Puccini operájának, A köpenynek sajátos átirata A nulladik perc, Göttinger Pál komédiája, amit az Orlai Produkció vendégelőadásaként vasárnap délután és este a szerző rendezésében láthatott a szegedi közönség a Kisszínházban. A kitűnő szereplőgárdát, melynek a nemzet színésze, Udvaros Dorottya is tagja volt, lelkesen ünnepelte a publikum.
Hollósi Zsolt
Göttinger Pál az elmúlt években megrendezte a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatával A köpenyt és a Bohéméletet is – mindkét Puccini-opera felbukkan A nulladik perc című darabjában is. A komédia gyakorlatilag a Triptichon első részének prózásított, szövegesen feldúsított, továbbgondolt variációja, a másik párizsi librettó pedig úgy kerül szóba, hogy a hajléktalan, öreg Pötyi mamáról, akit Grisnik Petra alakított pazar átalakulással, kiderül, hogy valaha takarítónő és csoportos szereplő volt az operában, így kívülről fújja Puccini slágereit. Hogy mennyire életszerű az, hogy 1900-ban a napi túlélésükért küzdő párizsi rakodómunkások operáról, énekesekről és karmesterekről diskurálnak, azt inkább hagyjuk.
Göttinger darabja sokáig úgy tesz, mintha valódi dráma lenne, a végére derül ki, igazából Puccini-melódiákkal gazdagon illusztrált, erőltetett humorú komédia leöntve némi fellengzős, filozofikusnak ható közhellyel. Hogy mégis végig lehet nézni, az elsősorban a színészekek köszönhető.
Udvaros Dorottya akkor is képes parádésan felépíteni egy karaktert, ha az nincs rendesen megírva, kitalálva. A párizsi kommünt is túlélő elpusztíthatatlan kikötői asszonyság, Mme Pie szerencsére kapott egy monológot is, melyben kifejtheti sajátosan optimista és opportunista világnézetét.
Jó volt újra a Kisszínház színpadán látni Pataki Ferencet, aki oly sok szerepet vitt itt sikerre. Ezúttal Marcelt, a Belleville uszály tulajdonosát és kapitányát hozta, aki ötvenévesen úgy érzi, vége az életének, nincsenek már lehetőségei, ráadásul jóval fiatalabb feleségének hűsége miatt is aggódhat. Georgette szerepében László Lilinek volt néhány kevésbé meggyőzően elmondott mondata, de összességében jól hozta a többre vágyó, nyughatatlan ifjú feleséget. Rohonyi Barnabás ideális a sármos, fiatal rakodómunkás, Henry szerepére. Ficzere Béla pedig meggyőzően hozta a munkaadójához lojális háborús veterán dokkmunkást.
Nálam az a poén ütötte ki végképp a biztosítékot, amikor a zenei aláfestésként használt sok Puccini-melódia után Georgette végül elszavalta Mimi haldoklását.
Orlai Tibornak többnyire jó érzéke van a darabválasztáshoz, ezzel viszont szerintem nagyon melléfogott. Mindkét szegedi előadásra elkelt persze minden jegy, és a színészek tehetségét, igyekezetét lelkes tapssal honorálta a közönség, így akár sikernek is elkönyvelhető a vendégjáték. Ugyanakkor régen láttam ilyen zagyva, ráadásul az operát önkényesen ki- és felhasználó, idegesítően erőltetett és érdektelen darabot. Azok közé a szaporodó előadások közé tartozik ez a produkciói is, melyek után joggal gondolkodhat el a néző, érdemes-e az értékes idejét színházra pazarolnia.
forrás: https://szeged.hu
