„Jó kihívás, amikor a saját határaimat feszegethetem” – Interjú Sóvári-Fehér Annával
Bernard Slade Romantikus komédia című darabja egy sikeres drámaíró, Jason Carmichael és a kezdő írónő, Phoebe Craddock kapcsolatát követi nyomon; a két főszereplő között barátság, vonzalom és szerelem bontakozik ki a közös munka során. Hiába ismerik azonban a szerelmet papíron, a valóságban hosszú évek múltán sem tudnak kiigazodni rajta. A szóban forgó írópárost Zayzon Zsolt és Sóvári-Fehér Anna alakítják. A színésznő egy éve szerződött a társulathoz és azt mondja: „A nyíregyházi kislány néha nem érti, hogy ezek a csodák vele történnek”. Interjú.
„Úgy foglalkozik ez a darab nagyon fontos emberi érzelmekkel, hogy közben mégis szórakoztató. Fajsúlyos témákról beszél, de mint ahogy az életben, az emberi létezés megannyi humor forrása is” – teszi hozzá a színésznő, akit Marton Éva kérdezett.
A íróhoz nősülése napján megérkezik leendő szerzőtársa, akibe rögtön beleszeret. A darab a szerelem mellett az írópáros karrier-történetéről is szól. Melyik a fajsúlyosabb szál?
Az írópáros története a fő szál, ami nem csak az érzelmeikről, de az emberi gyávaságokról is szól. Néha elmennek mellettünk az igazán fontos dolgok, mert nem merünk őszintén vallani az érzelmeinkről, elúsznak a lehetőségeink, mert gyávaságból vagy hiúságból nem lépünk. Tizennégy szenvedéssel, vágyakozással teli év után mer végre Jason és Phoebe nyíltan beszélni az érzelmeikről. Már a megismerkedésük is szerencsétlenül kezdődik, Jason épp az esküvőjére készül, ráadásul nem olyan rég hagyta el előző szerzőtársa, s ezt a veszteséget nehezen tudja feldolgozni. Ebbe robban bele az isten háta mögötti vidékről érkező lány, Phoebe, hogy valóra váltsa írói álmait. Bálványként tekint a férfira, minden művét látta, sőt egyszer találkoztak is már, ami mély nyomot hagyott a lányban.
Esetlen figura, zavarában számos sutaságot csinál, de miután férjhez megy Leohoz, magabiztos, elegáns, nagyvilági nő lesz. Izgalmas lehet ezt a karakterfejlődést megmutatni…
Színészileg izgalmas kihívás volt megformálni ezt a lányt, ez az eddigi legnagyobb szerepem. Itt bejárhatom azt az ívet, ahogy Phoebe karaktere változik, fejlődik és kísérletezhetek, hogy milyen eszközökkel lehet ezt az érést megmutatni. Az a nyíltszívű középiskolai tanárnő, akit az elején megismerünk, amikor elhagyja Jasont és kiszakad a régi környezetéből, sikeres írónő lesz. Érdekes, hogyan változik meg, válik nagyon más személyiséggé. Bár torzul a viselkedése, legbelül ugyanaz az egyszerű lány marad. Álca mindaz, amit védekezésül, a visszautasítás miatt érzett fájdalmában maga köré épít.
Jason egy megalkuvó pasas, vagy csak túl kényelmes a változtatáshoz? Ugyanakkor az is kiderül róla, hogy szülők nélkül egy árvaházban nevelkedett. Hogy kiemelkedjen ebből a sorsból, ehhez kellett neki az a közeg és házasság, amiben létezett?
Jason rettenetesen hiú, és valóban gyáva, de abban, hogy ő milyen lett, nagy szerepet játszott a neveltetése, az a környezet, ahol felnőtt, hogy milyen hatások érték ott. Nagyvilági vígjátékszerzővé vált, de tele van szorongással, gátlással, és retteg, hogy a „krumpliorrú kisgyerek mikor bukik le”. Ezzel én is tudok azonosulni, sokszor eszembe jut, hogy Nyíregyházáról jöttem, nemrég kerültem ki az egyetemről, s egy fővárosi színházban játszhatok főszerepet. A nyíregyházi kislány néha nem érti, hogy ezek a csodák vele történnek.
A férfi-nő történet mögött ott van a karriertörténet is, hogy mi van akkor, ha a szerzőpárosban a nő tehetségesebb.
Ez a gondolat már az elején elhangzik, hogy lehet, hogy a szerzőtársa, aki elhagyta, tehetségesebb volt, és mintha ez folytatódna a lánnyal is. A Phoebe darabjából készült előadás megbukik, mert Jason mindent kihúz a szövegből, ami bájos, ami phoebeség, és telerakja poénokkal, ami nem működik. Később összeszoknak, tíz évig alkotnak együtt. Mikor elhagyja Jasont, Phoebe a kettejük kapcsolatáról regényt ír, ami óriási siker, bestseller lett világszerte. Valóban felmerül a kérdés, hogy a szerzőpáros esetében kinek a személyisége érvényesül a munkában.
A színházban is így van, hogy egy közös játékban fontos az is, hogy mennyire tudja magát megmutatni az ember?
A játékban a legfontosabb, hogy egymásból építkezzünk, egymásra reagáljunk. Igyekszem használni a saját karakterjegyeimet, hogy mindig magam legyek, csak elnagyoltan. Phoebe azért is fontos nekem, mert az összes szorongásomat, vagy olyan tulajdonságomat, ami esendővé tesz, felerősíthetem. Azt érzem, hogy akár én is lehetnék, közel áll hozzám. Jó volt megélni, hogy a skrupulusaim itt teret kaphatnak.
Fiatal színészként még kevés előadás van mögötted. Ez okoz szorongást, hogy kevesebb még a tapasztalat, a kelléktár, amiből építkezel?
A legelső kőszínházi szerepem a Győri Nemzeti Színházban a Fedák Sári életét feldolgozó darabban volt, játszottam a Karinthy Színházban, Tatabányán, de a gyakorlatomat már itt, a Tháliában töltöttem, s idén ide szerződtem le. A Komédia egy bankrablásról után az akkor várandós Tóth Eszter és Szabó Erika szerepeit vettem át, és emellett három bemutatóm volt. Iszonyat jó kihívás, nagyon szeretem, amikor valamit meg kell ugrani, amikor a saját határaimat feszegethetem, hogy még képes vagyok-e rá. Nagyon jól esett, hogy bár előtte csak egyetlen előadásban láttak, bíztak bennem, hogy én ezt elbírom. Szakmailag hatalmas lehetőség a fejlődésre ennyi karakterben megmutatni magam. A szerepátvételekben az is érdekes, hogy mit gondolok esetleg másképp az adott figuráról, én hogyan formálom meg, hogy bennem mit mozgat meg az a szerep.
A Tháliában főleg komédiákban, hasonló szerepekben játszol. Szeretsz táncolni, énekelni. Tágítanád a szerep-lehetőségeidet?
Erre kapok is lehetőséget, ott van például a csodálatos Madám Bizsu előadás, amiben épp most vettem át a szerepet a jelenleg várandós Mórocz Adrienntől. Az, hogy együtt játszhatok Molnár Piroskával, óriási dolog számomra. Táncos-énekes szerep, amit nagyon élvezek. Nehéz és izgalmas időszak volt, mert három héttel korábban tudtam meg, hogy én ugrom be a darabba, ráadásul ezzel párhuzamosan folytak a Romantikus komédia próbái, de szerencsére nagyon sok segítséget kaptam a partnereimtől.
A Fedák a legáldottabb indítása volt a pályámnak. Addig nem igazán ismertem, de a szerep kapcsán elolvastam róla mindent, amit lehetett. A lényében volt valami különös, amivel lenyűgözte az embereket. Érdekes felfedezés, hogy a habitusunkban mennyi közös van, a vehemencia, a hit, az, hogy beleállt helyzetekbe, hogy bevállalta, megcsinálta, új célokat tűzött ki és elérte, amit akart. Nagyon fontossá vált a személyisége, hogy milyen elemi erő összpontosult benne. A szakdolgozatomat is róla írtam. Szeretném azt az erőt, ami bennem van, hozzá hasonlóan jóra használni. Fedák Sári a civil életében is sok jót tett, szeretnék méltóvá válni ahhoz, hogy játszhattam őt. Ennél csodálatosabban nem is indulhatott volna a pályám.
A Madám Bizsu meg azért is nagyon izgalmas, mert a mulató a mai Thália helyén állt, azok között a falak között játsszuk, ahol történtek ezek az események. Más, mint a repertoárom többi szerepe, másképpen tölt fel, más energiákat ad, másféle dolgokat igényel belőlem.
Másképpen rendez az, aki maga is többnyire színészként dolgozik? Milyen volt Szervét Tiborral, a Romantikus komédia rendezőjével együtt dolgozni?
Áldott próbafolyamat volt. Nem dolgoztam még színész-rendezővel, és nem is tudom, hogy ez a hivatásának vagy a személyiségének köszönhető, de Tibor végig fürkészett és érzett minket. Tudja, mit bír a színész, hogy mennyire lehet megterhelni, azonnal látta rajtunk, ha fáradunk. Hogy milyen instrukciókat kell ahhoz adni, hogy megszülessen az elképzelése. Művelt, nagyon érzékeny ember, elemző típus, mindenre több megoldása is volt. Nem ragaszkodott a saját egyetlen elképzeléséhez, bátran lehetett kísérletezni, ami rám nagyon felszabadítóan hatott. Ugyanakkor a többiekhez képest hátrányból indultam, nekem még nincs olyan gazdag technikai eszköztáram. Szívem, lelkem, agyam van, ebből, meg amit magamba szívtam eddig, abból tudok dolgozni.
Ráadásul a covid alatt végezted a kaposvári egyetemet, amikor rengeteg mindent online tanultatok.
Bár nagyon hiányzott a tényleges jelenlét, osztályfőnökeim, Eperjes Károly és Szalma Tamás, és a tanáraim nagyon jól megoldották ezt a nehéz helyzetet, rengeteg hasznos gyakorlatot csináltunk így, a távoktatásban is. Az egyetemre nem mehettünk be, de többen az osztálytársaimmal lent maradtunk Kaposváron, és amikor már voltak enyhítések, az albérleteinkben próbáltunk. Olyan időszak volt, ami emberileg nagyon sokat formált rajtunk, azon, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni és mindenáron színházat csinálni, még ilyen nehéz körülmények között is.
Ez meg is maradt, hogy a ti generációtok jobban összekapaszkodik? Dolgozol a Thálián kívül esetleg ilyen munkákban?
Most, a rengeteg kihívás mellett erre esélyem sem volt. Kíváncsi ember vagyok, szívesen kipróbálom magam más helyzetekben is, filmben, sorozatban. Talán a jövőben lesz rá lehetőségem.
forrás: https://szinhaz.online