Palkovits Nóra régóta kedves vendégünk, de az idei évadtól a Momentán Társulat állandó tagja is lett. A mélységeket és a hétköznapi öröm pillanatait keresi és találja meg mindkét szakmájában, pszichológusként és imprótrénerként — projektjeiről, mindennapjairól és arról kérdeztük, hogy érzi magát a Momentánnál.
Szeptemberben csatlakoztál a Momentán Társulathoz társulati tagként. Mennyiben más "belsősként" részt venni a Momentán életében, az előadásokon, a céges tréningeken és céges fellépéseken, mint "külsős" vendégművészként volt? Hogy érzed magad ebben az új szerepben?
Érdekes, mert nem úgy érzem magam, mint aki csak szeptemberben kapcsolódott be, hanem inkább, mint aki olyan részével is elkezdett dolgozni a Momentános előadásoknak, amivel eddig nem. Sok szervezési, döntési helyzet van egy-egy színpadi produkció mögött, most ezekre is lett rálátásom. Nehéz egyébként, sok minden van, amibe bele kell jönni, de a társulat segítőkész, ha megtorpanok egy akadály előtt.
Az új felállásban mi volt eddig a kedvenc, vagy legkedvesebb pillanatod a Momentánnal?
Penke Bence 30. szülinapi meglepetés buliját eléggé bírtam, hogy mennyire készült rá a stáb és a társulat közösen. Amúgy nem nagy pillanatok a kedvenceim, kisebb emberi dolgok, mint például a pultosokkal való táncolás egy előadás előtt, vagy a karácsonyi szezonban két előadás közötti Hitster társasjátékozás közösen.
Mivel foglalkozol a Momentános életeden túl? Pszichológiai tanácsadás? Tanítás? Tréningek? Korábban azt mondtad (2023-ban), hogy valahogy minden belefér: mi ez a minden most?
Pszichológus maradtam főállásban, amit továbbra is alappilléremnek tartok, meghatározza a gondolkodásomat és kiegyensúlyoz a színpadi tevékenység mellett. Szeretek órát tartani egyetemen is, improvizációs színházi keretben is, minden csoport és egyén tanít valamit a közös munka során, és mindenben fellelhető az improvizáció, ami a legfőbb eszközöm.
Tanácsadó szakpszichológus és improvizációs színházi tréner vagy. Hogy néz ki ezzel a két szakmával egy átlagos heted, hétköznapod? Ha van egyáltalán ilyen, hogy "átlagos".
Egy átlagos hét nagyobb logisztikát igényel, mint eddig, kevesebb szabad estém van, tervezettebben töltöm a szabadidőmet is. A felsőoktatásban dolgozom hétköznap délelőtt és délután. Heti egy estén saját csoportot viszek, és tömbösítve vannak még kurzusok időszakosan, amiben tanítok szintén esti órákban. A hétvégéken játszom leginkább színpadon, és minden más a családi programoknak, a kosárlabdának és tavasztól a bringának fenntartott hely.
Ha jól tudom, többet improvizálsz most, mint korábban, szabadúszóként. Mit ad számodra ez az "impródömping"? És egyáltalán: lehet-e az improvizálást túlzásba vinni?
Remélem nem. Az improvizálást szerintem nem, de a színpadi tartózkodást igen. A színpadon máshogy telik az idő, másképp érzékelem magamat, a partneremet, hiszen persze egészen különleges mindsetet eredményez, hogy tudom, hogy néznek a nézőtérről. Lehet alkati dolog is, de nekem el tud állítódni a percepciós működésem, ha túl sokat vagyok színpadon. Bizonyára ez valamilyen testi, neurohormonális jelenség is, megfigyeltem, hogy szükségem van kiegyenlítődésre egy-egy felpörgetett előadás után, például egyedül lenni, csendben lenni. Mindezzel együtt szeretem, hogy mindig más csapat van aznap estére vagy délutánra, akikkel játszunk, összehangolódunk, beszélgetünk, nevetünk, jól esik a kapcsolódás.
Ha egy álmod teljesülhetne a szakmai életedben most azonnal, mit szeretnél megvalósítani?
A szakmai életemben az álmom egy hosszabb nyugis időszak, ami segítené összefésülni ezt a sok mindent, amit felsoroltam feljebb. Addig is, míg ez megvalósul egy új hosszú formátumú előadásban szívesen látnám magam, amiről el sem hiszik a nézők, hogy improvizált, annyira könnyed és bravúros.
forrás: https://momentantarsulat.hu
