“Szerettem élni, enni, pezsgőzni, gyönyörű színésznőkkel mulattatni magam”

Írja naplójába Csigaházy Sámuel, több mint száz évvel ezelőtt. A Trapézon tüllben – primadonnák zenés játéka vadonatúj színdarab, Göttinger Pál alkotta meg Bordás Barbara és Kékkovács Mara művésznők felkérésére. Ebben az elbűvölő nyelvezetű, pazar kiállítású, Őze Áron rendezte produkcióban a két díva mellett Józan László a férfiszereplő, a címben idézett Csigaházy. A díszletek, pazar ruhák, korabeli dalok segítségével ők hárman visszarepítenek minket a XX. század elejére.

Témáját tekintve a darab akár ma is játszódhatna. Többek közt szól a karrierről, a becsvágyról, a féltékenységről, a sikerről, a csillogásról, és hogy mennyit kell mindezért fizetni. Meg szól abszolút mai ügyekről: generációváltásról, imposztorszindrómáról, gyerekvállalásról. A produkciót a hathetes Szentendrei Tavaszi Fesztivál utolsó estéjén, április 25-én láthatjuk, a HBPMK megújult színháztermében. Villáminterjú Józan Lászlóval.

Pontosan hova érkezünk, amikor felmegy a függöny?

Az 1900-as évek elejére, ráadásul a színházi világba, Budapestre. Kicsit sajnálom is, hogy nem abban a korban születtem. 

Miért? 

Mert amikor elolvastam a darabot azonnal behívott az az életritmus, az a viselkedési mód ahogy akkor éltek. Akkor épült világvárossá Budapest gyönyörű épületekkel, melyekre én most is rácsodálkozom. Elegáns ruhákba jártak, autók helyett omnibusz ment a körutakon – ami ugye egy lóvontatta “busz” -, napernyős hölgyek sétafikáltak. Göttinger Pál darabja bepillantást enged ebbe a nem is olyan régi, mégis már nagyon távoli korba. 

Miről szól a darab? 

Arról, hogy hogyan válik valaki színésznővé, sőt vezető primadonnává a Nemzeti Színházban. Göttinger Pali rengeteget olvasott az akkori színházi világról, mielőtt nekült megírni a Trapézon tüllbent. Tudomásom szerint a cselekmény minden egyes eleme megtörtént, több korabeli, Nemzeti Színházbéli színésznővel. 

A híres sztárprimadonnát meglátogatja öltözőjében egy fiatal lány, egy ártatlan virágszál, aki még csak vágyik a rivaldafénybe. Ebben szerepe van az általad játszott karakternek, Csigaházynak is.Beszélő név. Ki ez a figura?

Csigaházy is színész szeretett volna lenni, de az apja nem engedte. Idekívánkozik egy személyes történet: az én nagymamám is vágyott a színpadra, őt az édesanyja nem engedte erre a pályára, azzal a felkiáltással, hogy “én bizony nem neveltem kurvát a lányomból.” Akkoriban komoly fenntartások voltak a színészettel. Így az én figurám, Csigaházy, marad a színésznők holdudvarában. 

És így válik a primadonna mecénásává. 

Abban az időben, főleg a színésznőket valóban támogatni kellett anyagilag. Ezt a finanszírozást gazdag, pártfogó urak tették meg. A színházaknak nem volt jelmeztára, egy színésznő a saját ruháiban játszott. Akinek gazdagabb volt a ruhatára, nyilván nagyobb esélyekkel indult egy szerepért. Sokba került a művészek – ahogy akkor mondták – garderobja. Az én karakterem el is mondja, hogy már elég pénzt fektetett színésznőkbe, itt az ideje, hogy valamit visszakapjon belőle. 

Ne spoilerezzük el, hogy itt pontosan mire utal Csigaházy, hogy mi mozgatja őt, legyen annyi elég, hogy van csavar a történetben. A darabot olvasva felmerült bennem, hogy vajon most is ilyen kegyetlen küzdelem-e előre jutni a színházi világban, mint amit a darabban látunk.

A színház ebből a szempontból nem változott. Ugyanúgy vannak harcok ma is, sőt, egy színésznőnek sokkal nehezebb érvényesülni, mint egy férfiszínésznek. Egyszerűen kevesebb szerepet írtak a nőknek. A fiatal cserfes kislányok után van néhány anyukaszerep, aztán jön egy nagy szünet, s utána máris a néhány nagymama szerep következik. 

A pártfogó urak holdudvara is eltűnt? 

Igen, ilyenformán eltűnt. Nincs rá szükség, a színészek fellépőruháit ma már nem kell szponzorálni, hiszen a színházaknak van saját jelmeztára. De akkoriban teljesen más világ volt. Kevesebb színház volt, de voltak orfeumok, kabarék, lebujok, ami persze másféle megjelenést követelt. 

Dús és gazdag a színjáték szövege. Csupa irónia, önirónia, igazi stílusbravúr. 

És nagyon jól poentírozható! Szerintem nagyon fontos a színházban (is) a humor, Göttinger Pali pedig nem fukarkodott a viccekkel, teletűzdelte velük a szöveget. 

Nem titok, hogy a Trapézon tüllben anyagába bele van szőve a két színésznő, Bordás Barbara és Kékkovács Mara saját élettapasztalata is. A kérdésfeltevéseik, a kétségeik. Ez nagyon megérintő és emberi háttérinformáció az előadásról. 

Abszolút az, és fontos tudni, hogy Barbara és Mara találta ki a projektet, ők is finanszírozták. Megkeresték hozzá a társakat, hogy előadás születhessen belőle. Becsületre méltó vállalás. Most az ilyen jellegű produkciókból lesz egyre több. 

A Trapézon tüllben szerintem kiemelkedik a kínálatból, mert ugyan már sok színésznek van saját produkciója, de olyanról nem tudok, ami ebbe a pezsgős-primadonnás-nagyfinálés, békebeli világba visz minket vissza. Amellett, hogy ma is érvényes témákkal foglalkozik. 

Az előadás varázsa, hogy korabeli jelmezben, díszletben, sanzonokkal, operettdalokkal játsszuk. Kell néha simogatni az emberek lelkét ilyen gazdag stílussal, látvánnyal. 

forrás: https://szinhaz.online/