Jaj, de szép a karácsonyfa… van zsákodban minden jó… sietve menve lássátok… lángos csillag állt felettünk… és a többi. Itt van mindjárt a Jézuska, hoz ajándékot mindenkinek a Ferencvárosban. Például kulturális programokat, azoknak is, akik gonoszak voltak másokkal egész évben. Most itt a lehetőség, hogy változtasson mindenki az életén, még a halála előtt.
Pénteken (dec 20.) délután 4-től karácsonyi buli lesz a Mester Galériában. Közös évzárás és lehetőség, hogy megismerkedjünk a csapattal, meghallgassuk a Mester Színműhely tanulóinak koncertjét, kézműveskedjünk, vagy megtekintsük a Jelky-Art-Mix V. című legújabb kiállítást. A belépés ingyenes.
Ma öttől nyitja kapuit a Budapest Park első téli fesztiválja is, a kétnapos Winterfest, jó melegben, az MVM Dome-ban, ahol két napon át nyolc „parkos” produkciót láthatunk, és partizhatunk hajnalig. Ma a Blahalouisiana, a Vad Fruttik, Bérczesi Robi, a Punnany Massif, a Lil Frakk & Friends és az Elefánt lesz a nagykoncert.
Másnap, szombaton (december 21.) ugyanitt este hattól Aurevoir., aztán Ivan & the Parazol, SISI, Margaret Island, Járai Márk és ByAlex, plusz záró techno-parti.
De a tuti buli második fejezetét megelőzően még szombat délelőtt a fiatalabb korosztálynak 11-től Csodaváró betlehemest mutat a Müpában a Magyar Állami Népi Együttes. Ez a hagyományos, de minden évben új produkció a karácsonyi ünnepkörről mesél mától kezdve december 28-ig minden nap, összesen kilenc előadásban. Van, amikor egy nap kétszer egymás után. Lesznek benne bohókás hóemberek, szépséges hótündérek és táltosparipák is.
Egészen más műfajban készülődnek ma az ünnepekre a Duna túlpartján a Dürer kertben 16.30-tól a Nagy Karácsonyi Punkünnepen. Érdemes átkelnie annak, aki kedveli az egyszerű zenéket és a régi csibészeket. Játszik a Végállomás, a The Buttholes, aztán 25 éves jubileumi koncertet ad a Nem Mind1 zenekar; a dorogi Graveyard At Maximum az eredeti felállásban tér vissza, de a 30 éves Macskanadrág és a 15 éves Don Gatto is köszöni szépen, utálja az elnyomó rendszereket, és nem rest ennek hangot adni, amióta létezik. Lesz 40 éves Elit Osztag buli, Hatóságilag Tilos, HétköznaPI CSAlódások, Prosectura és a Fegyelmező Részleg Fehérvárról.
Közben a Fotelbárban 18.40-tól a Nem Az A Punk, Aki… című könyv frissen megjelent második részéről, az azzal együtt megjelent lemezről és a ’90-es évekről beszélgetnek a szervezők, a zenészek és a kiadó. (Ráadásul, teljesen véletlenül, szerénytelenségem is a szerzők között található.)
Este héttől a Stúdió K-ban ismét megy a Prudencia Hart különös kivetkezése. Igazi karácsonyi, hóviharos, kocsmás, lebegős horrorsztori kultúrantropológusoknak és partiarcoknak, amit szívesen megnéznék még többször magam is. Hogy miért, azt alig egy éve, a bemutató tiszteletére megírtam ezen a helyen, az akkor még egy hónapos csecsemő Kilenconline-on A halál és a kocsmatündér címmel.
Vasárnap (december 22.) a világhírű Budapest Bike Maffia Nagy Szendónapjára virradunk a kerületi Élesztőben. Reggel nyolckor kezdődik a jótékonykodó szendvicsgyártás és a csomagok összeállítása, aztán zajlik 12 órán keresztül. A hozzávalót ők adják, az önkéntes csatlakozóktól az elkészítésben és a csomagok kiszállításában várják a segítséget. Az étel olyan intézményekbe jut el a kerületben és még tovább, ahol nincs kaja, illetve muszáj kiegészíteni az étkezést. Ha az állam nem gondoskodik, majd mi gondoskodunk jelszóval. A karitatív munka mellett a közösségi szórakozás is szerepet kap itt, hiszen neves előadók és dj-k is játszanak a Másik Szobában. Így telik jól, bulizva a jótékonykodás. Jobb, mint egy szociális minisztérium.
Estére jól tesszük, ha átkelünk a Dunán megint, felszállunk az állóhajóra, és megkeressük az Orr stúdiót. Ott vár minket ugyanis, ki tudja hány év után újra Szentpétervár legkultikusabb, rezsimeken átívelő underground zenekara a N.O.M. (Nyeformalnaja Organizacja Malagyózsi) koncertje. Bemutatnak egy új lemezt elképesztő jelmezeikben, régi szokásuk szerint, és készítettek hozzá 3D-vetítéseket is.
Másnap hétfő (december 23.), nem mozdulunk ki. Rendet rakunk, sütünk, főzünk, várjuk a sült galambot, és nézzük a Netflixet. Legjobb, ha a minden idők egyik legjobb irodalmi művéből készült Száz év magányt tekintjük meg nyolc részben. Na, nem mintha tökéletes volna, de eléggé rendben van, és legalább meg merte csinálni valaki. Maga az író, García Márquez azt vallotta, hogy regénye a mozi ellen készült, és nem járult hozzá életében a megfilmesítéséhez. Sosem értettem, hogy a színházi adaptációhoz akkor vajon miért, hiszen a filmen sokkal több lehetőség van a varázslatok ábrázolására, de minden zseninek megvan a maga spirituális bogara, amit tiszteletben kell tartani. Halála utánra nem rendelkezett viszont a kolumbiai író, ami megint csak zseniális húzás, így hitelesíti a regény mondanivalóját, megteremtve magának a lehetőséget az örök életre. Persze az lenne a jó, ha mindenki olvasna ma is, ám a fiatal generációk sajnos egyre kevésbé kultiválják a könyveket. Bizonyos műveket viszont muszáj megismerniük, ha másképp nem, a filmek által. Maradjunk abban, hogy aki olvasta a mágikus regényt ötvenszer, az azért, aki meg nem, az azért nézze meg a filmet, amely a képzeletbeli dél-amerikai falu, Macondo alapítói, a Buendía család transzcendens életét meséli el, és azt a varázslatos, ám kemény világot mutatja be, ahol az idő is másképp telik. Kolumbiában forgatták és spanyol nyelven, ahogy azt Gabriel García Márquez kívánta volna. Ursula karakterét sajnos nagyon nem találták el szerintem, és számos emberi csodát sem sikerült kibontaniuk, de igen erős képek, jelenetek és karakterek is születtek. Jó, hogy a Netflix megkapta az író fiának áldását végül, aki a sorozat executive producere is lett, mert innentől kezdve jöhetnek a cifra próbálkozások, a Száz év magány százórás verziója, Száz év magány-fesztiválok sora, és szövődhet az álom egy új médián keresztül tovább és még tovább. Mert az élet bizony egy álom, egy tűnő csoda, semmi más.
Javaslom viszont, hogy a nyolc rész felét hagyjuk meg másnapra, karácsony szent napjára, hogy ne süljön ki a szemünk. Ha mégis szívesen kimozdulna valaki, az mozizhat sok emberrel együtt is, a Müpában a 110 éves a magyar animáció sorozat keretében. Ott ugyanis Gémes József 1984-es, Daliás idők című filmjét vetítik este héttől. Ezzel a legendás alkotással meg az a mágia történt, hogy a Toldi-trilógiát az alkotó eredetileg a kép és a zene nyelvén álmodta meg, aztán forgalmazási okokból, ergo a gyengébbek kedvéért, végül mégis kapott narrációt. Sebaj, mert így is kivételes, a 19. századi romantikus festészetet megidéző látványban lehet része a nézőnek, sőt beszélhet is róla. A filmklub meghívott vendége a rendező egykori munkatársa, Békési Sándor. A vetítés utáni beszélgetést pedig Barkóczi Janka, a filmklub házigazdája vezeti.
Ha kedd december 24.), akkor karácsony. Ma nyer értelmet a szombati munkanap, amelynek eredményeképp meghitt családi körben vagy meghitt magányban fejezhetjük be a Száz év magányt a Netflixen, esetleg átnyergelhetünk az e-színház oldalára, amit a Covidnak köszönhetünk, és nézhetünk színházi közvetítéseket, amelyekben újra láthatjuk azokat a kedves kortárs színészeinket, akik ebben a földi valóságban már nincsenek velünk. Héttől a Kvartettet teszik hozzáférhetővé Szilveszterig. Spiró György öncsalási mechanizmusokról mesélő darabját a Vígszínház tűzte műsorra anno, Marton László rendezésében. A drága Börcsök Enikő, „Börcsi” játssza benne a feleség szerepét. Csak nekünk, csak most, hogy emlékeztessen minket arra, érdemes a színház tükrében megnézni magunkat időnként. Egyébként számos közvetítést választhatunk még itt, szóval érdemes böngészni.
Szerdán (december 25.) 19.00-tól például online premier lesz. A Hárman a padon című előadás is látható mostantól a nemrég elhunyt Benedek Miklóssal. Aldo Nicolaj darabja, Göttinger Pál rendezése három idős emberről szól, akik rendszeresen találkoznak egy padnál, és barátok lesznek. „Micu” remek partnerei Egri Márta és Gálvölgyi János, akiknek innen is kívánunk jó egészséget, boldog karácsonyt és még sok újabb előadást.
Csütörtökön (december 26.) ismét film, de nem otthon. Egy izgalmas, premier előtti vetítés érdekében kimozdulhatunk a Terézvárosig. Nem árt a mozgás a zaba után, 18.30-tól az Egy csiga emlékiratait vetítik a Művészben. Grace Pudel szívszorító és ugyanakkor szívmelengető története a veszteségről, az újrakezdésről iszonyú aktuális ebben a világban, ebben az országban. Az 1970-es évek Ausztráliájában játszódó filmben Grace és ikertestvére, Gilbert a nehézségek ellenére is próbálnak megmaradni egymásnak, még akkor is, amikor árván és egymástól elválasztva különböző nevelőcsaládokhoz kerülnek. A kitartásról és szeretetről szóló mozit nagyon ajánlom az aktuális uralkodónak, családjának, minisztereinek és összes bűntársaiknak az ünnepekre. Bár kevésbé hiszek abban, hogy felpislákol bennük valami halvány felelősségérzet, mint a feltámadásban, de egy esély a megvilágosodásra mindenkinek jár. Adam Elliot ausztrál animációs filmje egyébként január 9-től lesz látható a mozikban, szóval, hajrá, mindenki.
Artner Sisso
forrás: https://kilenconline.hu
