadások után pedig előszeretettel tartunk közönségtalálkozókat. Lehet, hogy ez az én romantikus gondolatom, de

a színház, és különösen egy jó előadás alkalmas arra, hogy azonnal közösséget teremtsen.

Mert közösség jön létre azáltal, hogy mindannyiunkkal ugyanaz történik, ugyanazt érezzük. És jó dolog még kicsit őrizni, továbbvinni a közösen szerzett élményt.

– Miért éppen ezt a megjelenési módot, előadói „létformát” választották?

– A csapatot, ezt a társulatot az hívta életre, hogy nagyon éhesek voltunk a teljességre, és szerettünk volna belekóstolni a színházcsinálás színészeten kívüli részeibe is. Egy független színházzal ezt meg lehet tenni. Érdekelt minket, milyen az, amikor dramaturgként foglalkozunk a szöveggel, milyen díszletet tervezni vagy rendezni. Ez az izgalmas sokféleség, sokoldalúság nem mellékesen kivételesen jó előadásokat szült, amelyek azóta is műsoron vannak. Nem mondom, hogy minden színház, társulat dolgozzon így, de nálunk olyan emberek gyűltek össze, akik elkezdtek alkotótársként működni.

– Vagyis nem ellehetetlenülés vagy valamiféle kényszer szülte ezt a vállalkozást…

– Egyáltalán nem. Az igény. Megvolt bennem a vágy, hogy ne csak szerepekkel foglalkozzak, hanem próbáljak részt venni az egész előadás megvalósításában, a koncepció, a formavilág kialakításában is. Ez persze nemcsak rám, ránk jellemző; vannak társulatok, amelyek hasonlóképpen működnek. Annak idején például Ruszt József kifejezetten megkövetelte a színészeitől, hogy „dramaturgikus aggyal” gondolkozzanak. Ne csak a saját jeleneteikkel foglalkozzanak, hanem a szerepüknek az egész darabban elfoglalt helyével, annak teljes viszonyrendszerével. Engem mindig nagyon izgatott, hogy mi van akkor, ha szélesebb perspektívában tekintek rá egy-egy alkotásra.

– Hogyan áll össze a repertoár, illetve a DANTE egyéb kínálata?

– Azért vagyok kicsit bizonytalan a válaszban, mert április végén nyitottunk, még egy teljes évad sem áll mögöttünk, tendenciákról tehát nem beszélhetek. A saját előadásainkon túl befogadószínházként is működünk. Bár a színház az elsődleges profil, igyekszünk széles programkínálatot nyújtani. Rendszeresen vannak itt klubkoncertek, író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, workshopok... Nálunk minden fal egyben kiállítási felület is; a házi galériánkban harmincnaponta cserélődik az anyag. De kiforrott műsorpolitikáról egyelőre, ilyen rövid idő után még tudok beszélni.

– Alkotók, írók, irodalmi művek, kortárs jelenségek inspirálják az előadásaikat?   

– Nálunk fontos, hogy minden darabban meglegyen a személyes érintettség. Engem például Az óceánjáró kapcsán nagyon foglalkoztatott Alessandro Baricco Novecentójának szellemisége. Valójában ez egy felnőttmese, eredetileg egy storytelling, amelyben egy ember hosszú monológban mondja el az egész történetet. Ismeretes, hogy ebből a regényből készült Tornatore Az óceánjáró zongorista legendája című filmje. Érdekelt ennek a barátságnak a története: két ember szemben a világgal, saját, helyesnek bizonyuló morális értékrenddel. A könyvet olvasva és a filmet látva úgy éreztem, még nem tudom, hogyan, de ebből mindenképpen előadást kell csinálni.

Amikor műsort állítunk össze, alkotóként arra vágyunk – bármennyire romantikusan hangzik is –, hogy az előadásainktól picit jobb legyen a világ. Ez nem műfaji vagy formai dolog, sokkal inkább szenvedély és elhivatottság kérdése.

Ha valami meghatározza a műsorpolitikánkat, akkor ez az. Szeretnénk közölni valamit a világgal. Lehet az öröm, bánat, hiányosság, elvárás, sok-sok minden, de legyen benne szenvedély. 

– A színházi szerepek mellett több jelentős filmben is játszott. Legutóbb Az utolsó elnök című – játékfilmes elemekkel átszőtt – dokumentumfilmben Varga Bélát alakította. Többek között A matrfűi rémben, illetve a Most vagy soha! erős karakterű Meyereként igazolta, milyen kivételes affinitása van a filmezéshez is. Egy fiatalabb nemzedékhez tartozó színész esetében ez itthon egyáltalán nem magától értetődő képesség.

– Ahhoz nem tudok hozzászólni, hogy egyik vagy másik színész milyen módszert, technikát követ, és nem is dolgom, hogy ítélkezzek vagy bárkit minősítsek e téren. Ráadásul itt számos összetevő annyira szubjektív. Arról tudok beszélni, hogy én hogyan állok hozzá egy szerephez, színházi próbafolyamathoz vagy forgatáshoz. Távolabbról közelítve, ami alapvető különbség a film és a színház között, a méret: az egyik vitorláshajó, a másik olajtanker vagy óceánjáró. Egész másfajta szervezést és működést igényel a film. Különböző a „gyártási folyamat”. Köztudott, hogy egy filmet nem lineárisan, kronológia szerint vesznek fel, hanem az adott forgatási helyszínhez igazodóan. Például A martfűi rém esetén szellemileg, lelkileg kifejezetten megterhelő volt követni, hogy éppen hol tart a karakter, hiszen a film tíz év történetét öleli fel. Jól kellett tudni alkalmazkodni ahhoz, hogy az adott börtönjelenet az 1950-es vagy később, a 60-as években játszódik. A film esetében nem az történik a színésszel, mint a színházi előadásnál, amikor hat hét alatt bepróbálunk valamit, aztán este 7-től 10-ig fent vagyunk a színpadon, és egy folyamatot élünk át, egy teljes eseménysorban vagyunk benne. A filmforgatás talán nagyobb tudatosságot igényel. És itt még mindig nem magáról a szerepről beszélünk. Fontos, hogy az ember az általában tizenkét órás forgatási napokon jól kondicionálja az idegrendszerét. Folyamatosan készenléti állapotban kell lenni, nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkileg is, minden rezdülésünkkel. A film egészen másfajta megterhelés, másfajta igénybevétel, mint amikor a színész 10-től 2-ig próbál, vagy este 7-től 10-ig a színpadon van.  Persze a szerepbe itt is, ott is ugyanúgy „bele kell halni”.

– Ön szerint mikor és mitől lesz igazán jó a színház?

– Lehet, hogy eretnekség, amit mondok, de úgy gondolom, a színházművészet, sőt alapvetően a művészet, nem több és nem kevesebb annál, mint amikor az emberek tízezer évvel ezelőtt körbeülték a tábortüzet, és újraélték a közös történeteiket. És annak mérhetetlen szakrális, megtisztító ereje volt. Valójában annyi történt, hogy egymásról beszéltek egymásnak. Aki ügyesebben utánozta az állathangokat, az volt a színész, aki a barlangrajzokat készítette, a képzőművész.

Az alkotásnak és az önkifejezésnek nyilván hosszú evolúciója lett, de a magja mégiscsak az, hogy magamról mesélek valamit a közösség előtt. Ebben van egy olyanfajta szakrális, természetfeletti elem, amit szerintem a színházból nem hagyhatunk ki.

És ehhez hozzátartozik az önismeret is. Ide akartam kilyukadni: egy-egy szerep kapcsán igyekszem minél többet megtudni magamról. Azt hiszem, akkor jó egy alakítás, azt nevezhetjük hitelesnek, amikor van benne valami személyes. Ez nem jelenti azt, hogy gyilkossá kell válni egy gyilkos eljátszásához, de meg kell keresnem magamban azokat az indulatokat, amik adott esetben gyilkossá tudnak tenni. Tehát ez a folyamat mindig egy benső utazásról is szól. Minden szerepnél alapos munkával, elmélyüléssel igyekszem megtalálni a kapaszkodókat, aminek hozadéka – reményeim szerint – látszódni fog a produktumban. Az alakításnak e benső utazás eredményét is tükröznie kell. A szerep kabát a színészen, a lényeget csak belülről tudom nyújtani. 

– Vagyis a színházra azért is van szüksége, mert a szerep által önmagáról tud többet elmondani?  

– A szerep hordozóanyag, platform. Nem biztos, hogy egyébként beszélnék magamról, sok más színészhez viszonyítva én jóval introvertáltabb alkat vagyok. Szeretek elmélyülni az irodalmi anyagokban, szövegekben, műalkotásokban. Azt érzem a legfontosabb feladatomnak, hogy megtaláljam magamban a kapcsolódási pontokat az adott szerep kívánalmai szerint. És akkor jönnek a meglepetések! Jé, én ilyen ember is tudok lenni? Vajon hogyan döntenék erről vagy arról a saját életemben? Platonovvá vagy gyilkossá válnék?... Nem akarok bölcselkedni, de biztosan hatással van rám, hogy színészként folyamatosan az emberi lélek rejtelmeivel foglalkozhatok. De visszatérve a DANTE-ra, az is mámorítóan felszabadító, hogy e közösségi térben rendszeresen kell fizikai munkát is végeznünk.

– Mondhatjuk, hogy ez most egyfajta beérkezettség a pályafutásában?

– Abszolút. Nem látom a jövőt, de alig hiszem el, hogy csak pár hónappal ezelőtt, áprilisban nyitottunk, és már közel nyolcezren jöttek el hozzánk; mintegy hetven program, esemény zajlott itt. Én már ennek is nagyon örülök. Kétszáz önkéntes alakította, újította fel ezt a helyet. Most érzem csak igazán, milyen jó, hogy a DANTE létre tudott jönni. Nyilván vannak még nagy vágyaim. Jó lenne, ha ebben a „menedékben” sokan otthonra lelnének; társulatok, alkotók és nézők egyaránt. Persze ez rajtam kívül álló tényezőkön is múlik, de

bízom benne, hogy e közösségi alkotóteret a közönség alkotja majd olyanná, amilyenné akarja.

Kifejezetten élvezem, hogy a délelőtti ifjúsági előadásokon a szőnyegeken kúsznak-másznak a gyerekek, a délutáni workshopon pedig egész más korosztály képviselteti magát. Volt már itt tudományos előadás is, amikor az ELTE kutatói, nyelvészei beszélgettek a mesterséges intelligencia és a műfordítás viszonyáról. Majd jön egy éjszakába nyúló kocsmázás, amikor betévednek hozzánk általam is rajongott zenészek, akik leülnek a zongorához. Évente szeretnénk egy-két saját bemutatót, de jó lenne a nagy színházakkal és a világban található hasonló „testvérintézményekkel” is együttműködni, koprodukciókat létrehozni. Kialakulóban van egy törzsgárda, sokan már rendszeresen járnak a kávézóba, az előadásokra vagy éppen társasozni. És jóformán mindennap kapunk két-három e-mailt olyanoktól, akik szeretnének itt könyvbemutatókat, kiállításokat, különböző rendezvényeket tartani. Nagy öröm, hogy a DANTE-val megmagyarázhatatlanul gyorsan bekerültünk a kulturális köztudatba.

forrás: https://www.magyarkurir.hu



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5